Henry Kissinger is megszólalt

A járvány soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, hogy megvédje a polgárait, hanem az is, hogy sürgősen hozzákezdjen a járvány utáni új korszak előkészítéséhez, miként ezt kell tennie a többi vezetőnek is;  ha kudarcot vallanak, akkor lángra lobbanthat a világ – írta a The Wall Street Journal-ban Henry Kissinger volt amerikai nemzetvédelmi főtanácsadó, külügyminiszter. 

A megosztott Amerikában hatékony és előrelátó kormányra van szükség a mind léptékében, mind globalitásában minden eddiginél hatalmasabb akadályok leküzdéséhez – véli Kissinger. A társadalmi szolidaritás, a társadalmak egymással való viszonya, valamint a béke és a stabilitás szempontjából döntő kérdés a bizalom. Nemzeteket tart össze a hit, hogy az intézményeik képesek a bajok előre látására, hatásuk csökkentésére és a stabilitás helyreállítására. Amikor a járvány véget ér, sok ország intézményeit ítélik majd meg úgy, hogy kudarcot vallottak, annak pedig valójában nincs jelentősége, hogy ez helytálló ítélet lesz-e, vagy sem. 

A valóság az, hogy a világ soha többet nem lesz olyan, mint a koronavírus előtt volt, és a múlt feletti vita csak megnehezíti, hogy megtegyük, amit kell. 

A koronavírus példátlan erővel csapott le, és exponenciálisan terjed Amerikában. Kissinger szerint, az amerikai kormány jó munkát végzett az azonnali katasztrófa megakadályozásában. A végső eredmény azonban csak azon lesz mérhető, hogy sikerül-e megfékezni a vírus terjedését, és megfordítani azt olyan mértékben, hogy ne vesszen el az amerikaiak bizalma abban, hogy képesek kormányozni önmagukat. 

Felkészülés az új rendre

Ám minden erőfeszítés ellenére sem szabad elfelejteni, hogy be kell indítani egy párhuzamos projektet a koronavírus utáni rendbe való átmenet előkészítésére. A politikai vezetők többnyire nemzeti szinten kezelik a járványt, de a vírus társadalomromboló hatásai nem ismernek határokat. Az emberek egészségére gyakorolt hatás remélhetőleg csak átmeneti lesz, de a vírus által kiváltott politikai és gazdasági rengések akár generációkon át is eltarthatnak. 

„Egyetlen ország, még az Egyesült Államok sem képes legyőzni a vírust pusztán nemzeti szintű erőfeszítéssel. A pillanat feladatai mellett, muszáj már most foglalkozni egy globális együttműködési vízióval és programmal. Ha nem tudjuk ezt párhuzamosan megtenni, akkor mind a válság kezelésében, mind a járvány utáni korban a legrosszabbat leszünk kénytelenek megélni” – írta Kissinger. 

AZ USA hármas feladata

A Marshall-terv és a Manhattan Projekt tanulságaiból kiindulva, Amerikának három területen kötelessége erőfeszítéseket tenni. 

Egyrészt  fokozni kell a fertőző betegségekkel szembeni stressztűrő képességet. Az orvostudomány hatalmas sikerei veszélyes önelégültségbe ringatták a világot. Ki kell fejleszteni a fertőzés ellenőrzését szolgáló új technikákat és technológiákat, oltási rendszereket. A városoknak, államoknak és régióknak raktározással, együttműködő tervezéssel és a kutatás ösztönzésével, folyamatosan készülniük kell arra, hogy megvédjék a polgáraikat az esetleges járványokkal szemben. 

Másodsorban Amerikának törekednie kell arra, hogy segítse a járvány nyomán, a világban keletkező gazdasági sebek begyógyítását. A 2008-as gazdasági válságból a vezetők sokat tanultak, de a mostani helyzet bonyolultabb: a koronavírus által kiváltott zsugorodás tempójában és globális voltában az egész történelemben példátlan. A szükséges intézkedések, például a társadalmi távolságtartás pedig csak fokozza a gazdaság bajait. Programokat kell kidolgozni a világ legsebezhetőbb populációit fenyegető káosz hatásainak enyhítésére is. 

S végül, de nem utolsó sorban, Amerikának őriznie kell a liberális világrend elveit. A modern kormányzás korai legendája erődített városról szól, amelyet nagy hatalmú – néha despotikus, néha jóindulatú – vezetők védenek, akik mindig elég erősek ahhoz, hogy megvédjék a népüket a külső ellenséggel szemben. A felvilágosodás gondolkodói átdolgozták ezt a koncepciót, és úgy vélték, hogy a legitim állam célja gondoskodni a nép alapvető szükségleteiről: a biztonságról, rendről, a gazdasági jólétről, az igazságosságról, az igazságszolgáltatásról, amelyekről az egyén nem tud gondoskodni. A járvány anakronisztikus módon újraélesztette az erődített város képét egy olyan korban, amikor a prosperitás a globális kereskedelemtől és az emberek szabad mozgásától függ. A világ demokráciáinak fenn kell tartani és meg kell védeni a felvilágosodás értékeit. 

A legitimációval rendelkező, kiegyensúlyozó hatalom globális visszavonulása mind amerikai, mind nemzetközi szinten a társadalmi szerződés széteséséhez vezet. Ám a legitimáció és a hatalom kérdését nem lehet a járvány elleni harccal párhuzamosan megoldani. Minden oldalon mérséklet szükséges, mind a belpolitikában, mind a nemzetközi diplomáciában, és ki kell jelölni a prioritásokat. „Korszakalkotó időszakban élünk. A vezetők előtt álló történelmi kihívás az, hogy kezeljék a válságot, és közben építsék a jövőt. Lángra lobbanthatja a világot, ha a kudarcot vallanak” – írta Henry Kissinger.