Heti Hetes: a polgárháború nagyágyúi még mindig nem értik, mi vezetett az Orbán-rendszerhez

A Heti Hetest 1999 és 2002 közti első ellenzéki időszakában nagyszerű tévéműsornak tartottam. Úgy gondolom, hogy Magyarországnak ilyen hatékony és kemény ellenzékiségre volna szüksége valamennyi kormányával szemben – tagadhatatlan azonban, hogy a nagyvonalúság teljes hiánya olyan totális háborúba vitte a műsort Orbán Viktor ellen, a résztvevők oly mértékben korbácsolták fel a kultúrharcot, s abba oly mértékig vonták be a társadalom széles tömegeit, amiről közéleti gyújtogatók addig még csak nem is álmodhattak.

Ha Orbán Viktor 2002-es bukása után ezt a kritikus hangvételt a szociálliberális kormánnyal szemben ugyanezzel a kőkemény hangvétellel gyakorolják tovább, a Heti Hetes a magyar polgárosodás és történelmi kiegyezés legfőbb intézményévé válik. Ha a résztvevők 2002 után ugyanezt a kérlelhetetlenséget, ugyanezt a Kaya Ibrahimokat meg Josip Totokat soha el nem felejtő és meg nem bocsájtó magatartást tanúsítják, ha a korrupció iránti zéró toleranciájuk nemcsak a jobboldalnak, hanem a mindenkori hatalomnak szólt volna, akkor Magyarország ma nem hasonlítana annyira Fehéroroszországra, Orbán Viktor ma nem lophatna el komplett szektorokat következmények nélkül.

A Heti Hetes története a 2002-es kormányváltás után azonban nem így folytatódott. Verebes István távozása annak szólt, hogy megértette: miután Orbán Viktor kritikájából felépített egy családi házat, annak rezsijét nem Medgyessy Péter kritikája fedezi majd – ez nem az a műsor, amely politikai oldaltól függetlenül minden hatalmat nevetség tárgyává tesz. A résztvevőkben nem volt meg az az autonómia és érzelmi függetlenség, melynek révén ezt a szellemiséget tovább vihették volna – így aztán Gálvölgyi János a Medgyessy-kormány megalakulásakor kiállt, és elmagyarázta, hogy mindenki félreértésben van, aki azt hiszi, hogy a Heti Hetes egy politizáló műsor: ez egy szórakoztató műsor, úgyhogy senki ne várjon tőle politikai állásfoglalást! Verebes István távozása sajnálatos, de tisztességes válasz volt, a műsor többi szereplője pedig hozzálátott a kormányzati szennyes mosásának nyolcéves gyakorlatához – a Heti Hetes a kormánypárti humor zászlóshajója lett, a műsor résztvevőinek szellemessége többé nem az autonómiájukat, hanem a szolgaságukat példázta. Azzal a tetemes erkölcsi tőkével, amelyet az előző ciklusban felhalmoztak, relativizálni kezdték a lopást, leplezni kezdték a hazudozást, igazolni kezdték az alkalmatlanságot, a tömeges emberi jogi sérelmeket és a rendőri erőszakot. A Heti Hetes cinizmusa és törzsi szelleme vált azzá az érzelmi kötőanyanyaggá, amelyből Orbán Viktor 2010-től a nemzeti együttműködés rendszerét megalkotta. Ahogy Orbán Viktor nem bukik meg 2002-ben a Heti Hetes nélkül, úgy Gyurcsány Ferenc és a Heti Hetes nélkül ma nem uralkodhatna Magyarországon Orbán Viktor leválthatatlan illiberális rendszere.

Tíz évnyi Orbán-kormányzás után a műsor törzsszereplője, Gálvölgyi János és szupertartalékja, Kéri László még mindig fizetett ügynökökről beszél, akik az őszödi beszéd kiszivárgása után összehugyozták a Kossuth-teret – még a nemzeti radikalizmus uralmának tizededik évében is csak a lepisált bokrokat, és nem a 2010-es fülkeforradalom lelki alapjait látják. Még mindig nem hajlandóak megérteni, hogy miért volt elfogadhatatlan a vészcsengőt rázó Hajós András nyilvános megrendszabályozása annak példátlanul autonóm gesztusa után, Havas Henrik pedig azzal mocskolja Fábry Sándort, a jobboldal egyik legkulturáltabb és legautonómabb szereplőjét, hogy az olvasatlan, műveletlen hülye. Ami pedig a legsúlyosabb probléma, hogy mindez az ellenzéki közvélemény többségének elragadtatott tetszésével találkozik. A humor egykori nagyágyúi olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és semmit sem felejtettek. Ha ma folytatnák a Heti Hetest, mindent ugyanúgy csinálnának. Már csak az a kérdés, miért várják, hogy Orbán Viktor bármit is másképp tegyen.