Hányan is elmentek... 1. Közéleti emberek

FSP 2021. december 23. 15:35 2021. dec. 23. 15:35

„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek” – énekelte Cseh Tamás, aki már szintén nincs az élők sorában. Az idén is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy „csupán” – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – elismertek. Karinthy Frigyes, aki nemcsak humorista, hanem legalább ennyire korszakos gondolkodó is volt, annak idején így fogalmazott: erősödik a tüzelés. Négy részes sorozatunk első fejezetében azokra a politikusokra, közéleti emberekre emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

Május 19. Vámos Tibor – aki láncszem volt a tudomány és az ipar között

A 95. életévében elhunyt Széchenyi-díjas villamosmérnök, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja élete fő művének a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) megalapítását tekintette. Tizenévesen matematikus-fizikus szeretett volna lenni, de – saját szavai szerint – néhány igazi tehetség megismerése után váltott a matematikai-fizikai hátterűnek ígérkező villamosmérnöki tanulmányokra. 1945 tavaszán iratkozott be a Budapesti Műszaki Egyetemre, 1949-ben szerzett diplomát.

Dolgozott több helyen, kandidátusi értekezését 1958-ban a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozásáról írta. Érdeklődése hamar az éppen még csak kibontakozó számítástechnika irányába fordult. 1958-tól 1964-ig az MTA automatizálási osztályának vezetője. 1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapítja az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, a mai SZTAKI egyik elődintézményét. Akadémiai doktori disszertációját ugyanebben az évben, az erőművek és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában védte meg. 1974-ben a vezetése alatt, az Automatizálási Kutató Intézet és az MTA Számítástechnikai Központ egyesítésével megalakult a mai SZTAKI, amelynek 1964-1985 között igazgatója volt, 1986-tól pedig az intézet tanácsának elnöke, professor emeritusa.

Mint ahogy azt az intézet megalakulásának 50. évfordulójára megjelent könyv is kiemelte, Vámos Tibornak sikerült az Intézetből szigetet alkotni, jórészt mentesítve az ott dolgozókat a külvilág negatív hatásaitól. Műszaki emberként ugyanúgy ismerte a görög klasszikusokat, vagy a modern képzőművészetet és kortárs zenét, értette a társadalomtudományok szempontjait és nyelvét. Rá mindig összekötő láncszemként tekintettek a tudomány és az ipar között.

Publikációinak száma meghaladja a 270-et, több könyvet írt és szerkesztett. Az MTA levelező tagjává 1973-ban, rendes tagjává 1979-ben választották. Nemzetközi tudományos elismerései közül kiemelkedik, hogy 1981 és 1984 között ő tölthette be az International Federation of Automatic Control, IFAC elnöki tisztét. 1984-ben a szervezet 9. világkongresszusát Budapesten tartották. 

Kutatói pályája mellett egyetemi pályafutása is kiemelkedő: 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem professzora, 1990-től a Central European University tudományos programja mellett működő kuratórium elnökeként dolgozott. 1992-1993-ban a George Mason University, Fairfax/VA Distinguished Visiting professzora, 1993 és 1994-ben pedig a George Mason University Distinguished Affiliate professzora.

Június 3. Dornbach Alajos – a rendszerváltozás ügyvédje

A 85 éves korában elhunyt Dornbach Alajos ügyvéd volt, politikus, egy időben SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a parlament egykori alelnöke. A rendszerváltás előtt a demokratikus ellenzék jogi tanácsadójaként lett ismert.

Pedagógus családban született 1936-ban, 1954-ben érettségizett a kecskeméti piarista gimnáziumban, majd négy évvel később megszerezte jogi diplomáját is. Az 1956-os forradalom alatt tagja volt az egyetemi forradalmi bizottságnak és a nemzetőrségnek is, 1959-ben két hónapra bebörtönözték. Ügyvédi hivatását csak 1964-től gyakorolhatta: 1973-ig Gyöngyösön, utána Budapesten praktizált.

Az 1980-as évek végén közreműködött a SZETA tevékenységében, valamint a Fidesz törvényesítésében, is, 1988 és 1992 között tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak. Az SZDSZ egyik alapító tagjaként egészen 2002-ig országgyűlési képviselő volt.

1990-ben a HVG-nek adott nagyinterjúban elmondta, 1956-ot tartja élete meghatározó élményének. „Bár mélyen katolikus családban nevelkedtem, rájöttem, nem feltétlenül a világnézet határozza meg egy ember fejlődését. Életre szóló barátságok szövődtek akkor hívő katolikusok, zsidók, ateisták, kommunisták között. Én később is a demokratikus ellenzék egy köréhez tartoztam. Úgy éreztem, semmi okom, hogy elhagyjam őket” – mondta. 

Szeptember 6. Vitányi Iván – Az 1-es számú DK-tagkönyv tulajdonosa

A Magyar Szocialista Párt és a Demokratikus Koalíció alapító tagja, utóbbinak örökös és tiszteletbeli elnöke, az 1-es számú DK-tagkönyv tulajdonosa 96 évet élt. A Debrecenben született Vitányi Iván politikai pályafutása 1945-ben kezdődött, amikor belépett a Magyar Kommunista Pártba, majd jogutódjának, a Magyar Dolgozók Pártjának lett tagja. A forradalom után nem lépett be az MSZMP-be, csak 1972-ben, mikor a Népművelési Intézethez került. 1988-ban az Új Márciusi Front egyik alapítója volt, majd 1989-ben az MSZP alapító tagja lett. 1993 és1995 között a Demokratikus Charta egyik szóvivője volt.

Az 1990-es országgyűlési választáson pártja országos listájáról szerzett mandátumot. 1994-ben Budapest 7. számú választókerületében egyéniben győzött. 2010-ben csatlakozott a Demokratikus Koalíció Platformhoz, amelynek egyik alelnöke lett. A platform 2011. október 22-én önálló párttá alakult Demokratikus Koalíció néven. Az egyes számú párttagkönyvet kapta meg, és a párt örökös tiszteletbeli elnöke lett.

Gyurcsány Ferenc személyes hangú nekrológban búcsúzott el párttársától, barátjától: „Vagyunk, mivé tenni akart bennünket. Most elment, de hagyott valamit a történelemnek: az embert érteni, szolgálni akaró világ keresésének, szolgálatának örök kötelességét. Ezt tesszük.”

Szeptember 19. Zoltai Gusztáv – aki meggyilkolt lelkű gyerek maradt mindig

Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség korábbi ügyvezető igazgatója 86 évet élt.

A Mazsihisz megemlékezésében kiemelte: „aki kisgyerekként élte túl azt, ami 1944-ben történt, esélyt sem kapott rá, hogy lelki sebei valaha is begyógyulhassanak. Aki kilenc évesen érti meg, hogy meg akarják a puszta születése miatt ölni, többé nem tudhat bízni már semmiben. Ő is meggyilkolt lelkű gyerek maradt mindig."

A zsidó közéletben a '80-as években tűnt fel újra, ötvenen túl, és negyedszázados ténykedése minden kétséget kizáróan, önálló és hosszú fejezete lesz a magyar zsidó intézmények történetének. A rendszerváltás környéki és utáni Magyarország életének általában is emblematikus figurája volt.

Akik a szervezeten belüli kritikusai voltak, azok sem tagadták ügyességét, személyisége sajátos, karizmatikus varázsát és azt, hogy volt benne személyes kedvesség, készség az együttérzésre, személyes segítőkészség, hogy volt benne valami érzelmes szolidaritás a kiszolgáltatottakkal.

„Egy sokat szenvedett nemzedék különösen sokat szenvedett tagja volt, leljen vigaszt az Örökkévaló közelségében lelke. Lehessen a szüleivel újra, immáron mindörökké az Eljövendő Világban!".

Október 10. Kálmán László – a Szószátyár

Kálmán László nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, az ELTE Bölcsészettudományi Kar elméleti nyelvészet szakcsoportjának docense 64 éves volt.

Számos könyvet írt és sok fontos interjút is adott, többek között a Hírklikknek. Ezekben az interjúkban elmondta, hogy a 2010 óta uralkodó Fidesz-rezsim propagandájában számos példa van az „újbeszél” jelenségére is, mint például a szabadság és a nemzeti szavunk átértelmezése. 

Kálmán László szerint a Fidesz új koncepciója, hogy míg korábban a Szovjetunióhoz hasonlították az Európai Uniót, mostantól tudatosan fölváltják a „Nagy Testvért” a Harmadik Birodalommal.

Egy korábbi interjúban pedig azt hangsúlyozta, hogy Orbán már harminc éve szerepet játszik. 

Október 17. Kálmán C. György – a Kalogány

Mindössze egy héttel testvére, Kálmán László halálhírének bejelentése után elhunyt Kálmán C. György irodalomtörténész, egyetemi oktató, kritikus, esztéta. 67 éves volt.

Kálmán C. György Budapesten született, 1954. április 22.-én. Egyetemi tanár, irodalomtörténész, kritikus, publicista. 1972–1974 között az ELTE BTK magyar-angol szakos hallgatója volt, de az angol szakot nem fejezte be, és 1974-1977 között ugyanitt végezte a magyar-esztétika szakot. 1977-1978 között a Nemzetközi Előkészítő Intézetben nyelvtanárként dolgozott. 1978-1979 között szakközépiskolai irodalomtanár volt Budapesten.

1979-1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében könyvtáros volt. 1983-1986 között a modern irodalmi osztály munkatársa, 1986-1991 között az irodalomelméleti osztály tudományos munkatársa, főmunkatársa volt. 1990-től a Literatura szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja.

1990 óta a Janus Pannonius, később Pécsi Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén tanított, egyetemi docens, majd egyetemi tanár volt. 1993 óta a Café Babel, 1992–1995 között a Beszélő szerkesztőbizottsági tagja volt. 1995–1996 között a 2000 olvasószerkesztője. A BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztője 2003 óta. A Magyar Tudományos Akadémia irodalomtudományi bizottságának titkára volt. Kutatási területe a mai magyar irodalom intézményes-szociológiai meghatározottságai voltak.

Október 19. Kornai János – akinek a halálával a demokrácia is elveszett

Életének 94. évében hunyt el Kornai János Széchenyi-díjas közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Harvard Egyetem és a Corvinus emeritus professzora, a francia becsületrend kitüntetettje, a svéd, amerikai, és más akadémiák tiszteletbeli tagja. A budapesti tudományegyetemen végzett, 1947-től a Szabad Nép gazdasági szerkesztője volt, 1955-ben az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa lett. 1966-ban elnyerte a közgazdaságtudomány doktora címet, 1976-ban az MTA levelező, 1982-ben rendes tagjává választották.

Számos külföldi egyetem hívta meg vendégprofesszornak: 1966-ban a Sussexi Egyetem, 1968-ban és 1973-ban az amerikai Stanford, 1970-ben a Yale, 1972-ben és 1983-ban a Princeton, 1976-77-ben a stockholmi és 1984-85-ben a Harvard Egyetemen tanított. 1972-1977 között az ENSZ fejlesztéstervezési bizottságának alelnöke volt.

Dolgozott az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetőjeként, emellett a Collegium Budapest, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 1986-tól az amerikai Harvard Egyetem professzora is volt. Tagja volt az MTA közgazdaságtudományi bizottságának, valamint a Közgazdasági Szemle című folyóirat szerkesztőbizottságának. Az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia, a Brit Akadémia, a Svéd Királyi Akadémia, a Finn Tudományos Akadémia és az amerikai tudományos akadémia külföldi tagjává választották, a Torinói Tudományegyetem pedig díszdoktorrá nevezte ki.

Főként a tervezés matematikai módszereivel, a matematika és a számítástechnika közgazdasági alkalmazásával, a gazdaság mechanizmusának elméletével foglalkozott. Közgazdasági művei tíz nyelven olvashatók, köztük az Anti-equilibrium japánul is. Legismertebb munkája A hiány, amely 1980-ban jelent meg.

Munkásságáért 1983-ban megkapta a magyar Allami díjat és a német Alexander von Humboldt-díjat. 1994-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1997-ben megkapta a francia Becsületrend tiszti fokozatát. 2001-ben a stockholmi Közgazdaságtudományi Egyetem, majd 2003-ban a Várnai Közgazdasági Egyetem, 2013-ban a Pozsonyi Páneurópai Főiskola díszdoktorává avatták. 2005-ben lett Prima Primissima díjas. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta. 2007-ben Akadémiai Nívódíjjal, 2008-ban – 80. születésnapja alkalmából – a Magyar Közgazdasági Társaság Közgazdász Életműdíjával tüntették ki. 2009-ben megkapta a Húsz éves a Köztársaság Díjat. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta életművéért, a gazdasági rendszerek elméletének és működésének kutatásában elért, világszerte elismert eredményeiért.

2018-ban kilencvenedik születésnapja alkalmából, tiszteletére egész napos tudományos konferenciát rendezett a Budapesti Corvinus Egyetem. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották.

A Hírklikken Farkas Zoltán, a HVG újságírója interjúban emlékezett az elhunyt kiváló közgazdászra.

November 15. Bitó László – akinek a találmányát 2002-ben az év gyógyszerének választották

Bitó László a glaukóma kezelésében áttörést jelentő gyógyszer kifejlesztése mellett íróként is jelentős életművet hagyott hátra. A 87 évesen elhunyt író, orvoskutató fiatalon orvosnak készült, az álmait azonban az ötvenes években keresztülhúzta, hogy a kitelepítés után munkaszolgálatosként kellett dolgoznia a komlói szénbányában. Az 1956-os forradalomban fogságba esett, a szökése után pedig az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Bard College-ban kezdte el orvoskutatói karrierjének építését.

„A Bardon olyan oktatást kaptam, amely nélkül a tizedét sem tudtam volna elérni mindannak, amit elértem. Mivel tíz-tizenketten voltunk egy osztályban, nem lehetett a hátsó sorban lapulni, részt kellett venni a beszélgetésben. Ez megalapozta a kritikus gondolkodást” – mondta a Népszavának 2017 nyarán adott interjújában Bitó László. 

Később a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, és a '90-es évekig az Egyesült Államokban élt. Orvoskutatóként a szem öregedésével foglalkozott, a nevéhez fűződik a 2002-ben az év gyógyszerének választott Xalatant, amely a vakságot okozó glaukóma kezelésében a műtéti beavatkozást egyes esetekben szükségtelenné teszi.

Hazaköltözése után több regényt írt, publicisztikái, esszéi rendszeresen jelentek meg a hazai sajtóban. Első kötetében az 1956-os élményeit dolgozta fel; 2004-ben pedig megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést.

Róla megemlékező Facebook-bejegyzésében Karácsony Gergely főpolgármester azt írta: „az 1956-os forradalom hőse, humanista. Személye a példa arra, hogy egy életben, egy emberben megfér egymással a tudomány, a vallás és a művészet, a polgári értékek és a baloldaliság, a harc és a béke”.