Győri foci, kontra győri polgármester

Hosszú idő után, végre jó hírek érkeztek a foci világából és Győrből. Egy nagyváros kormánypárti polgármestere világosan elmondta, mit gondol az általa vezetett település labdarúgásáról, illetve annak színvonaláról. Nem hajlandó „kitartani” a focibalerinákat, sőt, Petrov Iván polgármesteri biztos ezt azzal is kiegészítette, hogy „a város ettől az évtől csak az élsportot kívánja támogatni, de a magyar foci ebbe nem tartozik bele”. Petrov szerint: „az élsportoló az, aki a napjának a nagyobb részét tölti felkészüléssel, mint pihenéssel, a futballisták pedig nem ezek.” Ebből következően, nagy az esélye annak, hogy az ETO FC Győr ebben az évben nem kap több százmilliós támogatást a városi költségvetésből. (Korábban a város világhírű autógyára támogatta a csapatot, de a klub akkori tulajdonosa, Tarsoly Csaba – a Quaestor botrány első számú főhőse – elvesztette a bizalmat és a szponzort.) A mostani tulajdonos rögzítette: az ETO működni fog a város támogatása nélkül is. Így legyen! 

Győr jó példát mutathat, ha polgármester úr nem gyengül el. A szombathelyi és balmazújvárosi focihiénák az elmúlt években egyszerűen kizsarolták a pénzt a helyi városvezetéstől és aztán el is herdálták. Az eredmény ismert: a Haladás kieső zónában tanyázik a másodosztályban, a balmazújvárosi csapatot már ki is zárták ugyanonnan. A megválaszolatlan kérdés számomra az, hogy még hány megyei – és járási székhelyen vélik úgy, hogy a város feladata a nívótlan helyi foci fenntartása? Kik gondolják komolyan, hogy évi százmilliókkal kell finanszírozni a pályán vánszorgó semmittevőket? A győri polgármester után ki lesz a következő, aki a sarkára áll és például azt mondja, hogy a település iskolájának kiváló matek tanára béroldalról is ér annyit, mint a pályán lelketlenül bóklászó játékos? Jól beszél Dézsi doktor: a dolgozó emberek önérzetét is sérti, ha városuk csapatának tagjai nem küzdenek szívvel-lélekkel. Rosszul játszani szabad, viszont edzésen és meccsen henyélni még amatőr státuszban is tilos. A győri „sztárok” pénzt kapnak a fellépésükért, nem is keveset.

A győri történet még két szempontból is érdekes. 

Győr – magyar viszonylatban – tehetős város, a szerencsés földrajzi adottsághoz fejlett ipar és szolgáltatás is párosul, no meg a helyi polgárok szorgalma. Mondhatnánk, mit számít néhány száz millió az „aranylábúaknak”, elbírja a város büdzséje, ne garasoskodjunk! Szerintem meg (és ezt jól érzi Dézsi doktor) pontosan azért nem szabad pénzzel tömni a focistákat, mert a város és polgárai – ellentétben a zöld gyep „császáraival” - kemény melóval vívták ki jólétüket. És egyébként is: jó pénzt rossz helyre befektetni botorság.

A kormány már jelezte, hogy módosítani kívánja a helyi iparűzési adó (továbbiakban: HIPA) számításának, bevallásának és fizetésének szabályait, még pedig úgy, hogy a települések (elsősorban a nagyvárosok) jelentős adóbevétel-kieséssel kalkulálhatnak a jövőben. Budapest után, Győr rendelkezik a második (!) legnagyobb HIPA-bevétellel, elsősorban az AUDI-gyártól érkező összeg miatt. A tavalyi 53,5 milliárd forintos városi költségvetésből több mint 20 milliárd forint származott a HIPÁ-ból. Ha megvalósul a ma ismert kormányzati elképzelés, akkor érzékelhetően–  milliárdos nagyságrendben – csökkenni fog a HIPA-bevétel, tehát szűkülni fog a költségvetés mozgástere.

Ebből a szigorított büdzséből kellene majd finanszírozni évi 200-300 millióval a másodosztály Rába-parti labdarúgó zsonglőreit? Én az első osztályban sem engedném – tekintettel a tao-rendszerre és az állami költségvetésből kihasított százmilliárdokra is –, hogy a helyi költségvetésből pénzzel támogassák a professzionálisnak gúnyolt labdarúgás működését. Persze, ha kiemelkedő teljesítményről, világhírű együttesről vagy a városnak nemzetközi rangot adó eredményről van szó, akkor természetesen van helye a költségvetési tehervállalásnak.

Győrben ma nincs minőségi labdarúgás, és belátható időn belül nem is lesz. Egykor volt, de arra már csak az idősebb korosztály emlékezhet.