Kéri László: nem mindegy, hogy milyen az az összefogás
„Előrebocsájtva: ugyan nem szeretem, amikor egy időközi eredményéből általános, országos tanulságokat vonunk le, ám a most vasárnapi dunaújvárosi választás kapcsán, azért érdemes három dolgot megjegyezni, egyet-egyet a Fidesz, a választók és az ellenzék szempontjából” – reagált Kéri László politológus, amikor Dunaújváros kapcsán kértük a véleményét. Mint kifejtette, nem csak tanulság, de lecke is az ellenzék számára, hogy a győzelem megerősítette október 13-a tanulságát az összefogásról, annak célra vezető mikéntjéről.
Mint portálunk is megírta: az összellenzéki támogatású, jobbikos Kálló Gergely nyerte a dunaújvárosi időközi országgyűlési képviselő-választást. A szavazatok 98,77 százalékának feldolgozása után 56,29 százalékkal győzött a legerősebb kihívója, a függetlenként indult, de fideszes támogatást élvező Molnár Tiborral szemben, aki a szavazatok 37,72 százalékát gyűjtötte be (voltak további független indulók is).
A különbség óriásinak tűnik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a rendszerváltás óta, csak kétszer nyert Dunaújvárosban a Fidesz (2010-ben és 2014-ben), legutóbb, 2018-ban pedig a Jobbik. Az akkori győztes jobbikos az elért 43,53 százalékos szavazati arányával alig verte meg a kormánypárti indulót, akire a voksolók 39,56 százalék ikszelt, de ha a győztes jobbikos szavazataihoz hozzáadjuk az ellenzék többi indulójának szavazatát, akkor a mostaninál nagyobb az arány. (DK, 9,96, az LMP 3,49 százalékot kapott akkor). A számok szerint, legalábbis tehát olyan nagy átrendeződés nem történt. Ezt támasztja alá a tavaly októberi önkormányzati választás eredménye is: az össz-ellenzéki-- szintén jobbikos – polgármesterjelölt 53,36 százalékkal nyert, a Fidesz által indított politikus pedig 41,04 százalékot kapott. Jogosan merül tehát fel a kérdés: valóban akkora a siker Dunaújvárosban, mint amilyennek látszik?
Helyén kell kezelni az eredményt
„Azért azt ne felejtsük el, hogy milyen alacsony volt a részvétel!” – ez volt Kéri László első reakciója felvetésünkre. A szavazásra jogosultaknak csak a 29 százaléka járult az urnákhoz – miközben a legutóbbi országgyűlési választásokon, 2018-ban, 70 százalék adta le a voksát. „Illik tehát kellő szerénységgel fogadni az eredményt” – figyelmeztetett a politológus.
Miért maradt el a fideszes mozgósítás?
Kéri szerint azonban az borzasztóan érdekes, hogy a Fidesz ennyire nem volt képes/nem tudta/feladta a mozgósítást, hiszen minimális volt az általa támogatott jelöltre voksolók száma (a 67 ezer szavazásra jogosult közül csak 7300-an ikszeltek rá). „Lehet persze, hogy a Fidesz számára ez egy teszt volt, hogy megnézzék, mi van akkor, ha függetlenként indítják a jelöltjüket” – állt elő a teóriával Kéri, aki szerint „rájöhettek arra, hogy ha van közös ellenzéki jelölt, akkor nagy hátrányt jelenthet, hogy a Fidesz indítja az ellenfelét”. Ami viszont tény: akárhonnan nézzük, ez nagy égés volt a Fidesz számára – szögezte le.
Tanulságok
Mik a tanulságok? – kérdeztük Kérit, aki előrebocsájtotta, hogy „soha nem szerettem, amikor időközi választásból általános, országos tanulságokat vonunk le, hiszen annyi a speciális helyi vonás, hogy nem alkalmas arra”. Ugyanakkor ezúttal érdemes a Fidesz, a választópolgárok és az ellenzék szemszögéből is egy-egy tanulságra felhívni a figyelmet.
A Fidesz felől nézve, az a tanulság, hogy a nép nem olyan hülye, hogy ne látna át azon, ha függetlennek maszkírozott fideszes jelöltet indítanak. Ilyen esetekben, csak az elkötelezett szavazóik mennek az urnákhoz.
A választópolgárok felől az a tanulság, hogy ha előre lejátszottnak látják a választást, akkor nem igazán mennek el szavazni. Dunaújvárosban ez volt a helyzet.
Az ellenzék oldaláról nézve, pedig az a tanulság, hogy ha összeállnak, akkor akár elsöprő győzelemre is alkalmasak.
Miben volt más Győr?
De hát a győri időközi polgármester választás eredménye nem ezt mutatja – vetettük közbe. Kéri szerint, meg kell különböztetni azt, amikor tényleges az összefogás és a pártok közösen dolgoznak a jelölt győzelméért és azt, amikor csak odaállnak egy jelölt mögé. „Győrben ez történt, odaálltak, de nem igazán támogatták és a jelölt el is bukott”.
És még egy – ha úgy tetszik – tanulságra is felhívta a politológus a figyelmet: „tudomásul kell minden ellenzéki pártnak vennie, hogy 2022-ben mind a 106 körzetben azt kell támogatni, aki ott helyben a legelfogadottabb”. Hozzátette: továbbra is az az érdekes, hogy ki az az egy személy, akit a választók leginkább elfogadnak, hiszen számukra az már harmadrendű, hogy melyik párt adja a jelöltet. A mostani időközi így megerősítette október 13-a tanulságát az összefogásról, annak mikéntjéről, ez pedig az ellenzék pártjainak feladott lecke is egyben.
