Kéretik kussolni

Szijjártó Péter úgy gondolja, hogy ez neki jár, mert a munkájához hozzátartozik, hogy amikor megéhezik, akkor ennie kell. Nem Szijjártó az egyedüli, aki kikéri magának, ha utazási szokásait nehezményezik. Korábban Orbán Viktor is meglehetősen kikelt magából amikor azt vetették a szemére, hogy különrepülőgépen utazott a kedvenc futballcsapata, a Videoton (akkor épp így hívták a csapatot) meccsére. „Harminc éve így járok meccsre, és a jövő héten is így fogok menni” mondta akkor a miniszterelnök a parlamentben. Ami nem csupán egy pikírt és cinikus válasz volt a közpénz felhasználását firtató kérdésre, de egyben egy ordas nagy hazugság is. Orbán Viktor ugyanis harminc évvel ezelőtt nem különrepülővel járt futballmeccsre, hanem legföljebb egy rossz Zsigulival.

Az urak mostani urizálása mögött morális nihil érhető tetten. Úgy gondolják, hogy nekik minden jár, senkinek sem tartoznak elszámolással, a köz pénzét úgy és arra költik, amire jónak tartják. Ha a külügyminiszter helikopterrel jár ebédelni, akkor annak bizonyára nyomós oka van, kéretik kussolni és nem megkérdezni, hogy erre a rongyrázásra, amit ráadásul az adózók fizetnek, miért volt szükség.

Pedig, nemcsak külügyminiszter és miniszterelnök van ebben az országban. Rajtuk kívül még közel tízmillióan élünk e közös hazában, s közülünk sokaknak van fontos elfoglaltságuk. Mi lenne, ha egy orvos is helikoptert kérne, hogy elláthassa az összes másodállását, vagy egy tanár, hogy több iskolában is taníthasson. Mi volna, ha mi, magyar polgárok, akiknek legalább annyira fontos a munkánk mint Szijjártónak és Orbánnak, helikoptert, vagy honvédségi repülőt igényelnénk ahhoz, hogy feladatainkat elláthassuk.

Vajon a szekszárdi Bodri pincészet bennünket is vendégül látna, ha útközben megéheznénk, és helikopterünkkel a lovardájuk udvarán landolnánk?