Jordán Tamás: Vidnyánszky-pápa kételyek nélkül él

HírKlikk 2020. augusztus 8. 16:28 2020. aug. 8. 16:28

A szombathelyi színház igazgatója a Facebookra írt egy elképzelt párbeszédet közte és a „Vidnyánszky-pápa” között. A szöveget az ihlette, hogy Jordán Tamás fogja alakítani nemsokára a Rózsavölgyiben a Két pápa című darabban XVI. Benedek pápát, aki lemondott a pápaságról és átadta azt az argentin érseknek, Bergogliónak.

„A mai színházi helyzet asszociáltat engem a darabra. A mai színházi életünk pápája Vidnyíánszky Attila. Őt ugyan nem a magyar színházi élet nagyjai választották meg, hanem ő maga nevezte ki saját magát és ezt szentesítette a hatalom. És nem csak azzal lett a magyar színházi élet pápája, hogy az alapítvánnyá alakított SZFE kuratóriumának elnöke lett, hanem hosszú évek óta, már ő a magyar színházi élet megfellebbezhetetlen vezetője. Most már kimondottan a pápája. Jár neki a tévedhetetlenség vélelme. És mi, a színház papjai, plébánosai, bíborosai ezt tudomásul vesszük a hívőkkel, a közönséggel együtt” – kezdi Jordán az írását.

Később kijelenti, hogy „Vidnyánszky, a mi pápánk, kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon. Hiszen Vidnyánszky pápa egyben művész is és nem művész a művész, ha néha nem vonja kétségbe a saját alkalmasságát”.

Majd ő vállalja fel a pápa lelkiismereti hangjának szerepét, és néhány kérdést intéz a színművészeti új urához, és mellesleg a Nemzeti Színházban az utódjához.

Rákérdez többek között, miért gondolja Vidnyánszky gyengének az SZFE képzéseit, miért gondolja az egyetemet liberális fészeknek. Ugyanis ezekre nemhogy bizonyíték nincs, de Jordán szerint, a tapasztalatok is ellentmondanak ezeknek. Arra a „pápai” panaszra, hogy a végzősök nem mennek vidékre, Jordán megjegyzi, miért mennének, ha a vidéki igazgatók nem kíváncsiak rájuk, a vizsgaelőadásaikra nem mennek el, így nem is hívják őket.

„Szentséged panaszolja, hogy jelenleg milyen rossz feltételek között működik a színművészeti. Pusztul az épület, elavultak a technikai eszközök. Eminenciádnak igaza van. Az intézmény mindenkori vezetői szinte könyörögve kértek pénzt a mindenkori hatalomtól a fentiek orvoslására, de nem kaptak. Miután Szentségednek teljesen igaza van a diagnózisban, hogy szinte haldoklik az épület, remélhetjük Isten segítségével és az Ön pápai súlyával lesz esély a problémák orvoslására.”

Azt is megjegyzi Jordán, hogy mivel a fiatalok többsége ellenzéki gondolkodású, elképzelhető, hogy be kell iktatni, a művészet tanítási idejének rovására ideológiai átnevelő órákat. „Az én fiatal koromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett, ideológiai átnevelés lesz.”

Végezetül eredményes gondolkodást kíván Vidnyánszkynak és reméli, hogy az elmélyült gondolkodásnak köszönhetően, „időnként megszületik Önben egy parányi kétely, ami akár még párbeszédet is eredményezhet. Ez segítene helyes döntéseket hozni. Erről a kételyről senki sem fog tudni, csak Ön.”