Hogyan lett Sulyok Tamásból a Fidesz paródiája?
A közjogi méltóságok szerepe, a köztársasági elnöki intézmény hitelessége és a Fidesz politikai mozgástere került a középpontba a KlikkTV Fordulópont című műsorában, ahol Balogh Judit műsorvezető Komlódi Gábor ügyvéddel, Tompos Ádám újságíróval és Kukorelly Endre íróval beszélgetett. A résztvevők elsősorban Sulyok Tamás köztársasági elnök helyzetét, az esetleges alkotmánymódosítás politikai következményeit és a kormánypárt kommunikációs stratégiáját elemezték, miközben a hatalom működéséről, a jogállamiság kérdéséről és az önkorrekció hiányáról is markáns vélemények hangzottak el.
A köztársasági elnök körüli vita és az alkotmánymódosítás kérdése
A beszélgetés kiindulópontját az adta, hogy az ellenzéki oldalon korábban felmerült: politikai nyomásgyakorlással kellene elérni Sulyok Tamás lemondását, majd később alkotmánymódosítás lehetősége is szóba került. A résztvevők szerint ugyanakkor a helyzet összetettebb annál, mint hogy pusztán egy személyről szóljon.
Tompos Ádám felidézte, hogy a kegyelmi ügy idején a Fidesz maga is élt személyre szabott alkotmánymódosítással, amikor Novák Katalin helyzete vált tarthatatlanná. Mint fogalmazott, a 444 cikkének nyomán kibontakozó botrány után a politikai nyomás olyan mértékűvé vált, hogy Orbán Viktor egy olyan módosítást kezdeményezett, amely gyakorlatilag ellehetetlenítette volna Novák Katalin politikai pozíciójának fenntartását. A mostani helyzetet ehhez hasonlítva úgy vélte: „nem lesz nehéz Sulyok Tamásról sem találni olyat”, amely politikailag vállalhatatlanná teheti a helyzetét.
A műsor vendégei ugyanakkor azt sem értették, miért marad hivatalában a köztársasági elnök. Kukorelly Endre szerint egy ilyen politikailag terhelt szituációból „a leginkább arcvesztés nélkül” akkor lehet távozni, ha valaki önként mond le. Úgy vélte, kisebb pozíciókban is láttak már hasonló példákat, ezért számára különösen nehezen érthető, hogy az államfő miért ragaszkodik hivatalához.
Komlódi Gábor ezt másként közelítette meg: szerinte a kérdés nem kizárólag személyes döntés, hanem a politikai rendszer logikájából következik. Úgy fogalmazott, hogy a köztársasági elnök maradása a hatalom erődemonstrációjának része lehet, hiszen „a tekintélyelvű rendszer legnagyobb veszélye az, hogyha a tekintély sérül”. A vendégek szerint ezért politikailag nehezen elképzelhető, hogy a Fidesz egy ilyen helyzetben engedje visszavonulni saját államfőjét.
Erőmutatás vagy önmaga paródiája?
A beszélgetés egyik visszatérő motívuma az volt, hogy a jelenlegi politikai helyzetben a Fidesz kommunikációja és politikai reakciói mennyiben szolgálják még saját érdekeit. A résztvevők több ponton is azt állították, hogy a párt védekező pozícióba szorult, miközben egyre gyakrabban kerül ellentmondásba korábbi politikájával.
Tompos Ádám szerint a Fidesz ma olyan kommunikációs helyzetben találta magát, amelyben saját korábbi narratívái fordulnak ellene. Példaként említette a Velencei Bizottság szerepét: míg korábban a kormánypárt rendre „brüsszeli kreatúraként” vagy külső nyomásgyakorló intézményként beszélt a nemzetközi jogállamisági fórumokról, most maga a köztársasági elnök fordult ilyen szervezethez segítségért. Ez szerinte komoly politikai kontrasztot teremt.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a túlzott erőfitogtatás könnyen kontraproduktívvá válhat. Kukorelly Endre úgy vélte, minden politikai szereplő természetes módon igyekszik védekezni, amikor ellenzéki helyzetbe kerül, ugyanakkor „mindennek van határa”, és ha egy politikai közösség elveszíti önreflexióját, saját magát teheti nevetségessé. Szerinte a választók érzékelik, amikor egy párt túlzásba viszi a retorikai vagy politikai fordulatokat.
Komlódi Gábor ennél is tovább ment, amikor arról beszélt, hogy szerinte a Fidesz működése hosszú ideje rendkívül centralizált hatalmi struktúrára épült. A pártot olyan rendszerként írta le, amelyben Orbán Viktor személye egyszerre politikai vezető, döntéshozó és védelmi garancia a szereplők számára. E logika mentén a vezető tekintélyének megingása az egész struktúra stabilitását veszélyeztetheti, ezért a szereplők különösen érdekeltek lehetnek abban, hogy erőt mutassanak.
Jogállamiság, kognitív disszonancia és politikai önkép
A beszélgetés jelentős része a jogállamiság kérdése körül forgott. A résztvevők felidézték, hogy a Fidesz korábban rendszeresen vitatta a jogállami kritikák legitimitását, sőt gyakran azt hangsúlyozta, hogy maga a „jogállam” fogalma sem definiálható egyértelműen. Ehhez képest most, amikor Sulyok Tamás a Velencei Bizottsághoz fordult, szerintük látványos szerepcsere zajlik.
Tompos Ádám úgy fogalmazott: a választások után mintha a Fidesz hirtelen „a fékek és ellensúlyok rendszerének” híve lett volna, miközben korábban ezt rendre relativizálta. Szerinte ez olyan politikai helyzetet eredményezett, amelyet leginkább „kognitív disszonanciaként” lehet leírni: ugyanazok a szereplők ma olyan intézményekre hivatkoznak, amelyeket korábban élesen bíráltak.
Kukorelly Endre ezzel kapcsolatban inkább általánosabb emberi és politikai mintázatról beszélt. Véleménye szerint természetes jelenség, hogy egy politikai szereplő másként viszonyul azokhoz az intézményekhez, amelyek éppen a pozícióját védik vagy támadják. Hozzátette ugyanakkor, hogy amikor egy közösség teljesen szembemegy saját korábbi önképével, annak politikai ára lehet.
A műsor végén a vendégek arról is beszéltek, hogy a jelenlegi politikai folyamatok hosszabb távon milyen következményekkel járhatnak a Fidesz számára. Abban többé-kevésbé egyetértettek, hogy a párt jelenleg keresi a helyét az új politikai viszonyok között, miközben a közjogi méltóságok körüli ügyek és a különböző politikai botrányok egyre nehezebb helyzetbe hozhatják a kormányoldalt. A beszélgetésből ugyanakkor az is kirajzolódott, hogy a vendégek szerint a politikai erőviszonyok átrendeződése még korántsem tekinthető lezárt folyamatnak.
