Hányan is elmentek... - 2. Színészek

FSP 2021. december 26. 14:00 2021. dec. 26. 14:00

„Hányan is elmentek, s nem épp a jöttmentek” – énekelte Cseh Tamás, aki már szintén nincs az élők sorában. Az idén is sok olyan ember halt meg, akiket milliók szerettek, vagy „csupán” – tudásukért, teljesítményükért, emberségükért – elismertek. Karinthy Frigyes, aki nem csak humorista, de legalább ennyire korszakos gondolkodó is volt, így fogalmazott: erősödik a tüzelés. Négyrészes sorozatunk második fejezetében azokra a színészekre emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

Január 17., Sas József – a polgári kabaré utolsó mohikánja

Nagyon sajnálatos, de ki kell tudni mondani, hogy a polgári kabarénak lassan vége van. Ennek a műfajnak magam vagyok az utolsó mohikánja, még ha itt-ott elő is vesznek egy-egy legendás jelenetet. Én, bevallom, elfáradtam. Egy év múlva – ha még élek – betöltöm a nyolcvanadik évemet. Új kabarét én már nem tudok csinálni – nyilatkozta 2017-ben. 

Sas József 1939-ben Békéscsabán született. Édesapja, aki szintén színész volt, a holokauszt áldozata lett. Sas 1957-ben végezte el Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját, majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1958-tól tagja volt a Békés Megyei Jókai Színháznak, 1959-től a Pécsi Nemzeti Színháznak, 1960-tól a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, 1966-tól pedig a kecskeméti Katona József Színháznak. 1973-ban lett a Mikroszkóp Színpad művésze, melynek 1985–2010 között igazgatója is volt. 2010 után magánszínházat működtetett a Fészek Művészklubban. A rádió- és tv-kabarék állandó közreműködője volt, számos nagylemeze jelent meg, több önálló estet írt és adott elő.

Sas József 1981-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1984-ben Karinthy-gyűrűt, 2003-ban a Magyarország Kiváló Művésze címmel tüntették ki.

Január 28., Börcsök Enikő – korunk Kurázsi mamája

Börcsök Enikő, Jászai-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Hallhatatlanok Társulatának örökös tagja hosszú betegség után, 53 éves korában hunyt el.

Mezőtúron született, 1987-től 1991-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjaként tanult, Marton László osztályában. A diploma megszerzése után 1991-től 1994-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszott, 1994 ősze óta pedig a Vígszínház társulatának volt tagja.

Csaknem száz színházi előadás és két tucat film-, illetve tévészerep köthető a nevéhez. Az utóbbi években rendezőként is letette névjegyét, emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, egyik osztályvezető tanára. 2000 óta a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagja volt.

A Hírklikk így búcsúzott tőle: „Ismét meghalt egy ember, akiről képtelenség megemlékezést írni, mert azt hittük, ő korunk Kurázsi mamája, aki mindeneken át, mindannyiunkat végigvisz a hátán ezen a harcmezőn, amit életnek hívunk, aztán kiegyenesedik és meghajol.

Abba a sorba tartozott, ahol egy Monori Lili, egy Nagy Mari bizonyította a fizika törvényeivel és a nemzetközi sztereotípiákkal szemben, hogy vannak Magyarországon Bergman-színészek, csak nem Fårö szigetén laknak, hanem a pesti Nagykörút közelében.

Azonnal felfedezte magának a legendás kaposvári időszak, de négy év intenzív szabálytalanság után megnyugvást a Vígszínháznál talált. 1994 óta a társulat tagja volt. Bár nem volt rivaldasztár, bámulatosan gazdag pályáján végigjátszotta szinte a teljes kortárs drámairodalmat és a varázsosan szélsőséges, alkatára írt klasszikus szerepeket Shakespeare-től Csehovon át Büchnerig – szinte mindent tudott a színpadon, amit más csak sejteni is félve mert.

A megmagyarázhatatlan rezdülések és a konkrétan nyers pofonok mestere volt, mindkét véglet között szuggesztív erővel tudott létezni. Egyszerre volt anya és házmesterné – abból a feljelentős fajtából –, de ha kellett, a méltatlanul elfeledett, legerősebb művészi erővel megáldott magyar dalénekes, az évekkel ezelőtt szintén eltávozott Dévényi Ádám társa, múzsája, háttérvokalistája, pokla és életműve egyszerre.

A szerelem és a művészet máig drámai története az övék. Miután Dévényi Börcsök súlyos betegségét – annak minden szenvedésével – végigélte és amint lábra állt a transzplantáció végzetéből, útjára engedte a színésznőt.

Igen, nyílt titok volt Börcsök Enikő súlyos betegsége: veseelégtelensége halálközelbe sodorta, bár a színpadról nem tudta leparancsolni. Talán az utolsó pillanatban érkezett a segítség, új szervvel új életet kezdhetett, konszolidált közössége, a Vígszínház visszafogadta. Úgy tűnt, minden rendbe jön, ennek az előadásnak a fináléján a halál jól fenéken van billentve, függöny, taps.

Hiszen mindez már hosszú évekkel ezelőtt történt. Hosszan, súlyos és méltósággal viselt élet után immár örökre a Halhatatlanok Társulatának tagja.”

Március 18., Szersén Gyula – a szinkronszakma életműdíjasa

A Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas színművész 1940. november 22-én született Budapesten.1965-ben szerzett oklevelet a Színiakadémián, de már 1958-tól szerepelt az Állami Déryné Színházban illetve a Vígszínházban.

Majdnem négy évtizedig volt tagja a „régi” Nemzeti Színháznak. 2015-ben úgy nyilatkozott: „Egészen 2005-ig, 40 éven keresztül léptem fel a Nemzeti színpadán, de visszavonultam, mert bevallom, elég volt."

Színpadi szerepeinek száma jócskán meghaladja a százat, játszott a Danton halála (Hermann), Az ifjúság édes madara (Stuff), a Coriolanus (Calvus), a Czillei és a Hunyadiak (Hunyadi László), a Tartuffe (Damis), a Tévedések vígjátéka (Ephesusi Antipholus), A félkegyelmű (Rogozsin), az Athéni Timon (Lucius szolgája), az Ivanov (Lvov Jevgenyij Konsztantyinovics), a Rómeó és Júlia (Páris; Montague), a Rosencrantz és Guildenstern halott (Horatio), a Kényeskedők (La Grange), az Amphithryon(Jupiter), a Rokonok (Dr. Kopjáss István), a Lear király (Edgar), A királyasszony lovagja (Don Antonio Ubilla; Don Salluste de Bazan), a Tamás bátya kunyhója (Tamás bátya), a II. Richárd (Bagot), a IV. Henrik (Poins), A vihar (Adrian) című előadásokban.

Számtalan televíziós és rádiós produkcióban is főszerepek sorát alakította, valamint olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Jancsó Miklós rendezte Szegénylegények, vagy a Gaál István által jegyzett Sodrásban.

A szinkronstúdiókban pedig olyan külhoni sztároknak kölcsönözte hangját, mint Charles Bronson, Paul Newman, Terence Hill vagy éppen az Enterprise űrhajó Kirk kapitányát alakító William Shatner. Utóbbi munkái kapcsán Szersén Gyula 2018-ban átvehette a szinkronszakma által adományozott Életműdíjat. 

Április 16., Törőcsik Mari – akit a Körhinta a világhírig repített

A háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő nem sokkal halála előtt azt nyilatkozta: „Köszönöm, hogy imádkoztak értem! Sokat jelent az emberek szeretete, tudom, hogy rengetegen szeretnék – és hisznek is abban –, hogy felgyógyuljak. Szerencsére már jobban vagyok, bár még nem engedtek haza a kórházból, de javulnak az eredményeim. Remélhetőleg az ünnepek után már újra otthon lehetek".

Törőcsik Mari 1958-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. azonnal a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1979-től a Győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1980-tól a Mafilmnél dolgozott. 1990-től 1993-ig a Szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja lett. 1993 és 1989 között a Művész- illetve Thália Színház igazgatója volt. 1989-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnöke, a Színház- és Filmművészeti Főiskola docense. 2002-től a Nemzeti Színházban játszott.

Díjai: Balázs Béla-díj - 1959; Jászai Mari-díj - 1964, 1969; Érdemes művész - 1971; Kossuth-díj - 1973; SZOT-díj - 1975; Cannes: Arany pálma-díj - 1976; Legjobb női alakítás díja: Chicago - 1971; Karlovy Vary - 1972; Taormina - 1977; Kiváló művész - 1977; Pro arte-díj - 1981; Magyar Művészetért-díj - 1989; Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díja - 1991; Déryné-díj - 1993; Salernói 50. Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja - 1997; Madridi Nemzetközi Filmfesztivál legjobb női alakítás díja - 1997; Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje; A Nemzet Színésze - 2000; POSZT: Legjobb női főszereplő - 2002; Budapest díszpolgára - 2005; Hazám-díj - 2006; Páger Antal Színészdíj -2008 Életműdíjai: Sorrento - 1971; Karlovy Vary - 1978; Cannes Mandragora-díj - 1983; Magyar Filmszemle - 1994; Trencsén-Tepplitzi Nemzetközi Art Filmfesztivál – 1998.

Törőcsik Mari 85 éves volt.

Május 12., Vass Éva – aki férje halála után többé nem lépett színpadra 

A kétszeres Jászai Mari-díjas Vass Éva 1933. július 23-án született Budapesten. 1952-ben az Ifjúsági, illetve az Úttörő Színházban kezdte pályáját statisztaként, majd az Ifjúsági Színház stúdiójában tanult. 1954-től a Pécsi Nemzeti, 1956-tól a Petőfi, illetve a Jókai, 1957-től a Madách Színház tagja volt, ahonnan 18 év után, 1975-ben szerződött Kecskemétre.

Ezt követően, 1978-tól a Várszínház, 1983-tól a Nemzeti Színház tagja, 1991-től a Független Színpad művésze volt. 1994-től lett a Budapesti Kamaraszínház művésze.

Jelentős színpadi szerepei között volt Catherine (Miller: Pillantás a hídról), Betty (Priestley: Veszélyes forduló), Miranda (Shakespeare: A vihar), Ophelia (Hamlet), Stella (Williams: A vágy villamosa), Lucy (Brecht-Weil: Koldusopera) és Júlia (Hubay-Vass-Ránki: Egy szerelem három éjszakája).

A filmvásznon 1953-ban a Rákóczi hadnagyában debütált, majd mások mellett a Nem ér a nevem, A gyilkos a házban van, a Hideg napok, a Hangyaboly című produkciókban láthatta a közönség, emlékezetes alakítást nyújtott a Menekülés a börtönbe, a Rettenetes szülők, a Földnélküli János és a Pá, drágám! című tv-játékokban is.

Utolsó szerepét Oscar Wilde: Bunbury című darabjában a Kamaraszínházban játszotta. Férje, Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész 1998-ban bekövetkezett halála után nem lépett fel többé.

Vass Éva kétszer kapta meg a Jászai Mari-díjat (1958, 1963). Az Érdemes művész címmel 1983-ban tüntették ki, míg 1988-ban Kiváló művész lett.

2000-ben, férje halála után két évvel alapította a Gábor Miklós-díjat. Az elismerést Shakespeare-szerepben kiváló teljesítményt nyújtó színésznek ítéli oda a 2017 óta Ascher Tamás rendező által vezetett szakmai kuratórium,

Október 20., Oszter Sándor – akit Rózsa Sándorként ismert meg az ország 

A színészlegenda halálát a felesége, Donatella Failoni közölte a Facebook oldalán. „Ma kilenckor meghalt a férjem szívinfarktusban, vége az életemnek” – ezzel a mondattal tudatta az országgal a szomorú hírt. Oszter Sándor 73 éves volt.

A színészt a Rózsa Sándor című tévésorozatban nyújtott alakítása miatt szerette meg az egész ország. 1971-ben a Vígszínházba szerződött, egészen 1976-ig tagja volt. Ezt követte 1978-tól 1989-ig a Nemzeti Színház időszaka, ezután három évig szabadfoglalkozású színművész volt, majd 1992-től visszatért a Nemzeti Színházba, egészen 2008-ig. Számos tévéfilmben és szinkronszerepben láthattuk, hallhattuk.

Október 23., Venczel Vera – számtalan elismerése közül csak a Kossuth-díj hiányzott

A Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Budapesten született. 1968-ban végzett a Színművészeti Főiskolán, azóta a Vígszínház tagja volt. Több mint 100 filmben, tévéjátékban és sorozatban nyújtott kiemelkedő alakítást. Többször megkapta a Magyar Rádió nívódíját. Az 1970-es Monte Carló-i Filmfesztiválon a Pillangó című filmben nyújtott alakításáért a Legjobb Női Alakítás Arany Nimfa-díját vehette át. 1977-ben a Játék a téren című hangjátékban nyújtott alakításáért a Kritikusok Díjával tüntették ki. 1975-ben Jászai Mari-díjat, 1977-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1987-ben Kazinczy-díjat, 2003-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt, 2004-ben Ajtay Andor-emlékdíjat, 2005-ben Páger-gyűrűt és Premier-díjat, 2010-ben Érdemes Művész kitüntetést kapott. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja lett.

November 24., Csűrös Karola – a Szomszédok Etusa

„A Madách Színház mély megrendüléssel tudatja, hogy elhunyt Csűrös Karola színművésznő" – írja közösségi oldalán a teátrum, amelynek öt évtizeden át volt a tagja. Az érdemes művész 2021. november 6.-án volt 85 éves.

Naivaként kezdte pályáját, majd karakterszerepeket formált meg, legnagyobb sikereit vígjátékokkal aratta. Leghíresebb szerepe a Szomszédok Szikszay Etusa volt, ami óriási ismertséget és népszerűségét hozott számára.

A sorozat első részét itt olvashatják.