Kétségbeesett kísérletek az ellenzék ellensúlyozására

Sebes György 2021. október 20. 13:30 2021. okt. 20. 13:30

Tudományosnak látszó és az ideológiát erősítő fejtegetésekkel igyekeznek a kormánypárti oldalon ellensúlyozni az ellenzéki előválasztás sikerét. Már összehordtak sok mindent, de erősen kérdéses, eredményes lesz-e a próbálkozás.

Ha az olyan egyszerű lenne, ahogy Kocsis Máté előadta. A Fidesz frakcióvezetője bejelentette, hogy folytatják az ellenzéki előválasztás idején – ellensúlyozására – elkezdett petíció-gyűjtést. Elmagyarázta, hogy miután Karácsony Gergely megbukott, az ellenzék lecserélte őt Márki-Zayra, de a baloldali politika maradt. A kormánypárt pedig – ennek nyomán – a Stop Gyurcsány! Stop Karácsony! kampányban a főpolgármester nevét is egyszerűen lecserélte az ellenzéki miniszterelnök-jelöltére. 

Az előválasztás második fordulója idején történtek kétségkívül nagy megpróbáltatást jelentettek a Fidesz kommunikációs és propaganda-szakembereinek. Nem mellesleg az ellenzéki oldalon sem mindenki értette és fogadta el a fejleményeket, de az biztos, hogy a kormánypárti stratégáknak nagyobb fejtörést okozott. Ők már előre borítékolták a végeredményt (Karácsony győz, Gyurcsány pedig belovagol a hátán), erre dobhatták az egészet a szemétbe. Azzal ugyanis tisztában vannak, hogy – Kocsis Máté mintájára – nem elég a neveket kicserélni és minden megy tovább.

Ennél azért még a hívek is többet igényelnek. Vagyis szükségét látták – ha úgy tetszik – „tudományos” magyarázatoknak. Ebben Schmidt Mária XXI. Század Intézete vállalta a főszerepet, de besegít persze a Századvég, vagy az Alapjogokért Központ is. A lényeg az, hogy a Fidesz szavazóival elhitessék, tulajdonképpen semmi sem változott, csak a sakkfigurákat helyezték át Gyurcsány Ferenc tábláján, a „baloldal” azonban változatlanul fenyegeti a nemzeti együttműködés rendszerét.

A Terror Háza főigazgatója kezdte, erről már portálunk is részletesen beszámolt. Legfontosabb állítása, hogy ha valaki parlamenti többség nélkül készül miniszterelnöknek, az csak diktátor tud lenni. Már ez is jelzi, hogy megvan a véleménye Márki-Zay Péterről. Aki amúgy számára „egy fekete lyuk”, nem tudja, honnan jön, mi a programja, miből van pénze. Viszont azt látja, hogy jól tud kommunikálni és a pillanatot akarja megnyerni, ennek érdekében „bármi kijön a száján”.

Schmidt Máriának a Spirit FM-en elhangzott nyilatkozatából már látszott, hogy – az első döbbenet után – csatasorba állították a rendszer ideológusait, akik vállvetve igyekeztek „karaktergyilkolni” az előválasztás második fordulójában akkor még nem is győztes – bár esélyes – politikust. A következő állomás az volt, amikor azt kezdték bizonygatni, hogy Márki-Zay igazából nem is jobboldali és konzervatív. Csak a szavazatok miatt akar annak látszani – fejtegette a XXI. Század Intézet vezető elemzője. Deák Dániel a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában mondta el, hogy ez az álca a baloldalon kívüli szavazók megnyeréséhez kell. Más programokban ugyanezzel érvelt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője, aki sosem maradhat ki a hasonló kampányokból.

Ennél a pontnál azonban nem álltak meg. A XXI. Század Intézet honlapján jelent meg egy újabb elemzés, amely már „globális balliberális  körök” összeesküvését sejti a Márki-Zay-jelenség mögött. Az természetesen nem új vádpont, hogy az ellenzék Orbán-ellenessége egy nemzetközi – mondhatni internacionalista – együttműködés része és terméke. Most azonban ehhez is találtak újabb érveket. Hiszen – írják – „az utóbbi években több, Márki-Zayhoz hasonló karakter is feltűnt térségünk országaiban”. Ezek az emberek mind a politikától távolról érkeztek, látszólag jobb- és baloldali nézeteket egyaránt képviselnek, sőt, azokat „meghaladva,” képesek erős támogatást kiépíteni, aminek köszönhetően alig pár hónap alatt váltak politikai tényezőkké. Példaképpen említik a jelenlegi ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt, valamint a szlovák államfőt, Zuzana Čaputovát.

Idáig jutva, azonban reménysugarat látnak a fideszes elemzők. Mégpedig azt, hogy az ilyesfajta politikusok sikerei gyakran rövid életűnek vagy egyenesen destabilizáló hatásúnak bizonyultak.” Szerintük a politikán kívülről érkező, elitellenes jelöltek melletti lelkesedést sokszor a csalódottság váltja fel. Ezeknek a politikusoknak a tapasztalatlansága és a „rutinosabb politikai erőkkel való kényszerű együttműködése” olykor országos szintű politikai válságot is okozhat.

A fejtegetéseket természetesen minden alkalommal nyakon öntik egy jó adag gyurcsányozással, mert abban még mindig biztosak, hogy a volt kormányfővel változatlanul lehet riogatni a népet. Amivel egyúttal megadják a lehetőséget a napi politika szintjén küzdő harcostársaiknak – Kocsis Máténak és a többi megmondóembernek -, hogy az „elméleti alapokról” építkezve tudják a veszélyekre és az eljövendő vészterhes időkre figyelmeztetni a lakosságot.

Ám egyre inkább kilóg a lóláb. A tudományosnak látszó és az ideológiát erősítő fejtegetéseken átsüt a kétségbeesés. Az az aggodalom, ami már az előválasztás kezdete óta tapasztalható volt, hogy hosszú idő után először, nem a kormánypártok határozzák meg a közbeszédet. Hogy másra is figyelni kell, mint Orbán Viktorra és csapatára. Hogy egy olyan ellenfél jelent meg, akivel számolni kell a jövő évi választás előtt. 

Nemcsak Márki-Zay jelent bajt a jelenlegi rendszernek, hanem az egész ellenzék feltámadása. És hiába minden próbálkozás, egyelőre nem is nagyon tudnak mit kezdeni vele.