Juhász Péter: hasznos áldozat voltam

– Látta az állami televízióban a Karácsony-interjút?

– Igen.

– Nem volt déjá vu érzése?

– Hát, nehéz ehhez bármit hozzáfűzni. Az MTVA nyilván úgy működik most is, mint évek óta.

– Csak azért kérdeztem, mert emlékszem, önnel is előfordult hasonló eset, amikor a kormánypárti riporter lényegében ítéletet hirdetett ön fölött.

– Ja, hát persze. Hamisítottak képileg és tartalmilag is. Egyértelműen revolverként használták velem szemben is a közszolgálati médiát. A Fidesz ezt így csinálja. Nekünk az a dolgunk, hogy bemutassuk: ez propaganda és nem újságírás.

– Oda akartam kilyukadni különben, hogy Juhász Péter az egyik központi alakja, és áldozata volt a karaktergyilkosságnak.

– Kívülről ez így nézhet ki, hiszen ennek következtében megszűnt egy párt. Persze nem pusztán ezért, ezer más ok is közrejátszott. Én magamat különben nem tekintem áldozatnak; tudja, ez olyan, mint amikor a fafaragó farag és hull a forgács, a forgács pedig nem áldozat, hanem része az alkotásnak, hogy a fából végül megvalósuljon az a mű, amit a szobrász megálmodott. A forgács tehát ebben az értelemben semmiképp nem áldozat, pontosan az a szerepe, hogy lehulljon.

– Feladott nekem egy ziccert. No nem azzal, hogy saját magáról most úgy beszélt, mint aki azzal járult hozzá a műhöz, hogy kihullott a politikai rendszerből. Inkább az ismert vicc jutott az eszembe. Tudja, az, ami arról szól, hogy a fafaragó újra és újra elrontja a készülő alkotását, egészen addig, amíg arra a kérdésre, hogy mi lesz ebből a munkából, azt nem válaszolja: fogpiszkáló, ha el nem rontom… Nem ez történt az ön esetében is?

– Szerintem nem. Ahhoz, hogy a magyar társadalom észrevegye, hogy közös ellenféllel szemben egységesen kell felállni, szükség van olyan megoldásokra, amelyek ezt képesek elérni. Az Együtt megszűnése, és az én kiszorulásom a politikából ehhez járult hozzá. Ezt visszaigazolja az októberi önkormányzati választás. Korábban nem sikerült az, amit az Együtt folyamatosan hangoztatott, hogy egységre van szükség, amelyet az országgyűlési választásokra nem sikerült megvalósítani, az önkormányzati választásokra már előállt ez a helyzet. Abban, hogy ez megérjen az emberek fejében, igen is szerepe volt az Együttnek. Hozzájárult ahhoz, hogy a választók lássák, hogy esnek ki egyébként hasznos figurák a közéletből, miáltal az ellenzék pazarolja az erőforrásait.

– Akkor így fogalmaznék: önmagáról azt gondolja, hogy hasznos áldozata volt az elmúlt időszaknak.

– Igen. Sőt, az Együtt egészéről ezt gondolom. Bármily rosszul is hangzik, de kimondom: mai fejjel, és ilyen értelemben, nem bánom az Együtt megszűnését sem, mert nem gondolnám, hogy sokat tudnánk hozzátenni a jelenlegi ellenzéki léthez. Ugyanakkor a párt tagjai megtalálták a helyüket, hogy most is hasznosak legyenek az ellenzéki térfélen – akár háttérben, akár nyílt szerepet vállalva. Így aztán sem a létünk, sem a megszűnésünk nem nevezhető haszontalannak.

– Sokkal ígéretesebb volt a politikai karrierje az Együttnek, és Juhász Péternek is…

– Egyetértek. Bajnai Gordon megjelenése reményt hozott a magyar politikai életbe. Ebben a megközelítésben nem én voltam ennek a történetnek a főszereplője, hanem Bajnai Gordon. Követtünk el akkoriban stratégiai hibákat. Elsősorban abban, hogy nem láttuk: még nem érett az ellenzéki oldal arra, hogy egy listán, közösen indítson jelölteket. Még akkor is, ha a választás eredménye bebizonyította, nem lehet más megoldás a Fidesz legyőzésére. Nem tudtuk ezt az elképzelésünket elfogadtatni, ezért is vonult vissza Bajnai Gordon is; ő ebben hitt, ezt akarta, tudta, hogy ez kell a sikerhez.

Ami az én személyemet illeti: nekem soha nem volt politikai ambícióm, ma sincs. Pártpolitikában nem gondoltam, hogy valaha is az életemben részt fogok venni. Amikor Bajnai Gordon megkeresett, akkor egy civilszervezet létrehozásáról volt szó, arról, hogy létrehozunk egy ernyőt, egy pártok feletti ernyőt. Ezért lett Együtt a nevünk, vagyis, hogy együtt lépjünk fel a Fidesszel szemben. A személyes életemben ma is az egyik legfontosabb vízióm a társadalom jobbítása, de ha azzal tudok segíteni, hogy háttérbe vonulok, akkor azzal segítek, ha éppen pártpolitikában kell szerepet vállalnom, abba is beleálltam. De nekem tényleg nem a pártpolitika az életem, vannak, akiknek igen. Én nem a pozíciót és a hatalmat tartom fontosnak, hanem a társadalom jobbítását.

– Ön, aktív korában, az egyik legtöbbet dolgozó politikus volt, komoly energiákat fektetett abba például, hogy a főváros V. kerületének korrupciós ügyeit leleplezze, de az volt az ember érzése, hogy mindig egyedül maradt. Vajon miért? Vajon miért zárult kudarccal a munkája?

– Bizonyos értelemben kudarc volt, de más megközelítésben viszont nem. Újra a fafaragót hozom példaként; a rendszer működésének bemutatásában igenis szerepe volt annak, amit én elvégeztem. Sokan ezáltal szembesültek azzal, hogy mi működik valójában a színfalak mögött egy Fidesz vezette önkormányzatnál. Az, hogy Rogán Antal nincs börtönben – és ezt tekinthetjük kudarcnak –, a rendszer berendezkedésének sajátosságából fakad: Polt Péternél nem lehet egy fideszes vezető politikust vezetőszáron elvitetni. És én ezt sem tekintem kudarcnak, inkább a rendszer bemutatásának, azaz, hogy nem viszik el a Fideszhez kötődő bűnözőket börtönbe, miközben másokat meghurcolnak, még akkor is, ha nincs bűnük.

– Másfél évet hagyott ki, múlt időben fogalmazok… Tényleg fogalmazhatok múlt időben?

– Olyan értelemben igen, hogy folyamatos a múlt, azaz nem tértem még vissza.

– De szándékában áll?

– Nem, de az sem volt szándékom, hogy valaha is pártpolitikával foglalkozzam. Hasznos szeretnék lenni a mikro- és makro környezetemben.

– Akkor másként kérdezem: másfél évig nem volt hasznos, most hasznos akar lenni?

– A pihenés is nagyon hasznos dolog, mert ha nem aludna az ember, akkor dolgozni sem tudna… Ön mondta, hogy sokat dolgozó politikus voltam. Ezt belülről is így éreztem, szükség volt arra, hogy vegyek egy nagy levegőt. A sajtótörténetben talán a legdurvább kampány irányult ellenem; nagyjából kétezer cikk jelent meg az úgynevezett – természetesen hazug – nőverős témában rólam, négy hónap alatt. Minden pert megnyertem, ami ehhez kapcsolódott és folyamatban van még tizenkettő. Nincs kétségem arról, hogy ezeket is megnyerem. De visszatérve a pihenésre: szüksége van rá mindenkinek, szerintem Orbán Viktor sem tért volna el az eredeti Orbán Viktortól, ha időnként egy kicsit a háttérbe vonult volna.

– A másfél év kihagyás mit jelent? Közben dolgozott, hiszen az egyik nagy problémája az volt korábban, hogy nehezen él meg…

– Nekem nem volt ilyen problémám, ez a Fidesz által generált hír volt rólam. Annyi történt, és erre tulajdonképpen büszke is vagyok, hogy a különböző ügyekre, amelyek a közösség érdekeit szolgálták, kampányokat indítottam, hogy azokat közös finanszírozásban oldjuk meg. Éppen ezért, állandó gyűjtésben voltunk, és ennek köszönhettem, hogy tudtam vinni Rogán Antal ügyeit.

Az illetékeket, az ügyvédi díjakat általában a közösség dobta össze. Az Együtt vezető politikusait is ez a közösség mentette meg. Olyan még nem fordult elő Magyarország történetében, hogy politikai ügyre összedobjanak 150 millió forintot, és ezt tizenháromezer ember tette meg. De kétségtelen, a Fidesz kialakított egy olyan imidzset – például, amikor a házam elé jöttek tüntetni –, hogy a Juhász koldul. Én soha nem koldultam, egyszer fordult elő, hogy amikor éppen a TV2 akart lejáratni, és én kiraktam a magán bankszámlaszámomat, de az sem arról szólt, hogy koldulok.

– Sok támadást kellett elviselnie azért is, mert – szinte elsőként – erős effektekkel próbált politizálni a parlamenten kívül. Azóta ez már nagyobb teret hódított, de akkoriban igencsak megosztó volt az, amit csinált…

– Nyilván a sípolásra utal… Nos, nekem a szakmám píár, ezen a szakon végeztem a főiskolán, és láttam, hogy Magyarországon valós politikát nehéz folytatni, mert a parlament kiüresedett – azóta ez még inkább így van – , akkor pedig nincs más mód felhívni a visszásságokra a figyelmet, csak úgy, ha képesek vagyunk a médiát használni. Ebben voltam talán jobb az átlagnál, értettem a médiát, hogy miként működik, hogy lehet hírt csinálni, és azt a hírt miként lehet továbbgörgetni a következő napra is, hogy eljusson az emberekhez. Így tudtam egy-egy ügyet akár hónapokig is napirenden tartani. Gondoljon például a belvárosi ingatlan-eladásokra.

– Mennyire lehet használni egy olyan világban a médiát, ahol annak kilencven százaléka a kormány kezében van?

– Ha a klasszikus médiát nézzük, egyre nehezebb. Ugyanakkor tágult a tér, talán abban is első voltam, hogy élő videókkal jelentkeztem; fel kell fedezni más csatornákat, amelyekkel el lehet jutni az emberekhez. Ma már természetes, hogy egy országgyűlési képviselő élő videóban közvetít. Akkor, amikor én csináltam, még nem volt az. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a politikai szerepvállalásom előtt volt egy tizenöt éves civil múltam, amikor pénz nélkül kellett ezeket a problémákat megoldanom. Ez kifejezetten előnynek számított egy olyan helyzetben, amikor az erőforrásokat a Fidesz elvonja.

– Ellenzéki szempontból most rosszabb, vagy jobb a helyzet, mint másfél éve?

– Felemás. Bizonyos szempontból jobb. Például abban, hogy az önkormányzati választásokra sikerült megértetni mind a pártokkal, mind pedig a szavazókkal, hogy az ellenzék a sok-sok különbözőség ellenére, a közös ellenséget tartja fókuszban, vagyis azt, hogy a Fidesszel szemben együttes erővel kell fellépni. Ennek következtében voltak sikerek, amelyek motiválhatják az ellenzéket, hogy ezen az úton kell továbbmenni.

Bizonyos szempontból viszont rosszabb lehet a helyzet, mégpedig akkor, ha az ellenzék elbízza magát, és azt hiszi, hogy minden meg van oldva. Az ugyanis látszik, hogy Orbán Viktor egy pillanatnyi zavar után, vagyis az együttműködő kormány szerepét eljátszva, a valóságban nem ezt teszi, nem szabad a miniszterelnök hintapolitikájának felülni. Élni kell azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az önkormányzati választások sikerei nyitottak meg az ellenzék számára.

– Mire koncentrálna a választásokig tartó időszakban?

– Az látható – és ezt tudja is az ellenzék –, hogy Magyarországon az oktatás és az egészségügy helyzete a végletekig kiélezett. Már nem lehet igénybe venni az állam által nyújtott szolgáltatásokat, olyannyira nem, hogy a hatalom gyakorlói sem az állami intézményeket veszik igénybe. A témaválasztással tehát szerintem nincs gond, a célok eléréséhez vezető út az, ami nem rajzolódott ki, vagyis hogyan jutnak el ezekkel a témákkal az emberekhez, és milyen megoldási javaslataik vannak. És persze meg kell találni azokat a személyeket is, akik hitelesen képviselik ezeket az ügyeket. Látom azt az erőfeszítést, amit a régi elit pártjai tesznek a megtisztulás érdekében – nem mindig sikerrel –, és látom az új pártoknál azt, hogy belátták: együttműködésre, és mérsékletre van szükség. Fontos a két párt, az LMP és Párbeszéd közeledése egymáshoz, mint ahogy a Momentum kompromisszumkészsége is. Ezek pozitív fejlemények, de ennél többre van szükség.

– Most kívülről beszél, de a lendületből azt érzem, hogy nagyon is aktivizálná magát…

– A személyiségem nem fog megváltozni, egy ilyen, belső tűzzel égő ember vagyok. Mindig aktív voltam, napi tizenkét órát dolgoztam, ezért kevesebb idő jutott a családomra. Most megpróbáltam behozni a lemaradásomat. De a tűz változatlan bennem, és hazugság lenne azt állítani, hogy keresem is a lehetőséget arra, hol tudok újra megjelenni. Nincs ilyen belülről jövő ambícióm, de ha lesz hasznom valahol és azt is látom, hogy lehet személyes szerepem a változásban, akkor ott leszek. Ha jön ilyen megkeresés, hogy valahol a hasznomat látják, akkor nem fogom zsigerből elutasítani.