Jó lenne, ha Konok Péter szövegértésben is jeleskedne

Föld S. Péter 2019. június 17. 16:15 2019. jún. 17. 16:15

Jeles szerző vagyok. Amúgy tehetséges és többnyire szellemes. Nem én állítom ezt magamról, hanem Konok Péter, aki amúgy szintén jeles, többnyire tehetséges és szellemes szerző. A nevemet ugyan nem említi, de a dicsőséget így sem lehet elvitatni tőlem. Az én cikkemről ír, igaz, feddőleg, merthogy szerinte a jeles szerző (vagyis, én) „Mengeléhez hasonlítja TGM-et, amiért TGM kritikával illette az ellenzéket (és persze külön Gyurcsány Ferencet).”

Egy rövid félmondatban minimum két csúsztatás. Jó lenne, ha a jeles szerző (nem én, hanem Konok Péter), szövegértésben is jeleskedne. Vagy legalábbis, nem tenne úgy, mintha nem értette volna meg, amit írtam.

Tamás Gáspár Miklóst nem hasonlítottam Mengeléhez. Ezt még egy Konok Péternél kevésbé jeles, tehetséges és szellemes szerző is könnyen megértheti. A módszert hasonlítottam Mengele módszeréhez, mivel azt nehezményeztem, hogy TGM egy kalap alá veszi az összes ellenzéki politikust, mindegyiket elküldené, miközben nem fejti ki részletesen, hogy ki volna az illetékes eldönteni, hogy kik azok, aki tovább mehetnek a szép új világba, míg a többiek számára ennyi volt a kaland, nekik egyetlen lehetőségük marad: felszívódni, megszűnni.

Ez az egyik csúsztatás. A másik, hogy én azért támadom TGM írását, mert „TGM kritikával illette az ellenzéket (és persze külön Gyurcsány Ferencet)”. Semmi ilyet nem írtam és nem is gondoltam. Az eredeti „Kedves TGM, nem elég undorodni” című cikkemben egyetlen szóval sem védem az ellenzéket (sem külön Gyurcsány Ferencet.). Ezzel szemben arról írok, hogy az ellenzék tagjai között szerintem is sok a vállalhatatlan arc és figura, egy másik helyen pedig arról, hogy szerintem is jobb ellenzékre volna szükség. Tessék elolvasni a Hírklikken megjelent „Kedves TGM, undorodni nem elég” című cikkemet. (Ez itt a reklám helye.)

Mindez persze csak amolyan kedélyes bevezető Konok Péter részéről, és csupán arra kell neki, hogy idézzen egy, a cikkemhez írott kommentet. Melynek írója, bizonyos Níyitrai István, arra szólítja fel TGM-t, hogy menjen vissza Erdélybe, és onnan ossza az észt. „A cikk - amit nem fogok beidézni - alatti komment, úgy gondolom, magáért beszél - a cikk azt kapta, amit megérdemelt. Zsák és foltja. Összenő, ami összetartozik.”

Tehát Konok Péter azt sugallja, hogy nekem is az a véleményem, mint Nyitrai Istvánnak, és én is azt gondolom, hogy TGM jobban tenné, ha visszamenne Erdélybe és ott osztaná az észt. Sőt, nemcsak rólam gondolja ezt Konok Péter, de a DK-s közvéleményről is. Akik között bizonyára vannak olyanok, akik valóban így gondolkodnak, mint ahogyan minden párt szimpatizánsai között vannak olyanok, akik erősebben és másképp fogalmaznak, mint ami a párt hivatalos koncepciója.

Nem tudom, honnan veszi Konok Péter, hogy én osztom az általa kipécézett Nyitrai István véleményét. Soha nem beszélt velem erről, ha legközelebb találkozunk, ajánlom, kérdezze meg tőlem, hogy nekem mi a véleményem az erdélyi magyarokról, valamint egy sor olyan dologról, amelyekről még szintén nem beszéltünk és nem írtam soha.

Itt jegyezném meg, hogy a sokak által túldicsért „polgári és konzervatív” Mandiner másoké mellett időnként az én írásaimat is közli. Engedélyt ugyan nem kértek rá, de most nem is ezen akadnék fenn, hanem azon, hogy az írásaim ettől kezdve önálló életre kelnek: az alattuk olvasható kommentekből árad a mocsok és a gyűlölet, anyáznak, zsidóznak és hazaárulóznak a nagytiszteletű hozzászólók. (Náluk van a morális fölény – Gulyás Gergely szíves közlése).

Egy olyan jeles szerző, mint Konok Péter egyszer majd erről is írhatna egy amúgy tehetséges és többnyire szellemes dolgozatot.