Ismét bebizonyosodott: Orbán Geréb-szindrómában szenved

NVZS 2020. augusztus 17. 13:30 2020. aug. 17. 13:30

„Ilyen esetekben szoktam emlegetni a ’Geréb szindrómát’: nem lehet valaki egyszerre a Pál utcai fiúk és a vörösingesek barátja, valahova tartozni kell” – reagált a Hírklikknek Balázs Péter felvetésünkre, hogy Orbán két tűz közé látszik szorulni a belorusz-helyzet kapcsán. Az egyik oldalon ott van az EU és azon belül is a legszorosabb szövetségese, Lengyelország, a másikon pedig Putyin, akihez folyamatosan dörgölődzik. „Az ilyen Orbán-féle kétkulacsos politikát folytatók előbb vagy utóbb kutyaszorítóba kerülnek” – mondta, egyetértve azzal, hogy ezen akár el is lehet csúszni. Magyarországnak semmi érdeke nem fűződik a Lukasenka-féle Beloruszhoz, személyes szimpátiája vezérelheti Orbánt abban, hogy még mindig védi a belorusz vezetőt.

A magyar kormány továbbra is semmitmondó üzeneteket fogalmaz meg, védve az elcsalt választások miatt tüntetők ellen brutális fellépő hatalmat, miközben az EU-ban már a legszorosabb szövetségeseink is (a visegrádi partnerek, élükön Lengyelországgal) kemény szankciókat követelnek a Lukasenkáékkal szemben, s szinte minden lehetséges módon támogatják az ellenzéket. Teszi ezt Budapest ráadásul egy fokozódó helyzetben: Vlagyimir Putyin orosz elnök kvázi katonai bevonulással fenyeget, Lukasenka pedig a NATO ellen fellépve, azt állítólagos tervezett lépésekkel vádolja, s ezzel indokolva, hadgyakorlatot jelentett be a lengyel-, litván-fehérorosz határnál. 

A magyar kormány azonban annak ellenére sem hajlandó fellépni Lukasenka ellen, hogy az, ami – a hozzánk hasonlóan tízmilliós, szárazfölddel körbezárt, inkább szegény, Oroszországnak némi lavírozással, de azért lefeküdt Lukasenka-féle – Beloruszban jelenleg zajlik, nagyon is hajaz 1956-ra, a magyarok akkori szabadságharcára.

Azután azonban, hogy – legalábbis a Reuters diplomáciai forrásokra hivatkozó értesülése szerint ­– csak Magyarország állt ellen a Fehéroroszország elleni szankcióknak az uniós külügyminiszterek pénteki rendkívüli ülésén, Szijjártó Péter vasárnap a következőket tudta kipréselni magából: „Remélhetőleg minél előbb sikerül olyan megnyugtató megoldásokat találni, amelyek a párbeszéden alapulnak és az Európai Unió egységes álláspontját tükrözik”.

Lehet-e hatása a belorusz helyzetnek Orbánra? Akár a V4-eken belül, akár az EU egészében? Nem lehet, hogy végül ez lesz az a pont, amikor az EU-nak elege lesz Orbánból? Ráéghet-e ez, árthat-e neki? – merül fel a kérdés.

„Az Orbán-rezsim eléggé gyakorlottan tud ellenállni az összeurópai érdekeknek, már tíz éve gyakorolja a manőverezést” – reagált Balázs Péter, emlékeztetve arra, hogy ezúttal azonban már a visegrádi partnerekkel, s azon belül egyúttal a hozzá politikailag közelálló lengyelekkel (akiket már Orbán orosz-barátsága is kellőképpen irritál) is szembe került. „Nem is tartom kizártnak, hogy Budapest kap majd némi ’baráti’ figyelmeztetést Varsóból, hogy ne akadályozza a belorusz kibontakozást, inkább segítse azt” – mondta a korábbi külügyminiszter, uniós biztos.

S hogy meddig tartható ez a kétkulacsos politika? „Az EU-ban a külpolitikában csak kormányzati szintű együttműködés van, amikor cselekedni kell, mindenki maga lép” – emlékeztetett Balázs, hozzátéve azonban: „„Ilyen esetekben szoktam emlegetni a ’Geréb szindrómát’: nem lehet valaki egyszerre a Pál utcai fiúk és a vörös ingesek barátja, valahova tartozni kell”. Hozzáfűzte azonban, hogy „az ilyen Orbán-féle kétkulacsos politikát folytatók előbb vagy utóbb kutyaszorítóba kerülnek”.

„Belorusz most tulajdonképpen egy második Ukrajna, ami ott történik, ugyanaz, mint ami 2014-ben Ukrajnában: a moszkovita vezető Oroszország felé húz, a nép többsége azonban – egyébként ebben az esetben eléggé meglepő módon –  inkább a nyugati utat választaná.

Ami pedig Magyarország érdekét illeti, Balázs Péter leszögezte: az ország számára az égvilágon semmilyen haszna nincs Lukasenka védelméből, „a magyar érdek inkább azt diktálná, hogy segítsük a jóravaló fehéroroszoknak a fejlődésben, a nyugathoz való felzárkózásban”. Az országgal nincs számottevő kereskedelmünk, s semmilyen, a jelenlegi vezetés melletti kiállást igazoló érdek nem mutatható ki („bár némi kis fegyverüzlet mindig feltételezhető”). „Kizárólag Orbán úri ízlése az, amit összeköt bennünket a jelenlegi fehérorosz vezetéssel” – szögezte le, hozzátéve: „Orbán pedig nagyon odahúz: maga a tény, hogy júniusban ellátogatott Minszkbe, ahova rajta kívül európai vezető nem hajlandó elutazni, hogy ott a nagy nyilvánosság előtt Lukasenkával együtt jelenjen meg, nos, ez egyenes következménye annak, hogy Orbán Putyinhoz dörgölődzik”. Emlékezzünk csak! Kazahsztán mellett Belorusz volt az egyetlen ország, amely hű szövetségesként készen állt részt venni Putyin nagyratörő eurázsiai terveinek megvalósításában, a többieket kötéllel próbálták csak fogni – mutatott rá Balázs Péter.