Hódmezővásárhely: a Fidesz, ahol tud, betart
A polgármesteri hivatal mulasztása miatt a Magyar Államkincstár befagyasztotta az önkormányzat finanszírozását. A döntés oka, hogy az önkormányzat a március 10-i határidőt követően háromszori felszólítás ellenére sem tudott elszámolni a tavalyi normatív támogatással. Ez a hír, amit nem kis örömködések közepette jelentett be a Fidesz-KDNP önkormányzati képviselője, Kószó Péter egy sajtótájékoztatón. Úgy tett persze, mintha sajnálná, ami történt, valójában örült annak, hogy már megint sikerült kellemetlenkedniük Márki-Zay Péter polgármesternek.
A polgármesteri hivatal közleménye szerint a városháza részéről senki nem mulasztott. Korábban súlyos informatikai támadás érte az önkormányzatot, ennek következtében az összeomlott rendszert időbe telt helyreállítani. De ez persze senkit nem érdekel, minden, amit a „vádlott” felhoz a védelmére, magyarázkodás.
Tavaly februárjában tragédiaként élte meg a Fidesz, hogy elveszítette Hódmezővásárhelyt. Azt a várost, amely emberemlékezet óta a párt fellegvárának számított. Amikor Orbán magához tért a vereséget követő sokkból, első felindultságában ezt mondta: „Kettőzött erővel kell dolgozni, ez a tanulság”.
Lefordítjuk újbeszélről magyarra: kétszer annyit kell helikopterezni, eliosozni,, mint eddig.
Még több Habony, Mészáros, Garancsi. Ha tovább támadják a Fideszt, meghosszabbítjuk Bicskéig. Ha még akkor is támadják, Lovasberényig.
Kettőzött erővel dolgozni. Merthogy bizonyos értelemben, és bizonyos körökben az a munka, hogy elveszik a közösből, ami szerintük nekik jár.
A magyarok lopásnak hívják az ilyet.
2014-ben azt mondták, hogy folytatjuk. És ezt az ígéretüket meg is tartották: mindent úgy csináltak, mint korábban.
Hazárdnak rendületlenül.
Isten, haza, csalás.
Még ideológia is kerítődött hozzá: inkább mi lopjuk szét az országot, mint holmi jött-ment idegenek. Amúgy meg, méltóztassanak csak körülnézni, megvan itt minden.
Látszik Pestről a Halászbástya?
Na ugye!
A Gellérthegy is a helyén van, nem vitte el senki.
A Balaton is egyben, igaz, jórészt a Nemzet Vejéé, ami meg (még) nem, az a Lölőé.
De inkább a mieinknél legyen, mint másoknál.
Ezért kell a hátralévő időben még a mostaninál is intenzívebben. Amíg még lehet. Kettőzött erővel. Ki tudja, mennyi van még hátra, meddig lehet még következmények nélkül elvenni a közösből. Kétszer gyorsabban kell törvényeket hozni. Hogy minden törvényes legyen, az is, ami törvénytelen.
A lopás például törvénytelen, kivéve, ha közérdeket szolgál. Ha nem mi lopunk, ellopja más. És mi sokkal szebben, stílusosabban lopunk, mint azok, akik csak most kezdik tanulni a fortélyokat. Vagy annyira tehetségtelenek, hogy soha nem is tudják megtanulni.
Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak. Ez a tanulság barátaim. Brüsszel, Soros, a bevándorláspárti ellenzék. Ezért veszítettünk Vásárhelyen.
Tanulság ez, és egyben recept: kétszer annyi stadion kell, háromszor annyi kisvasút, négyszer annyi letelepedési kötvény. Ahogy Kölcsey mondhatta volna: Hasíccs, alkudj, gyarapodj
