Ki tehet arról, hogy luxus lett a lecsó?
800 forint a paprika kilója, és a paradicsom sem kerül sokkal kevesebbe. A kolbász is drága, a hagymáért szintén többet kell fizetni, mint korábban. Igen, a lecsóról beszélek, arról az ételről, amely valamikor népételnek számított, ám mára majdhogynem a jómódúak eledele lett.
Ilyenkor általában az időjárást szokás hibáztatni, hogy túlságosan meleg volt, vagy a szükségesnél hidegebb, nem esett elég eső, vagy éppen fordítva, állandóan zuhogott, ezért lett rossz a termés. Soros a hibás, aki Gyurcsány kottájából játszik, meg legújabban a libernyákok.
Tavaly legalább hadováltak valamit, hogy miért drágult meg a lecsó. Röhejes volt az is, amit magyarázatként a szánkba toltak, de idén még ennyi okfejtés sem jutott nekünk. Tavaly ilyenkor az Erste Agrár Kompetencia Központ (sic!) vezető agrárszakértője legalább annyit mondott, hogy nem a rossz termés az oka az árak brutális emelkedésének, hanem az, hogy a magyar vásárlók egyre nyitottabbak a jó minőségű termékekre, és a kereskedők rájöttek, hogy a minőségi árut magasabb áron is el lehet adni..
Vagyis, magunkat okolhatjuk, amiért drágábban kell megvásárolnunk azt, amit korábban kevesebbért is megvehettünk. A kereskedők ugyanis valahogy megtudták, hogy már nem az olcsót keressük, hanem a drágát. Hogy erre miként jöttek rá, kivel beszéltek közülünk, nem tudni, nemzeti konzultáció biztosan nem volt az ügyben. Pedig, ahogy mondani szokták, lett volna rá igény. Elég lett volna egyetlen kérdés, például ez: Szeretne Ön méregdrágán vásárolni paprikát és paradicsomot, annyiért, amennyiért már nem tudja megfizetni, vagy inkább beérné egy szolid árfekvéssel, és akkor főzhetne magának és a családjának egy jó lecsót?
Ezt lehetett volna kérdezni a magyar vásárlóktól, és utána nyilatkozni tudományosnak látszó hülyeségeket. Mert a magyar vásárlók döntő többsége emberemlékezet óta árérzékeny volt, és ma is az. Vagyis, vásárláskor a legfőbb szempont számunkra az ár, minden más csak ezután következik.
Vannak persze olyan honfitársaink, akiknek kevésbé számít az ár, mint másoknak, magasról tesznek arra, hogy mi mennyibe kerül. Név szerint, most nem említenénk őket, legyen elég annyi, hogy közös elnevezéssel NER-lovagoknak hívják őket. Feltehetőleg velük beszélgethetett a szakértő, ők mondták neki, hogy csak emeljetek bátran gyerekek, határ a csillagos ég, nekünk mindegy, kerül, amennyibe kerül, mi akkor is meg tudjuk fizetni.
Úgyhogy köszönjük a tudományos magyarázatot tisztelt szakértő úr. Ha kérhetnénk még valamit, nem nagy dolog, tényleg csak egy apróság: ne tessék bennünket, vásárlókat teljesen hülyének nézni!
