Jó-e a magyar fegyverkezés?

A szerzői Orbán Viktor miniszterelnök június 6-án, Trianon évfordulója alkalmából, a szlovák határ közelében mondott beszédét hozták fel, amely „teli volt nacionalista sértettséggel”, és arról is szólt, hogy Magyarország gyorsan fejleszti fegyveres erőit, és „még soha nem volt olyan erős, mint most”. „A szándékosan provokatív beszéd” a Center for American Progress cikke szerint, nem csupán a magyar közönségnek szólt, hanem egyértelműen azt sugallta, hogy jelentős romániai, szlovákiai és ukrajnai területeket magyarnak kell tekinteni. 

A magyarországi demokrácia hanyatlásának és Orbán retorikájának riadóként kellene hatnia a NATO-ra, amely jelenleg azzal a fokozódó veszéllyel néz szembe, hogy a soraiban terjed az illiberális nacionalizmus. Az együttműködésre és nemzetállamokra épülő NATO-nak nehéz ezzel a veszéllyel szembeszállni. A szervezet például a védelmi kiadások növelésére szólította fel a tagállamait, de kérdés, hogy helyes-e erre biztatni Magyarországot, „amely a katonai kapacitásait a szomszédai ellen fordíthatja” – írták a szerzők. Emlékeztettek rá, hogy Törökország Görögországgal kapcsolatban szítja a feszültséget, a helyzet aggodalmat kelt, hogy két NATO-tagállam között törhet ki konfliktus, és ez is rávilágít, hogy a nacionalizmus milyen nagy veszélyt jelent a NATO belső kohéziójára nézve. 

Magyarország már nem tekinthető demokráciának

„Itt az ideje, hogy a NATO komolyan vegye a fokozódó nacionalizmus és a demokrácia hanyatlásának a veszélyét – mutatott rá a cikk, amely részletesen ismertette, hogyan ásta alá Orbán Viktor a magyarországi demokráciát, egészen odáig, hogy Magyarország már nem tekinthető demokráciának. 

„A demokrácia hanyatlásával párhuzamosan, a rezsim szítja a magyar nacionalizmust, és konfliktusokat provokál a szomszédokkal” – mutat rá az írás, amely ismerteti a választások körüli változtatásokat, különös tekintettel arra, hogy a külhoni magyarok állampolgárságot és szavazati jogot kaptak, és az ottani magyar szervezetekbe hatalmas összegeket öntenek, míg a kivándorolt magyaroknak megnehezítik a szavazást. 

A moszkvai és pekingi kapcsolat

Orbán nem csak a nacionalizmus szítja, hanem az ország letérése a demokrácia útjáról, és a kialakult autokrata illiberalizmus azzal jár, hogy Magyarország egyre szorosabb kapcsolatokat ápol Moszkvával és Pekinggel. Az orosz titkosszolgálatok jócskán bővítették jelenlétüket az országban. A hírek szerint, az EU-ba vezető hátsó ajtónak használva azt, Kína pedig a politikai és gazdasági kapcsolatot építi. Ezzel minden érdekelt jól jár: Oroszország és Kína azért, mert nem csupán egy illiberális partnerrel épít kapcsolatokat, hanem potenciális lehetőséghez jut, hogy belülről ássa alá az EU és a NATO kohézióját. Emellett mind Moszkva, mind Peking követhető revansista modellt kínál Budapestnek, és az Orbán-kormány esetleges területi igényeihez elnyerheti egyik, vagy mindkét két állam támogatását. 

Jó-e a magyar fegyverkezés?

Magyarországot a csatlakozása óta szilárd NATO-partnernek tekintették. Az utóbbi időben az ország katonai kiadásai és fejlesztései gyors ütemben nőnek, miközben a Magyarország és a szomszédai közötti katonai egyensúly nem kedvez Magyarországnak. Igen valószínűtlen, hogy Orbán, „aki élesztgeti a nacionalizmus lángjait”, területi revíziók követelésével és háborúval infernót robbantana ki. Ám egy ilyen disztópiás jövő merő lehetőségének – és annak, hogy külső agitátorok is bátoríthatják ezt – rá kellene bírni az EU-t és a NATO-t a cselekvésre, hogy kioltsa a parazsat. A NATO-nak aggódnia kellene egy olyan tagállam miatt, amelynek vezetője etnikai és nacionalista feszültséget szít a szomszédaival, és jelentős összegeket költ a fegyveres erői fejlesztésére. Valószínűtlen, hogy a szövetség tagjai fegyverrel rontanának egymásra, de a történelem azt mutatja, hogy a II. világháborúban Magyarország visszaszerzett területeket Romániától, noha a két ország szövetséges volt. Nem zárható ki, hogy ma is keletkezhetnek hasonló, szövetségen belüli megosztottságok. 

A NATO feladata az integráció mélyítése

A NATO-nak tisztában kell lennie azzal, hogy minden egyes tagállam politikai karakterének jelentősége van az összes tagállam biztonsága és a NATO hatékonysága szempontjából. A szervezetnek újra demokratikus szövetséggé kell válnia. Latba kellene vetni a befolyását az Egyesült Államoknak, az EU-nak, és a Magyarországra nagy befolyással rendelkező európai államoknak, főleg Németországnak. 

Az illiberális tagállamok kizárása nagyon bonyolult és hevesen vitatott lenne, ezért a NATO-nak az integráció elmélyítésére és az egyoldalú lépések lehetőségének csökkentésére kellene összpontosítani. Az EU elődszervezetének 1952-es megalakításához hasonlóan, az európai nacionalizmus újjáéledésével járó veszély fényében törekedni kellene az európai fegyverbeszerzések és haderők lehető legnagyobb mértékű, lehetőleg minél hosszabb távú integrációjára, ami Nyugat-Európában valamennyire már megvalósulóban van. A szövetségnek arra kellene bátorítani a közép- és kelet-európai országokat, hogy hasonló erőfeszítéseket tegyenek, és ehhez ösztönzőket is kellene kínálnia. Emellett a NATO-nak ösztönöznie kellene azt is, hogy az EU szintjén növekedjenek a katonai kiadások, vagyis a két százalékos fejlesztés ne csak a nemzeti erőkre vonatkozzon, hanem az uniós szintűekre is.

Az emberek a közös védelmi politika hívei

Egy minapi felmérés szerint, az európai válaszolók 80 százaléka jobban érezné magát egy közös európai védelmi politika megléte esetén, és akkor, ha az EU felkészülne a bonyolult, nemzetek feletti problémák, mint akár a COVID-19 kezelésére. 

Az európai fegyverzet-fejlesztések ma rendkívül kevéssé hatékonyak, mert hatalmas kettőzésekhez és pazarláshoz vezetnek, mindenből nagyon sok típus van hadrendben. Bár egy európai hadsereg kialakítása még messze a jövő zenéje, de az EU égisze alatt zajló katonai fejlesztéseket be kellene vonni a NATO törekvéseibe. Az Egyesült Államoknak és a NATO-nak nem a NATO erőfeszítéseinek megduplázása miatt kellene aggódnia, hanem az EU integráló erejét kellene kihasználnia, ami egyébként az utóbbi években minden eddiginél fontosabbá vált. 

Így lehet kezelni a nacionalizmust

A védelmi integráció, valamint a kétoldalú, regionális és EU-szintű együttműködés bátorítása utat nyit az egyre inkább nacionalista NATO-tagállamok kezeléséhez. A NATO csökkentheti a tagállamaiban – mint Magyarországon – a nacionalizmus veszélyét, ha bevonja a fegyveres erőiket olyan mértékben, hogy a nacionalista agitáció már legfeljebb csak retorika lehet. 

A nacionalizmus és a tekintélyelvűség újbóli összejátszásának komoly aggodalmat kellene kelteni a NATO-ban. Végtére is a szövetség és az európai integrációs projekt létrehozásának egyik fő hajtómotorja az volt, hogy megakadályozzák Európa leereszkedését a nacionalista konfliktusok újabb pusztító körébe. Most, amikor a demokratikus visszaesés és a nacionalista agresszió újra kidugja a csúf fejét, a NATO-nak erre válaszolnia kell – követelte a Center for American Progress intézet két kutatója.