Gyurcsány örök
„Élsz és uralkodol örökkön, Amen” – nagyjából így, Juhász Ferenc gyönyörű verssorával gondolhat Gyurcsány Ferenc a Fideszre, csak persze ez nem egy szerelmes vers lenne, inkább annak kifejezése, hogy a kormányzó párt képtelen túllépni a volt miniszterelnökön; személyét majdnem olyan kommunikációs adu ásznak tekinti, mint a migránsozást. Most például a rabszolgatörvény kapcsán jutott eszébe a Orbánéknak, hogy Gurcsányozzanak egyet: szerintük a hajdani kormányfő, az MSZP-vel karöltve annak idején egymillió embert fosztott meg a munkájától, tette őket utcára. A mondat azt sugallja: a szocialisták és Gyurcsány csak maradjanak csendben, fogadják el szépen a rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály tervezetet.
Fogadjuk el, csak úgy játszásiból, hogy a Fidesznek igaza van, állításában semmi csúsztatás nincs. Higgyük el, hogy utcára került, lassan tíz éve, egymillió ember, és ehhez semmi köze nem volt a gazdasági világválságnak, az összes hibát Gy.F. követte el. A kérdés, ebben az esetben is, csupán annyi: vajon az évtizedes hibának mi köze a mai bűnökhöz? Mi köze van Gyurcsánynak a Fidesz által beterjesztett törvényekhez?
Kilencedik éve kormányoz Orbán Viktor, folyamatos vezénylése hosszabb ideje tart, mint a teljes Gyurcsány-időszak, ideértve azt az esztendőt is, amikor már Bajna Gordon irányította az országot, és mégis: tovább tart az „emútnyócévezés”.
A Fidesz kommunikációs csapata, nyilván a Vezér utasításainak megfelelően, folyamatosan mutogat vissza a múltba, annak ellenére, hogy Orbán országlása alatt szinte miden törvényt átalakítottak, kidobták a régi alkotmányt, többször lecserélték az irányító pozícióhoz jutott embereket, és – erről se feledkezzünk meg – annyi pénzt loptak el, amennyit nem szégyellnek (semmit nem szégyellnek). Vagyis, enyhén szólva is nevetséges hátrafelé mutogatni, hisz nem Gyurcsány miatt nyújtanak be olyan törvényeket, amelyek a munkavállalókat sújtják.
De: úgy látszik, ez a Gyurcsány-féle toposz még mindig működik, vagy legalább is azt hiszik, hogy működik. Majdnem azt írtam, hogy a múlt emlegetése és a szembesítése a jelennel működik, de látjuk: ez nem igaz. A Fidesz, de elsősorban is Orbán Viktor már mondta mindennek a színét és a fonákját is, nyilatkozott ugyanarról a jelenségről száznyolcvan fokos fordulattal, ez azonban még sem zavart senkit.
Legutóbb például Szabó Szabolcs bányászott elő egy 1992-ből származó Orbán-nyilatkozatot, amely arról szólt, hogy néhány galád politikus megtámadta Soros Györgyöt, miközben ennek az embernek az ország sokat köszönhet..
Ám ne higgye senki, hogy ettől a visszaemlékezéstől Orbán kezei remegni kezdtek, mért is kezdenének, amikor éppen ő adhatta ki az utasítást: senki ne törődjön azzal mit mondott tegnap, mit hangoztatott korábban a Fidesz, vagy ő, csak a ma számít. Ugyanakkor Gyurcsányról egy pillanatra sem szabad megfeledkezni: minden bűn nála kezdődött és nála is ér végét. Legyünk hatalmon, bár negyven évig
Gyurcsány örök. Mint az általunk ismert negyven évek…
