Igaza van Orbánnak: Magyarországon szabad a sajtó
A miniszterelnök – ahányszor csak erről kérdezik – mindig elmondja, hogy Magyarországon az ellenzéki sajtó túlsúlyban van. Sokkal több az ellenzéki portál és újságíró, mint a kormánypárti, mondja Orbán. Nem örül annak, hogy állandóan támadásoknak van kitéve, de kénytelen együtt élni ezzel, mert demokratikus viszonyok között a kormánynak nincs beleszólása a sajtó ügyeibe. Ahogy a Népszabadság bezárásához, úgy most az Index körül történtekhez sincs a Fidesznek semmi köze.
Igaza van Orbánnak, Magyarországon nincs baj a sajtó szabadságával. Már amennyiben a sajtó szabadságán azt értjük, hogy a kormány rátenyerelt a közmédiára. Évente 100 milliárdot fizettet ki az adófizetőkkel a köztévé, a közrádió, valamint a köztávirati iroda működtetésére, ám ezeket a médiákat nem a köz, hanem egyetlen párt, a Fidesz szolgálatába állította.
Ha beletartozik a sajtószabadságába, hogy az összes megyei napilap a kormányhoz közeli cégek, döntően a KESMA kezelésében van, akkor tényleg minden rendben van a sajtószabadság körül. És az sem kell, hogy bárkit aggasszon, hogy a vidéki helyi rádiók, valamint az országos terjesztésű kereskedelmi adók is gyakorlatilag csak a köztávirati iroda által összeállított hírcsomagokat sugározzák.
Minden rendben van tehát, és abban sem találhat senki kivetnivalót, hogy kormányzati hirdetéseket gyakorlatilag csak a Fideszhez közeli újságok, rádiók, tévék kapnak, az ellenzékinek számító – gyakran nem ellenzéki, „csupán” független – médiumok viszont kivéreztetésre vannak ítélve.
Nevezhetjük a sajtó szabadságának azt is, ha az MTVA élén olyan ember áll, akinek nem csupán hivatalos papírja van arról, hogy hírhamisító, de biztonsági emberekkel dobatta ki a vele tárgyalni kívánó, és jogaikkal élni próbálkozó parlamenti képviselőket.
Nevezhetjük szabadnak a magyarországi sajtóviszonyokat, mert bármit nevezhetünk bárminek. Ezen az alapon, a fehérre is mondhatjuk, hogy fekete, a kicsire, hogy nagy, a rosszra azt, hogy jó.
Egyedül a hazugságra nem mondhatjuk, hogy igazság. A hazugság ugyanis sajátos képződmény: ha sokszor elmondják, hihetővé válhat, de igazsággá soha.
