Határozottan üzent a magyar kormánynak az amerikai nagykövet

45 éve érkezett meg Budapestre az akkori amerikai külügyminiszter, Cyrus Vance által vezetett népes – több, az USA-ba korábban emigrált magyarnak is helyt adó – küldöttség, amely azért látogatott el a magyar fővárosba, hogy visszaadja a II. világháború és az ország felszabadulása után az Egyesült Államokba került Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Az évforduló alkalmából beszédet mondott David Pressman budapesti amerikai nagykövet.

A nagykövetség honlapján olvasható beszédében a diplomata több üzenetet is megfogalmazott, ezek jórészt a mai magyar kormánynak szólnak. Többször is emlegeti Joe Biden jelenlegi elnököt, akiről azt mondta, hogy fiatal szenátorként ő is azok között volt, aki 45 évvel ezelőtt kiállt amellett, hogy a koronát az USA adja vissza Magyarországnak, „nem a magyar kormánynak – ami akkor nem mindig az emberek érdekét tartotta a szeme előtt –, hanem az embereknek”. Nem pusztán a koronát akarták visszaadni, hanem azt is, amit az képviselt, a reményt, annak a reményét, hogy visszatérhetnek a szovjetek és bábjaik elnyomása előtti életükhöz – fogalmazott a nagykövet, aki szerint „a kormányok jönnek és mennek, a politikai szelek iránya változik, a megválasztott vezetőknek szabott idejük van a színpadon, mielőtt a történelem lapjaira szorulnak”. Pressman kitért arra is, hogy az számít igazán, hogy mit cselekszenek az emberek, kiállnak-e a helyes ügyekért, az elesettekért, az emberi méltóság mellett, segítik-e szomszédokat a bajban, a jót szolgálják-e, „elutasítják-e a politikai haszon érdekébe állított hamisságot és a propagandát”.  

A beszédben szóba került az is, hogy a szovjet idők szelleme máig itt lebeg felettünk, „a zsarnokság és az önkényuralom ellen ma is folyik és sürgető is a globális küzdelem. Elég, ha a Putyin által a demokratikus Ukrajna ellen indított háborút vesszük a szomszédságunkban.” Putyinról egyébként is keresetlen szavakkal emlékezett meg Pressman („kis ember, aki csak a félelemre és megfélemlítésre építve képes vezetni”). A nagykövet kifejtette, „El kell döntenünk, milyen utat választunk ezekben a viharvert időkben. Kik a barátaink? Kihez fordulunk nehézségek idején, amikor azokkal kell szembenéznünk, akik kárt akarnak nekünk okozni?” 

Beszédét a következő gondolatsorral zárta: „az Egyesült Államok és Magyarország sok éve barátja és szövetségese egymásnak. Ott voltunk egymásnak eléggé sötét időkben is. És még ha elő is fordul, hogy zord hullámok között kell hajóznunk – és a mostani hullámok veszélyesen zordak –, ha megpróbáljuk, közösen átjutunk azokon.”

Milyen üzeneteket olvas ki egy korábbi diplomata, eredeti szakmája szerint történész David Pressman ünnepi beszédéből? Mit jelent az amerikai üzenet? Fenyegetést? Békejobbot? Lesz-e hatása? Jeszenszky Gézát kérdeztük.

„Vájt füllel határozott üzeneteket lehet kiolvasni David Pressman beszédéből, de ezek az üzenetek kevés emberhez jutnak el, s olyanok, amelyekbe a kormánymédia sem tud belekötni, ami szintén nem segíti a terjedését” – mondta a Hírklikknek a volt külügyminiszter, majd washingtoni nagykövet. Mint hozzáfűzte: reagálva arra, hogy Magyarországon egyesek kétségbe vonják a Nyugathoz tartozást, lehetett volna olyan határozott üzenetet is megfogalmazni, hogy hol a helyünk. A Pressman által megfogalmazott üzenetek nem is annyira kemények, mint amilyeneket korábban több budapesti amerikai nagykövettől is hallhattunk. Példaként említette a 2001 és 2003 között Magyarországon szolgálatot teljesítő Nancy G. Brinkert, aki jóval konkrétabban és élesebb szavakkal bírálta a Magyarországon – általa legalábbis – érzékelt antiszemitizmust, amire amúgy volt is felhördülés. De általában a többi nagykövet is sokkal szókimondóbban fogalmazott, igaz, ők nem voltak hivatásos diplomaták, hanem politikai kinevezettek, akik korábban például a gazdasági szférában tevékenykedtek – magyarázta Jeszenszky. David Pressman ugyanakkor tapasztalt diplomata, s szépen becsomagolta az üzeneteit, szemmel láthatóan el akarta kerülni, hogy nyíltan nekimenjen a mai magyar kormányzatnak.

A professzor felhívta a figyelmet arra is, hogy a beszédben a nagykövet többször is a magyarokhoz, az emberekhez, a néphez szólt, és elismerőleg említette Mindszenty bíborost, akinek éveken át a budapesti amerikai követség nyújtott menedéket és védelmet. Ez azt mutatja, hogy Pressman igyekszik megkedveltetni magát a magyar társadalommal – fejtegette a szakértő, emlékeztetve arra, hogy még meg sem érkezett az állomáshelyére, de máris kígyót-békát kiabáltak rá, majd érkezése után is folyamatosan negatívan mutatta őt be a kormánysajtó. Nem véletlenül tett rendkívül egyértelműen különbséget Pressman a mostani beszédében a kormány és a nép közötti. „Ez azt üzeni, hogy az Egyesült Államoknak a kormánnyal van baja, és nem a magyar néppel – ez pedig egy nagyon helyes üzenet, ami egyértelműen érvényes volt a kommunista korszakra és mostanra is.”

Mennyire erős üzenetet hordoz az, hogy többször is pozitív kontextusban van a beszédben szó Joe Biden jelenlegi amerikai elnökről – akit Orbán és az emberei, a sajtója évek óta keresetlen szavakkal támad, s akivel ellenében Donald Trumpra tett és tesz továbbra is? – vetettük fel. Jeszenszky Géza felidézte, hogy Biden a korona visszaadása előtt Magyarországon volt nászúton, ami tulajdonképpen egyben politikai nászút is volt, hiszen Washingtonban azzal a feladattal bízták meg, hogy nézze meg, érdemes-e visszajuttatni a koronát Magyarországnak. „Pressman a beszédében is szóba hozta ugyanis, hogy akkor kaptuk vissza a koronát, amikor Magyarország még szerény mértékben mutatott biztató jeleket, még nem volt a Nyugat kedvence, a legvidámabb barakk” – emlékeztetett a korábbi külügyminiszter, nagykövet. De szerinte is igazuk volt azoknak, akik a visszajuttatás mellett törtek lándzsát, hiszen „túlzás nélkül ez sokkal jobban lazította a rendszert, mint bárki is gondolta volna”.