Gyerekszemmel az iskolai vírus elleni védekezés

Millei Ilona 2020. szeptember 20. 17:07 2020. szept. 20. 17:07

Nincs nap, hogy ne lenne hír arról, melyik óvodát, iskolát, osztályt helyezték karanténba, vagy zárták be koronavírus-fertőzés miatt, és álltak át digitális oktatásra. A számuk egyre nő. A vírusfertőzés elleni védekezés szabályait ugyan megszigorította az Emberi Erőforrások Minisztériuma, de a miniszterelnöki ukázhoz – miszerint a márciusihoz hasonló országos iskolabezárás, egységes átállás a digitális oktatásra, nem lesz, az iskoláknak működniük kell – tartották magukat. Mivel rendkívüli szünetet adott esetben az Oktatási Hivatal, digitális munkarendet pedig csak az operatív törzs rendelhet el, marad a helyi védekezés, kézfertőtlenítéssel, köhögési, tüsszentési protokollal, rövidebb testnevelési órákkal, maszkhordási kötelezettséggel vagy lehetőséggel, októbertől kötelező lázméréssel. Mindez megváltoztatta, újra és újra felforgatja az iskolák korábban megszokott rendjét. Vajon, hogy érinti ez személyesen a gyerekeket? Szűk körű „közvélemény-kutatásunknak” ők a szereplői.

Lili 7. osztályos egy budapesti iskolában. A vírus elleni védekezés számára már egy érthető és szükséges, de nem mindig kellemes dolog. Példa erre a maszkviselés. Maszkot idáig nem volt kötelező viselniük, aki akart, hordhatott, de nem tudja, miért, múlt hét csütörtök óta muszáj fölvenni, csak abban lehet kimenni a folyosóra vagy az öltözőbe bemenni. Ő megérti, hogy muszáj maszkot hordani, de „az nem túl jó, nem olyan kényelmes”. Még jó, hogy legalább az osztálytermekben nem kell abban ülni. Lili realista világszemlélete kiterjed a padtörölgetésre is. Az ő iskolájukban ugyanis a gyerekek fertőtlenítik a padjukat naponta többször is, reggel amikor bemennek, minden szünetben és délután is, amikor hazamennek. No, meg akkor is, ha át kell menniük egy másik terembe.  Ezért mindenkinek kell magával vinnie fertőtlenítőt, ő például „domesztoszos” törlőkendőt vitt. Lili szerint ez ugyan jó dolog, mert véd, jó móka is, de azért könnyebb lenne az élet nélküle. Aztán rátér az alkoholos kézfertőtlenítőre. A „spriccelőst” Kati néni, az osztályfőnök hozta valahonnan, és hasznos is, de nem túl jó szagú. 

A reggeli lázmérést – ami náluk a tanév kezdete óta kötelező – is jónak ítéli, de rossznak, hogy túl lassú, mert várakozniuk kell a kapu előtt, amíg a kapuban álló két tanárnő egyesével mindenki hőmérsékletét megméri. Még úgy is lassú, mondja, hogy most kinyitottak még egy ajtót, és ott is méri egy tanárnő a belépő gyerekek testhőmérsékletét. 

Lili úgy gondolja, hogy az iskolai oktatás a digitális oktatás előttihez képest nem sokat változott, leszámítva, hogy akkor nem voltak „ezek az újdonságok”, a maszk, meg a kézfertőtlenítés. Ha már valami változott, akkor ahhoz képest jobb lett, mint amikor otthon tanultak, mert akkor be voltak zárva, csak azt hallották mindig, hogy hány fertőzött  van, de nem találkozhattak egymással és a tanárokkal sem. Jobb bejárni. Egyébként az osztály nem fél a vírustól, de, azért ha valaki nem jön közülük iskolába, megijednek, nehogy valami komoly baja legyen. 

Péter másodikos gimnazistaként azt mondja, legjobban az zavarja őket, hogy a maszkot egész nap hordaniuk kell, szünetben is, órán is, merthogy nem kapnak benne levegőt, és melegük is lesz tőle. Egyébként sokan a sima orvosi maszkot használják, de vannak, akik az otthon varrt pirosat, feketét, vagy bármilyen más színűt. Végül is e téren senki nem játssza az eszét, hogy milyen „menő” maszkja van, ilyen szempontból az ő osztályukban nincsen széthúzás.

Amit még igencsak zavarónak tart, hogy a tanárok félnek attól, hogy újra karantén lesz, ezért most egyre több dolgozatot iratnak, hogy meglegyen a kellő számú jegyük az osztályozáshoz. Ráadásul nem csak az újonnan tanultakból van dolgozat, hanem abból is, amit tavaly, a karantén idején otthon tanultak meg. Péter hozzáteszi, attól, hogy újra karantén lesz, ők is félnek, mert az otthoni tanulás nem volt olyan hatékony. Lázmérés csak a jövő héttől lesz, most csak fertőtlenítik a kezüket, de ez nem zavaró.

Egyébként a koronavírus-fertőzéstől csak a járvány elején féltek, már nem, hozzászoktak.  Ami zavarja őket, hogy a tornaórákat az udvaron tartják, de akkor is leginkább csak az iskola körül sétálnak. Ebben pedig nincs igazán mozgás, és még nagyon unalmas is. 

Jó napot! – fogadja a köszönésemet felnőtt magabiztossággal Máté, aki mindössze két éve jár iskolába. A másodikos kisfiú azt mondja, az más most az iskolában, „hogyha kilépsz az osztályból, akkor kötelező a maszk, és kezet kell fertőtleníteni. Legalábbis én szoktam.” Hozzáteszi, az iskolában reggel elkülönítik az alsósokat és a felsősöket, és a szülők sem mehetnek be. Mikor megkérdezem tőle, hogy ez rossz-e, azt mondja, „Hát, végül is be tudunk egyedül is menni.” Hogy a maszkviselés milyen? „Én szeretem a maszkomat, azt, ami most van, mert kényelmes.” Persze, kiderül, hogy azért mégsem olyan jó, de, ha már kell… Legalább az osztályteremben nem kötelező. Máté maszkja gyerek méretű, figura nincs rajta, de az anyukája azt mondta, hogy „olyan farmerhatású”, és jó nagy. Náluk az iskolában még nincs lázmérés, de nem tart tőle, már látta másutt, hogyan csinálják a digitális hőmérővel. Beszélgetésünk során kiderül az is, hogy nem csak reggel van kézfertőtlenítés, hanem akkor is, ha bemennek az udvarról, kezet mosnak, azután libasorba állnak, és lefertőtlenítik a kezüket. Az a baj fertőtlenítővel, hogy „nagyon büdös, és csípi az orrot”. 

Máté bent ebédel az iskolában, és büszkén meséli, hogy a levest még az asztalnál osztják ki nekik, de a második fogást másodikosként már maga viheti az asztalhoz. Elsőben még nem „tálcázhattak”. Az evőeszközöket is most otthonról viszi, azzal eszik. 

Az osztályukból jelenleg nem hiányzik senki, de volt egy idő, amikor hárman is otthon maradtak, de nekik csak egyszerű náthájuk volt, nem vírusuk.. Amikor megkérdeztem Mátétól, hogy mikor jobb iskolába járni, most, vagy amikor a vírus miatt otthon tanulhatott, azonnal rávágja, „az borzalmas volt!” „Fölkeltél reggel, és három tantárgy volt, és délután volt, mire végeztem vele.” Egyszer készült el csak gyorsan, amikor apa volt vele otthon – mert általában az anyukája volt – igaz, akkor kevesebb is volt a feladat. A tanára minden reggel bement az iskolába, és leforgatott egy videót. Máté szerint, a végére nagyon elfáradt. Igaz, ő is. Az otthoni tanulásban a legjobban a felkelést utálta, amikor anyukája  reggel benyitott a szobájába, és felhúzta a rolót. Az nem volt jó. Most jobb – teszi hozzá.

Máté azt mondja, az osztályban a vírustól nem félnek, nekik nem érdekes, nem is szoktak beszélni róla. 

Míg Mátéval beszélgettünk, óvodás kisöccse, Gergő hangját lehetett hallani a telefonban. Ott sertepertélt körülötte, mert, ő is „interjút akart adni”. Ám amikor megvalósulni látszott a lehetőség, meghátrált. Csupán annyit mondott, hogy ő is szereti a lázmérést, nem fog félni tőle. 

Keretbe

Az OECD szerint, pénzben mérhető, komoly hátrányokat szenvedtek el azok a gyerekek, akik a Covid19 miatt nem járhattak iskolába. A Gazdasági és Együttműködési Szervezet (OECD) szokásos évi oktatási jelentésében (Education at a Glance) foglalkozott a kérdéssel, és elég elkeserítő megállapításra jutott. A Qubit.hu írta meg, hogy a jelentés szerint, a tavaszi iskolazárások miatti veszteségeket nem lehet egykönnyen ellensúlyozni, még akkor sem, ha az iskolák gyorsan visszaállnak a korábbi teljesítményükre. A kiesett tanulásnak hosszú távú gazdasági hatásai lesznek mind az érintett tanulókra, mind a nemzetgazdaságokra nézve, hacsak nem orvosolják hatékonyan a problémát. A jelenleg rendelkezésre álló kutatások arra utalnak, hogy az 1-12. osztályba járó tanulók átlagosan három százalékkal kevesebbet fognak keresni életük során, mintha a 2019/2020-as második félévet is rendesen végigjárták volna. A nemzetgazdaságok kalkulált vesztesége az OECD szerint pedig évi 1,5 százalékkal kisebb GDP – az évszázad végéig. A hátrányos helyzetű diákok körében még nagyobb jövedelmi lemaradást okozhat az oktatásból való kiesés – az OECD szerint.

Azt nem tudom, hogy a miniszterelnökhöz eljutott-e ez a jelentés, és emiatt, vagy amiatt amit mondott – a digitális oktatás nem olyan jó megoldás, mint amikor személyesen történik a tanítás, hiszen a tanároknak nem csak tudást kell átadniuk a gyerekeknek –, hogy az iskoláknak működniük kell. Az viszont biztos, hogy a gyerekek a vírus elleni védekezés minden furcsasága és szokatlansága ellenére is az iskolába járás mellett döntenének.