Katona bácsik haptákba
A Fidesz szerint, rendben van, hogy magas beosztású katonatisztek egy pártrendezvényen egyenruhában mutatkoztak. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy Orbán Viktor évértékelő beszéde, amire kizárólag a Fidesszel szimpatizálókat hívtak meg, nem pártrendezvény. Miközben a vak is láthatta, hogy az. Ellenzéki politikusokat, a Fidesztől független művészeket, közéleti embereket még véletlenül sem hívtak meg. Igaz, még a sajátjaikat is gondosan elrejtették a kíváncsi tekintetek elől. Tavaly fekete lepellel takarták el, hogy kik juthattak be a Várkert Bazárba, idén buszok miatt nem lehetett látni, hogy kiket hívtak meg Orbánék.
A katonákat azonban mindenki láthatta. Orbán külön is köszöntötte őket, felhívta rájuk a figyelmet. Erőfitogtatás volt ebben a gesztusban, és előrelátás: ha tovább nőne a társadalmi elégedetlenség, vagyis, ha úgy fordulnának a dolgok, szüksége lehet a katonaság támogatására.
Orbántól sosem volt idegen a katonai kifejezések használata, ám az utóbbi években még a korábbiaknál is több katonai témáról hallhatunk: fegyverek gyártásáról, vásárlásáról beszélnek az ország vezetői. Már meg sem lepődünk, amikor Orbán csatába hívja híveit Brüsszel, Soros, vagy éppen migránsok ellen. Ezzel párhuzamosan, a belső ellenséggel is leszámol – a filozófusokkal, a kockás inges tanárokkal és a fekete inges ápolónőkkel már végzett, és a CEU is Bécsig futott előle.
Csapataik harcban állnak. Nem a mi csapataink, hanem Orbánék hadai. Nekünk, normális magyaroknak, nincsenek csapataink. Nekünk gyerekeink vannak, családunk, barátaink, munkánk. Mi nem harcolunk, mert békében élünk magunkkal és a világgal. Nem vágyunk háborúzni senkivel, utáljuk az ellenségeskedést, nem keressük a bajt ott, ahol nincs.
Ám Orbánt ez nem érdekli, a tökéletlen katona azt teszi, amihez egyedül ért. Nem kormányoz, hanem uralkodik. Közben harcban áll a világgal, de nem csupán a vélt ellenséggel csatázik, hanem a saját démonaival is küzd. Van ugyanis egy kényszerképzete a világról, és ehhez próbálja igazítani a valóságot. Idehaza még elmegy – ez az avítt, árvalányhajas, hátrafelé nyilazós művalóság, mert a mamelukjai mindent megszavaznak, ami formailag törvénytervezetnek látszik. Ám a valódi világ, az, ami Magyarország határain kívül esik, bonyolultabb ennél. Vannak a Földnek olyan országai – ezeket általában demokráciának hívják –, ahol a verseny nem bűn, hanem állapot, a szabad véleménynyilvánítás pedig nem kegy, hanem alapvető emberi jog.
Ebben a létező világban is vannak gazemberek, ám őket még véletlenül sem keverik össze a tisztességes polgárokkal, és egy demokratikus ország miniszterelnökének eszébe sem jutna, hogy egyenruhás katonákat vezényeljen egy pártrendezvényre.
