Ihász Sándor: politikai nyomás alatt értékelte Karácsony Gergely népszavazási kérdéseit az NVB

Budai Balázs 2021. szeptember 3. 16:53 2021. szept. 3. 16:53

„Mind a három érv érdemben támadható, de a fellebbezést valószínűleg a Kúria nem fogja elfogadni” – értékelte a volt fővárosi és fellebbviteli főügyész a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) érvelését azzal kapcsolatban, hogy miért utasították el Karácsony Gergely népszavazási kérdését az Európai Ügyészséghez való csatlakozásról. Ihász Sándor részletesen elemezte az NVB indoklását és beszámolt az új európai szerv első két hónapjáról is.

– A Nemzeti Választási Bizottság elutasította Karácsony Gergely népszavazási kérdését amely arról szólt, hogy csatlakozzon-e Magyarország az Európai Ügyészséghez. Mivel érvelt döntése mellett az NVB, és mennyire helyesek ezek a meglátások?
 
– Az Európai Ügyészség kialakításáról azt kell tudni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés alapján jött létre, mint egy, a tagállamok közötti, speciális, önállóan működő szerv, amelyet az Európai Tanács hozott létre a tagállamok közötti megerősített együttműködés keretein belül. Az Európai Tanács az unión belül olyan, mint tagállamokban a kormány, tagjai pedig a tagállamok kormányainak miniszterei. Ez azért fontos, mert a Nemzeti Választási Bizottság első érvként azzal az indokkal utasította el a Karácsony Gergely által benyújtott, Európai Ügyészséghez való csatlakozásról szóló népszavazási kérdést, hogy ha ezt átengednék és sikeres lenne, akkor is a kormány jogosult dönteni erről. A népszavazás fóruma pedig az Országgyűlés, amely azonban nem utasíthatja a kormányt ilyen kérdésben. Ez teljesen formális kifogás és nem tartalmi indokokkal alátámasztott álláspont, hiszen a népszavazás lényege, hogy minden hatalom végső és alapvető letéteményese maga a magyar nép. Így nem az Országgyűlés utasítaná a kormányt, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, hanem az emberek – a közvetlenül kifejezett döntésükkel. Tehát az elutasítás téves és helytelen logikai levezetés. A NVB második érve, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozás sértené a hatalmi ágak szétválasztásának elvét. A hatalmi ágak három fő pillére a törvényhozói, a végrehajtói és az igazságszolgáltatói ág – de szokták külön hatalmi ágként említeni a sajtót és az ügyészséget is –, amelyeknek el kell különülniük egymástól. Sem az ügyészség függetlenségét, sem annak önálló alkotmányos státuszát nem érintené a csatlakozás. Eddig is voltak nemzetközi felügyelő szervezetek az Európai Unión belül. Ilyen például az OLAF vagy az Eurojust, amelyek szintén nem sértik ezt az alkotmányos alapelvet. A nemzeti ügyészség önállóan és függetlenül tud működni. A harmadik érv Karácsony kérdésének az elutasítása mellett az volt, amivel a kormány megtagadta a csatlakozást az első körben, azaz, hogy az Európai Ügyészséghez való csatlakozással Magyarország lemondana szuverenitásának egy részéről, azzal, hogy átadjuk a magyar joghatóság önállóságát. Ez is téves érvelés, hiszen semmilyen szuverenitásról és önállóságról nem mondunk le, hanem az egyes konkrét hatósági hatáskörök részben közös gyakorlásáról van szó. Nyilván mind a két oldalról dolgozni kellene azon, hogy összhangba kerüljön a két intézményrendszert, de ez nem egy olyan dogmatikai probléma, ami a magyar szuverenitás feladását jelentené. Ráadásul aki ezzel az érvvel él, az azt is kimondja, hogy az összes uniós ország – leszámítva azt az ötöt, amely még nem csatlakozott – antidemokratikus, hiszen akkor ők lemondtak a szuverenitásukról és nincs független ügyészségük. Alapvetően már az is cáfolja a kormány és az NVB ezen érvelését, hogy a kipróbált, nagy történelmi múlttal rendelkező demokráciák csatlakoztak az Európai Ügyészséghez. Mind a három érv érdemben támadható, de a fellebbezést valószínűleg a Kúria nem fogja elfogadni.
 
– Nem is érdemes jogorvoslatért fordulni a Kúriához?
 
– A Kúria korábban már hozott döntést hasonló kérdésben és – bár precedens jog Magyarországon nem létezik – emiatt semmilyen kétségem sincs, hogy ha a főpolgármester jogorvoslattal fordul hozzájuk, akkor el fogják utasítani a kérést – a bizottság levezetése mentén. Azonban ha követnénk ezt a felfogást, akkor teljesen kiüresedne a népszavazás intézménye és gyakorlatilag lehetetlen lenne érdemi kérdésekben szavazni, mert olyan szinten van megerősítve a kormány operatív központi és közigazgatási jogköre, hogy nem érvényesül a népfelség elve. További problémát jelent az időzítés. A jogorvoslat benyújtásának határideje 15 nap, amelyet követően, a Kúriának 90 napja van elbírálni azt. Ha helyt ad a fellebbezésnek, akkor 120 nap maradna arra, hogy összeszedjék a szükséges 200 ezer érvényes aláírást, amit követ a hitelesítés, aminek határideje 45 nap. Ez egy több lépcsős, egymásra épülő folyamat, amelyek kihagyhatatlanok a népszavazás kiírásához. A vonatkozó jogszabályok szerint azonban – logikus módon – az országos választások előtt pár hónappal már nem lehet kiírni népszavazást. Magyarul az időzítés „gyönyörű”, mert így nincs jelentősége annak, hogy a Kúria miképpen dönt, mert lehetetlen időben lebonyolítani. A választások után pedig értelmét veszti a kérdés, tehát ez egy „vihar a biliben”. Nekem az a véleményem, hogy az NVB eljárásában, időzítésében és döntésében is egyértelműen felfedezhetőek a politikai nyomásgyakorlás elemei.
 
– Miből derül ki, hogy külső hatásra járt el a bizottság?
 
– Abból lehet ezt érezni, hogy az indokok formálisak és tartalmilag erőltetettek. A kormány által benyújtott kérdésekkel összevetve is látszik a befolyás, hiszen – bár ez nem jelenik meg az indoklásban –, de több kormányhoz köthető bizottsági tag azzal érvelt, hogy bizonyos kérdések bizonyos szavai nem egyértelműen és pontosan értelmezhetőek. Meg kell nézni a kormány által benyújtott kérdéseket, amelyekben rengeteg olyan kifejezés van, ami finoman szólva sem egyértelmű, vagy pontos, sőt abszolút illogikus is, de ott nem kötöttek bele. A sok ilyen, kis véletlenből levonható a következtetés, hogy politikai nyomás alatt döntött az NVB.
 
– Maga az Európai Ügyészség még csak két hónapja működik. Mit láthatunk ez alatt az időszak alatt, megérné csatlakozni?
 
– Az ezzel kapcsolatos uniós és a tagállami jogszabályi koherencia és a komplex, egységes elvek alapján történő egységes jogalkalmazás jelenleg erős disszonanciát mutat. Még hangolni kell a már csatlakozott országok igazságszolgáltatási rendszerét és az Európai Ügyészség közös munkáját, de ez természetes. Minden új szervezetnek vannak ilyen problémái, de ezeket meg lehet oldani. További gondot jelent az egyértelmű hatalmi rivalizálás az európai főügyész, valamint a nemzeti főügyészek és a politikai szereplők között. Alapvetően van egy emberi és egy szakmai tényező is ezekben a rivalizálásokban. Az emberi tényező, hogy operatív kérdésekben nem állnak elég rugalmasan egymáshoz a felek, a szakmai problémát pedig az jelenti, hogy Szlovénia nem is delegált ügyészeket a személyi állomány feltöltéséhez. Az Eurojust és az OLAF integrálódása ugyancsak gondot jelent. Ennek a kettőnek az együttműködésében is vannak átfedések, párhuzamosságok és hiányosságok, ehhez kell becsatlakoztatni az új ügyészséget. Az OLAF azonban már kötött egy együttműködési megállapodást az Európai Ügyészséggel, ami jó példa arra, hogy lehet kompromisszumokkal előrébb lépni. Működését tekintve, azonban mondhatni, „berobbant” az Európai Ügyészség, ugyanis ezer fölött van azoknak az eseteknek a száma, amelyekben vizsgálatot indítottak – ami két hónap alatt soknak számít. Nagyjából 10 millió euró értékben történtek lefoglalások, tehát semmiképpen sem mondható, hogy nem működik, nem hatékony az új rendszer. Konkrét példa a működésre egy horvátországi polgármester esete, akit az Európai Ügyészség egy korrupciós ügyben vont eljárás alá, de még korai következtetéseket levonni. Az viszont mindenképpen látszik, hogy beindult a szervezet működése és sajnálhatjuk, hogy kimaradtunk belőle.
 
– A legfőbb ügyész korábban bejelentette, hogy köt egy együttműködési szerződést az Európai Ügyészséggel. Kialakult már a közös munka menete?
 
– A magyar álláspont szerint egy különleges együttműködést kell létrehozni az új szervezettel. Polt Péter legfőbb ügyész „szimbiózisként” hivatkozott erre, de inkább parazitizmus a jó szó a két ügyészség kapcsolatára, mert teljesen egyoldalú az egyezség. Ha csatlakoznánk, az azt jelentené, hogy az Európai Ügyészség Magyarországon önállóan nyomozna olyan ügyekben, amik itt történtek és sértik az Európai Unió pénzügyi érdekeit. A mostani „szimbiózis” pedig úgy működik, hogy megkeresi az Európai Ügyészség a magyar ügyészséget, és az iratok alapján, a magyar nyomozóhatóságok végzik el azokat az aktusokat, teszik meg az intézkedéseket, amiket az Európai Ügyészség végezne el, ha csatlakoztunk volna. Ez látszatra nagyon jó, meg hatékony, de pont itt van a gond. A magyar nyomozásokban is ott van a probléma, hogy az ügyészségünk állam az államban, azaz azt derít ki, amit akar. A közpénzek, uniós források törvénytelen felhasználása miatt tett feljelentések tárgyában sokszor még a nyomozást sem rendelik el, hanem lepattintva élből elutasítják az ügyet. Nincs, aki ellenőrizze. A sokszor hivatkozott szervezeti függetlenség csak akkor érték, ha szakmai alapokon és a törvények mentén érvényesül. Azonban az, ha megalapozatlan szakmai döntés mögé bújva szelektíven bizonyos ügyekben azonnal vádat emelnek, bizonyos ügyeket elhúznak akár két évig, vagy egyáltalán nem emelnek vádat, az közvetetten akár a jogállami elvekkel való visszaélésre is utalhat, hiszen törvényesen megtehetik. De a működési szervezetrendszer egyedi anomáliáiból adódóan adott esetben még az is előfordulhat, hogy bizonyos ügyekben a hatalom politikai eszközévé válik az ügyészség. Innentől a megkeresés után a magyar ügyészség vagy kinyomozza az adott ügyet vagy nem. Nincsen annyi garancia és nem olyan hatékony ez a rendszer, mintha az Európai Ügyészség önállóan járna el. Az is felmerülhet, hogy az ügyészség nem ad át minden információt az Európai Ügyészségnek, így befolyásolhatja a nyomozás végeredményét. Erre jó példa, hogyha bármilyen kormányzati szerv ad egy engedélyt valaki lehallgatására – ami még akár önmagában törvényes is lehet –, akkor a lehallgatást végző szervezet megszerzi a kívánt adatokat, amelyeket elvben a törvény szerint maradéktalanul átad az adatgyűjtést kérő nyomozó szerveknek… – vagy nem. Itt tehát megint felvetődik az az elvi probléma, hogy az eljárást lefolytató és a titkos adatszerzést kért hatóság nem tudhatja, hogy minden adatot megkapott-e vagy sem. Ehhez hasonlóan az ügyészségi együttműködésben is elvben akár terhelő bizonyítékok is elveszhetnek és az Európai Ügyészség nem tudja ellenőrizni, hogy a magyar ügyészség minden adatot átadott-e, tehát sérülhet az eljárás szakszerűsége és hatékonysága.