Hatalmas lehetőség előtt áll a magyar foci
Bár a futball-világbajnokság legizgalmasabb összecsapásai még csak ma-holnap kezdődnek, a héten már a magyar klubcsapatok is megkezdik a nemzetközi kupaszereplésüket, ebben a felfokozott hangulatban pedig tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy TAO-pénzekkel és új stadionokkal kitömött élgárdáink bizonyítsák: rászolgáltak a magyar adófizetők közpénz-milliárdjaira.
Mit nekünk az angol-horvát vagy a francia-belga, amikor a Videoton (bocsánat immár MOL Vidi) a luxemburgi bajnok, a Honvéd pedig a macedón Rabotnicski otthonában lép pályára? A Ferencváros és az Újpest első selejtezős mérkőzéséről nem is beszélve: a zöld-fehérek az izraeli Maccabi Tel Aviv, a lila-fehérek pedig az azerbajdzsáni Neftci Baku csapatával csapnak össze.
Azt persze az utóbbi évek folyamatos, álomszerű és villámgyors fejlődése (folyamatos álmodozás, majd rekordgyors kiesés az európai kupákból) csak remélni lehet, hogy az idei focivébé végjátéka nem esik egybe a mennyei magyar futballközegből kilépő csapataink nemzetközi szereplésének végjátékával.
Más kérdés, hogy miben reménykedhetünk, ha a magyar kirakatcsapatokat ma már nemhogy egy izraeli, de egy azeri gárda ellen sem tartják esélyesnek a fogadóirodák (a luxemburgi és a macedón riválisokkal szemben papíron még mi számítunk esélyesnek). Ám akkor se legyünk borúlátók, ha a bukmékerek bizony bukást vetítenek előre. Ugyanis a nem üzleti alapon működő, hanem államilag kitömött klubfutballt mégiscsak a mi pénzünkből tartják fent a Nemzeti Együttműködés Rendszerének fenntartói.
Szóval, ha veszítünk is, legfeljebb a saját pénzünket veszíthetjük, a magyar foci arcvesztésétől egy pillanatig nem kell tartanunk. Annak a presztízsértékét már jó ideje beárazta a piac.
