Iványi Gábor: az ellenzék jelöltjeire szavazok

Mi a tétje, miért kell vagy nem kell elmenni szavazni október 13-án?

Nincs mese, most el kell menni szavazni. Jómagam is elmegyek. Elmennék akkor is, ha azt is gondolnám, hogy nem tud tétje lenni a választásnak olyan értelemben, hogy bekövetkezik a rendszerváltás. De azt helyesnek tartom, hogy a polgárok tenni akarnak valamit, s azt is, hogy legalább lokálisan meg akarják mutatni a hatalomnak, hogy a hatalom nem mindenható. Az már más kérdés, hogy akár egy budapesti győzelemmel el lehet-e érni, hogy a hatalom – fogcsikorgatva bár –, de együttműködjön.

Ön szerint egy győzelem esetén együttműködne?

Sajnos nem hiszek ebben. Orbán meg is üzente, hogy – ha nem is szó szerint így hangzott, de ez volt a lényege –, hogy megkeserüli az, aki győzni merészel.

Nem kerülnek-e így még rosszabb helyzetbe azok, akik győznek?

Felmerülhet persze, hogy nem felelőtlenség-e győzni, hiszen a lakosság akár pórul is járhat. De szerintem a lakosságnak tennie kell, ahogy már korábban is kellett volna tennie azért, hogy megfékezze a zabolátlanná vált ,fék nélküli hatalmat. Hogy megakadályozza őt abban, hogy a kénye-kedve szerint játsszon az emberekkel, az alapvető emberi jogaikkal, az éltető világgal. A fák kinyűvése jelképes cselekedet. Tenni kell annak érdekében, hogy a fák végre reménykedhessenek, ha nem is abban, hogy az égig érjenek, de legalább egy hosszú életben. És a fák hosszú életükkel reményt adnak nekünk is abban, hogy eljön a tavasz és érdemes ezen a Földön élni. Ézsaiás mondta, hogy „népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké” – abban, ahogy kinyűvik a fákat, benne van az a kétségbeejtő üzenet is, hogy ennek az országnak nincs jövője.

Akkor miért megy el mégis szavazni?

Már csak szolidaritásból is, hogy lelki támaszt nyújtsak azoknak, akik reménykedni akarnak és bátran tesznek is érte. Nem árulok el titkot azzal, hogy minden esetben az ellenzék jelöltjeire szavazok. Még akkor is, ha fogalmam sincs arról, hogy mi lesz hétfőn.

Tegyük fel hogy  Karácsony Gergely nyer és több kerületben is az ellenzék nyer... akkor lesz egy város, amelynek a csapjait  el fogja zárni a hatalom. Én kicsiben ezt tapasztalom a saját kis intézmény-hálózatomban immár nyolc éve. Annak, hogy merészeltem bírálni Orbánt, és nem voltam hajlandó beállni mögé, az lett a következménye, hogy azóta csak Isten és csodálatos emberek kegyelméből maradunk fen, hogy meddig, nem tudom. Valami ilyesmi kezdődik most ott, ahol ellenzéki győzelem születik. S ez lesz mindaddig, amíg nem lehet beleszólni a törvényalkotásba, az alkotmánymódosításba – bár alkotmányunk nincs is, az alaptörvény annak csak a paródiája, csak a hatalom cetlije, amire újabb s újabb dolgokat vezetnek rá a saját hatalmuk fokozása érdekében.

Ez eléggé reménytelennek hangzik, és Ön szerint  mégis el kell menni szavazni?

Mert a polgároknak felelősen kell lépniük, s felelős távolmaradás nem lehetséges. Olyan a választási rendszer, hogy a keretei között csak elvben lehet győzni, a gyakorlatban nem. Ha mégis győzelemre állna az ellenzék, akkor a hatalom semmitől sem riadna vissza, akár az urnák megtömésétől sem.

Ön szerint fennáll a csalás veszélye vasárnap?

Vadul fognak csalni, nem riadnak vissza semmitől. Most ukrán importált szavazókkal nyerik meg a keleti országrész egyes településeit, de ha ezt sem tartják elegendőnek akkor utólag megtömhetik az urnákat vak szavazatokkal, s ott könnyen megtehetik, ahol nincs ellenzéki kontroll. Ezen az úton sajnos a vértől sem fognak visszariadni –  ezt nagyon szomorúan mondom. Ez olyasmi, mint a szerelem, a nézegetés, a szavak és az érintés után egyre többet akarnak, s ha valamit akarnak, akkor nem állnak meg. Ha elfogynak a csalárd és egyéb eszközeik, akkor ölni kell, a karaktergyilkosság átcsaphat vad fizikai megsemmisítésbe. Adja isten, hogy ne legyen így!

Milyennek látja a kampányt, és miben látja a legfontosabb tanulságait?

Mocsokáradat ömlött a kampány során. Lehet persze, hogy egyszerűen nem vagyunk hozzászokva ehhez. Egyelőre. Korábban nem voltunk hozzászokva ahhoz a verbális mocsokhoz és karaktergyilkossághoz sem, ami évek óta megy, de lassacskán hozzáedződtünk. Most a magánélet kibelezése, kifordítása az, ami újdonságnak tűnik, de legközelebb már jöhet a megfélemlítés és a verés. Ezt mutatja az az arcátlan üzengetés, hogy ne merjetek odaszavazni, mert akkor nektek annyi. Nem tudni persze, hogy  mennyi valósítható meg ebből, de vannak elképzelésem arról, hogy miről szólhat az újabb alaptörvény módosítás.

És mi a tanulság?

A tanulság az, hogy tisztának kell lenni, gondolok elsősorban a korrupcióra és csak másodsorban a magánéleti szférára. Kérdés persze, hogy mennyire érinti meg a korrupció a lakosságot. Egyelőre úgy látszik, hogy nehéz elérni az ingerküszöböt. De ezzel együtt is, az elvek mentén kell élni és politizálni. Nincsenek működő dogmák, működő etikák nélkül. Vadul igazat kell mondania annak, aki politikusnak áll, még a sportolónak is tudomásul kell venni, hogy meg kell maradni a tisztesség határai között. Örök tanulság az is, hogy egyenesen és tisztán kell beszélni. Elítélendő az a taktikus nyelvezet, amit sokszor megengedünk magunknak a győzelem érdekében. Világosan kell beszélni, a választópolgárokat nagykorúnak kell tekinteni. Nem vagyok politikus, nem állok a partvonalra egy ideje, s nem is gondolom hogy oda fogok állni, de szerény politikusi, közéleti tapasztalattal magam mögött makacsul azt gondolom, hogy nagykorúnak kell tekinteni a választópolgárokat és emlékeztetni kell őket arra, hogy nagykorúként vállalják fel a választásuk felelősséget. S még akkor is nagykorúnak kell őket tekinteni, s világosan, őszintén az igazat mondani nekik, ha ők maguk bizony vágynak a hazug mesékre.