Kenyértörés előtt

Dr. Dávid Ferenc       2020. augusztus 7. 06:16 2020. aug. 7. 06:16

Az idén tíz éves Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem program kiemelt jelentőségű eseménye a Kárpát-medencei Búzaösszeöntés ünnepe, amelyre ezúttal a történelmi Magyarország középpontjában, Szarvason került sor. Az eseményen a nagyszámú magyarországi és határon túli magyar gazda mellett, részt vett – Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Nagy István agrárminiszter, Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a MAGOSZ elnöke valamint Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke mellett – számos országgyűlési képviselő és magas rangú közjogi méltóság is.

Július 31-én Kövér és csapata Békés megyében road-show-n vett részt, ahol is összeöntötték a megáldott búzaszemeket. Szorgalmas gazdaemberek gyűltek össze a szarvasi szárazmalomnál, és hallgatták a Nemzeti Házmester szívszorító szavait. Szem nem maradt szárazon.

A Hírklikk fotósorozatának tanúsága szerint, bajszos Laci bá’ és Jakab gazda kötényt vett az elegáns ruházatára, és így sikerült egy perc alatt „öltönyös” paraszttá válniuk. Külsejük vicces volt, fellépésük nem annyira.  Ezt követően – már kötény nélkül – Kövér doki huszárokkal parolázott, majd elmondta beszédét, amelynek hátteréül a következő felirat illetve térkép szolgált –  a szétdarabolt történelmi Magyarország képe alatt a következő szerepelt: „Egy kenyéren vagyunk…” majd „Magyarok kenyere 10 éve” és „Trianon 100 éve”.

Egy pillanat alatt összekeveredett tehát a szezon a fazonnal, és a jelen kor búzaszeme a trianoni gyötrelemmel. Erre a kiadott NAK-közlemény is ráerősített. „A trianoni békediktátum 100 éves évfordulóján – hála a magyar gazdáknak – mostanra az egész Kárpát-medencében, sőt már a nagyvilág magyar közösségeiben is elmondhatjuk, „Egy kenyéren vagyunk”.

1. Tisztázzuk gyorsan, hogy – sajnos – nem vagyunk egy kenyéren, itthon sem. (Soha nem is voltunk.) A jelenlegi kurzus gyorsan meggazdagodó és szemérmetlenül harácsoló kedvezményezettjei nem ugyanazt a kenyeret eszik, mint az elmúlt tíz év milliónyi vesztese. A kigömbölyödött és megvastagodott elit alaposan megkent szeleteket töm a szájába, míg a szegény tömegeknek sokszor csak morzsányi élelem jut. Mint tudjuk, a morzsát nem lehet megvajazni.

2. Aztán eszembe jutott a „kenyeres pajtás” kifejezés is, aminek jelentése: olyan személy, aki barátja mellett jóban-rosszban kitart, örömében, bánatában osztozik, és akit soha nem árul el. Nem, erre sem gondolhattak Kövérék, hiszen – ha már szóba hozták – Trianon óta ebben az országban már annyi árulás történt, hogy nem győzzük számba venni. Csak júliusban – hogy stílszerű legyek – „egy marék búzáért” gazdát cserélt az Index és a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Nem a kenyeres pajtások bonyolították le az undorító tranzakciókat, az már biztos. Valaki mások.

3. Trianon után száz évvel, illúziók kergetése helyett, azzal is számolnia kellene a kánikulában parádézó búzaszentelő társaságnak, hogy a határon túli magyarok nem ugyanazt a kenyeret eszik, mint mi. Sokkal keserűbbet, sokkal gonddal telibbet. Lehet idehozni és keverni Szarvason a felvidéki kovászt és a parajdi sót, de ezt a kenyeret itt sütik, és nem Nagyenyeden vagy Torockón. Nem is egyezik az ízük.

És ha már a kenyér körül forgott az írásom: kenyérhez kötődő fogalom a kenyértörés is, az az esemény, amikor nehéz és válságos helyzetben az egymással szembenálló felek fordulóponthoz érkeznek és végleges, szigorú döntéseket hoznak. Ma Magyarországon a magyarok nem kenyeres pajtások, nem is esznek egy kenyeret, hanem – a kialakult igazságtalan gazdasági és társadalmi különbségekre tekintettel – inkább kenyértörés előtt állnak. A magyar-magyar ellentétekért pedig leginkább azok a felelősek, akik unos-untalan hamisan és álságosan azt hirdetik, hogy „egy kenyéren vagyunk”.