Hogyan viselkedjünk zsidóként?

Föld S. Péter 2019. június 13. 14:05 2019. jún. 13. 14:05

Interjút adott Schmidt Mária a Gateway Pundit szélsőjobboldali amerikai újságnak. Schmidt Máriának bizonyára jó oka volt rá, hogy szalonképtelen szövegkörnyezetben fejtse ki gondolatait. Sok mindent megtudhattunk az interjúból, a többi között azt is, hogy a történészasszony, aki nem mellesleg a Terror Háza Múzeum igazgatója, az 1989-es beszéde óta Orbán hatása alatt áll, és 1990 óta mindig a Fideszre szavazott.

Ez utóbbi kijelentés egyfajta hűségnyilatkozatként is felfogható, már csak azért is, mert senki nem kérdezte Schmidt történészt, hogy kire szokott szavazni 1990 óta folyamatosam vagy megszakításokkal. Az interjú legérdekesebb része azonban nem az Orbán iránti rajongással, hanem a Soros Györggyel szembeni ellenszenvvel kapcsolatos. Mint ismeretes, Schmidt történész is azon fideszesek közé tartozik, akiknek Soros György rengeteget ártott, mégpedig azáltal, hogy pénzt adott nekik és tanulmányaikat támogatta.

Azóta persze sok minden megváltozott, Schmidt történész ma már olyannyira nem kedveli Sorost, hogy szerinte Soros zsidónak sem jó. „… az apját, Soros Tivadart katolikusként vették nyilvántartásba, amikor 1916-ban hadifogságba került. Nem tudom, hogy valóban zsidó-e. Miért venné vissza valaki a zsidó vallást az 1930-as években? Sosem viselkedett zsidóként. Egy rejtély számomra."

Vagyis, Sorossal, sok más mellett, az a baj, hogy – Schmidt történész szerint legalábbis – nem viselkedik zsidóként. Jó lenne persze tudni, hogy egy zsidónak miként kell viselkednie, vagy másként, miként viselkedik egy zsidó.

Talán segít a tisztánlátásban Martonyi Jánosnak egy 2013-as cikke, amelyet az akkor még külügyminiszterként működő Martonyi a Jerusalem Post újságban publikált. Martonyi a cikkben az izraeli-magyar kapcsolatok fontosságáról írt, valamint arról, hogy a holokauszt a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája. Majd, egy kis személyes vonatkozással tette teljessé az írást: „Nem vagyok zsidó, katolikus vagyok, de sokszor gesztikulálok a kezeimmel – és korántsem ez az egyetlen dolog, amiben hasonlítok a zsidókra.”

Zene füleinknek.

Ami azt illeti, idáig észre sem vettük, igaz, zsidó embereknél sem figyeltünk fel korábban hasonlóra. Az olaszokról mindenki tudja, hogy sokat gesztikulálnak, de hát tudvalevőleg az olaszok nem zsidók. Illetve, zsidók is vannak közöttük, de az olasz zsidók sem gesztikulálnak többet, mint a nem zsidó olaszok, úgyhogy ez zsákutca, még ha Martonyi külügyminiszter ezt nyilván nem is gondolta végig elég alaposan.

Mindenesetre mostantól nem árt figyelni, villamoson, munkahelyen, moziban, mindenhol. Ez a gesztikulálásos izé ugyanis egy valóságos világítótorony, ha úgy tetszik, zsinórmérték. Martonyi külügyminiszter meghatározása óta már nem kell mindenféle zűrös megközelítésekkel bajlódni, mert világ sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: aki sokat gesztikulál, az zsidó, aki nem, vagy igen, de nem azért, mert zsidó, hanem csak megszokásból, az katolikus vagy külügyminiszter.

Most már csak azt kellene tudnunk, és remélhetőleg a sokoldalú Schmidt történész e tekintetben is eligazít majd bennünket, hogy a katolikusként fogságba esett Soros Tivadar sokat gesztikulált-e, vagy épp csak annyit, hogy akár nem-zsidó is lehetett volna.