Ifj. Lomnici és a 2 méter hazafiság
Senki sem mondhatja, hogy nem rugalmas a gondolkodásom. Ifj. Lomnici Zoltán CÖF-vezér, a Századvég jogi szakértője pár napja például olyan új perspektívát nyitott meg előttem, amelynek segítségével újra értékeltem a teljes magyar irodalmat.
Ifj. Lomnici a Hír Tv-ben azzal érzékeltette a liberális oktatáspolitika nemzetromboló hatását, hogy a nemzetközi történelemre nagy hangsúlyt fektettek, bezzeg „a magyar királyok életét nem kellett alapjaiban ismerni". Őt viszont már gimnazista korában bántotta, hogy „Szerb Antal világirodalmi kötete többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló." Rosszallását a Demokratában most kiterjesztette a jogi oktatásra is, ahol a magyar és az egyetemes jogtörténet esetében hasonló arányokat észlelt.
Micsoda termékeny szempont! De miért csak a nagyjából 550 oldalas magyar- és a több mint 900 oldalas világirodalomtörténetet vetjük össze? Ha a terjedelemmel mérjük az elkötelezettséget, rádöbbenünk, hogy Petőfi például jobban szerette Pató Pált, mint a hites feleségét. Előbbiről 40 sort írt, míg a Szeptember végén igazán satnyára sikerült, csupán 24 soros.
Ady mélyebben kötődött Góghoz és Magóghoz (Góg és Magóg fia vagyok én: 16 sor), mint Lédához (Héja-nász az avaron: 12 sor). Ez már genderileg is gyanús. Arról a kozmopolita gyalázatról nem beszélve, hogy Párizsról hosszabb verset írt (Párizs az én Bakonyom: 20 sor), mint hazájáról (A magyar ugaron: 16 sor)!
Na és Arany!! Akit Szerb Antal képes volt a legmagyarabb költőnek nevezni – mondhatom, jellemző... Sokkal jobban érdekelte a brit történelem (A walesi bárdok: több, mint 120 sor), mint a nemzeti múlt! (Szondi két apródja: még 80 sor sincs, szégyen!)
Micsoda bagázs! Hát csoda, hogy itt tartunk? Ideje, hogy ifj. Lomnici szétcsapjon közöttük.
Addig is mindenki rendeljen 2 méter hazafiságot.
