Horn Gábor: az orbáni világ a legnagyobb rombolást a lelkünkben okozta

A '80-as években egy iskolában tanítottam, ami egyrészt fiatal tanárként kifejezetten izgalmas és érdekes pályakezdés volt, másrészt „én nagyon azt éltem meg, hogy egyre többet szabad.” Mert az iskola világában tulajdonképpen hamarabb következett be, ha nem is a rendszerváltás, de a késő kádári diktatúra felpuhulása, mint talán máshol. Hamarabb éreztük, hogy ha becsukom az ajtót, akkor azt csinálok, amit akarok, aztán már egy iskolakaput is be lehetett csukni – emlékezett Horn Gábor.

„Én is érzem, hogy most mintha bezárulnának a kapuk, de másrészt pedig azt gondolom, lehet utazni, el lehet innen menni. De biztos, hogy nem csak a korom miatt nem mennék el, Szeretek itt élni, menjenek el ők, akik ezt az országot éppen most teszik tönkre, én nem hagyom magam! Fortélyos félelem igazgat bennünket, hogy igazodnunk kell, és valószínűleg sok esetben az öncenzúránk erőteljesebb, mint amennyi a tényleges üvegplafon fölöttünk, amibe beverhetjük a fejünket” – mondta a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke. 

Úgy látja, hogy az ember hamarabb megálljt parancsol magának, előbb behúzzuk a féket, és aki elmegy a falig, azt már nagyon bátornak gondoljuk. Az a legnagyobb problémája a jelenlegi helyzettel, hogy miközben a '80-as évek végétől, a rendszerváltástól egy polgáribb világot kellett létrehozni, mert ez volt az elvárás, az iskolában, a szociális világban, a kultúrában, a munkahelyeken legyünk a magunk urai, hogy legyünk végre polgárok Magyarországon, aközben most megint belecsúszunk abba, hogy nem rajtunk, hanem rajtunk kívülálló tényezőkön múlik az életünk, a jólétünk.

„Számomra a polgár azt jelenti, hogy rajtam múlik, nem az államon, nem valaki máson, hogy milyen világot építek. És szerintem 2010-ben ennek a gondolatnak lett vége” – vélte. Majd azzal folytatta, annak, hogy itt bármilyen nehézkesen, rosszul, felemásan, MDF-estül, Fideszestül, SZDSZ-estül, mindenestül együtt, de mégiscsak egy polgári társadalmat építünk, ahol különbözőképpen gondoljuk azt, hogy hol vannak ennek a határai, meddig lehet elmenni, de nem azt gondoljuk, hogy valaki helyettünk megoldja a mi problémáinkat. „És megint az van, hogy itt van az állam bácsi, aki nem telepszik annyira ránk, mint mondjuk a 70-es években. Orbán talán el is hiszi a maga propagandáját, hogy tulajdonképpen ő adja a 13. havi nyugdíjat, hogy ő segít nekünk, amikor azt mondja, csináljunk több gyereket, mert az milyen jó az államnak, merthogy tulajdonképpen a gyerekeket nem is magunknak, hanem a közösségnek csináljuk. Én magamnak „gyártottam” a saját gyerekeimet, és büszke is vagyok rájuk”. 

Horn Gábor úgy gondolta, hogy talán a remény az, ami összeomlófélben van, és tulajdonképpen 2022 tavaszán a magyar értelmiség, emiatt siratta úgy ezt az egész választási eredményt. Mert a remény szállt el abból, hogy itt lehet egy olyan polgári társadalom, felemásan, kelet-európaiasan, mindenestül, ahol a középosztály vagy az alatt is a saját maga ura. Persze megengedheti magának a társadalom teteje, hogy rajta múljon, hogy eldöntse, egyházi iskolába adja a gyerekét kimenekítve az állami oktatásból, vagy elviszi egy magániskolába, alapítványi iskolába egy csomó pénzért, vagy elmegy külföldre a gyerek. Van mozgástér, de ez nem ugyanaz. Ugyanis a társadalom egy jelentős részének, a tömegeknek megint az van, hogy mi odaadjuk nektek, ami kell, és ti meg ha akarjátok, ha nem, ezt kapjátok, és az emberek egy jó része szereti ezt. Nemcsak a fortélyos félelem igazgat, hanem nagyon sokaknak jó ez így. 

Nincs forradalmi hangulat. Nem gondolja a magyar társadalom azt, hogy valami más kéne, vagy más lehetne. „De nagyon sokan gondolják azt, hogy Brüsszel nem bánik velünk szépen, persze a sorosisták tönkre akarják tenni az országot, meg ez az amerikai elnök, az öreg szenilis, aki azért jött, hogy Magyarországot tönkre tegye, nagyon sok ellenségünk van, de azért tulajdonképpen itt van valaki, aki megvéd minket, itt van Orbán és a társai, akik biztosítják nekünk a jólétet”.

Hozzátette, ezermilliárdokat fordítanak arra a propagandára, arra a hazug világnak a megépítésére, ami fontos része ennek az egyrészt „nem élünk rosszabbul, mint négy éve” című gondolatnak, másrészt pedig van ellenségkép. A legnagyobb rombolást ez a kormány, ez az orbáni világ a lelkünkben okozott, ahogy megnőtt az idegengyűlölet Magyarországon. Ahogy egyre kisebb a szolidaritás bármilyen területen nézzük, ahogy átgázolunk mindenkin, aki más, ahogy ez a társadalom újból nagyon erőteljesen homofóbbá vált, ahogy képtelen együttműködni. „Tehát pont azok a dolgok, amik egy modern európai társadalom értékei, mind háttérbe szorultak, és ez nem az anyagi részhez tartozik már, mert ettől még lehetne akár mindez így. Ez odatartozik, hogy van egy teljesen hazug közpénzből folyó propaganda, ami egyszerűen átveri az embereket. Hazudnak nekünk” – érvelt Horn Gábor. 

A Klikk TV Tíz című műsora ide kattintva nézhető meg.