Gyerekek, fogadjatok szót Szijjártó Peti bácsinak, menjetek cirkuszba!

Gyerekek, akarjátok látni a Nemzet Mutatványosát? Szüleitek Viktorként ismerik a bűvész bácsit, aki nem fogy ki soha a mutatványokból, a kalapjában mindig akad egy újabb nyúl, amit előhúzhat. Ha meg már nyúlra sem futja, akkor még mindig ott vannak az ígéretek, azokkal teli a padlás.

És ahhoz mit szóltok gyerekek, hogy a Nagy Mutatványos már régen feladta a tényekkel való hasztalan hadakozást? Visszavonulót fújt a csatatéren, s rugalmasan elszakadt a valóságtól?

Hát azt tudjátok-e, hogy a Nagy Mutatványosnak annyi a sajtója, frekvenciája, hullámhossza, hogy bármit el tud hitetni a közönséggel? Még azt is, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés pedig sok. A nulláról nem lesz könnyű bebizonyítani, hogy végtelen, de a legjobb koponyák már dolgoznak a megoldáson. Mikorra kell, meglesz az is.

És az megvan gyerekek, hogy a forint beteg, az elvándorlás nem csökken, az oktatás romokban, a kórházakban rekordhosszúságúak a várólisták? Pedig – így a Nagy Mutatványos –, a kormányzás jó, csak az a baj, hogy az embereknek semmi sem elég. Az embereket kellene leváltani.

Másokat kinevezni magyaroknak.

És azt vágjátok gyerekek, hogy a Nemzet Mutatványosa egy megmásított múltban él, mert úgy emlékszik, hogy ami volt, az nem úgy volt? Véssétek jól az eszetekbe: nem volt soha semmi, és most is csak az van, ami majd lesz.

Fogadjatok szót a Szijjártó Peti bácsinak gyerekek, menjetek cirkuszba, mert a valóság illúzió, egyedül a remény a realitás.