Kína digitális selyemútja berobbantotta a high-tech-versenyt az USA-val
Bár Kína ellentmondásos Egy övezet, egy út kezdeményezésének (BRI) csővezetékei, útjai és infrastrukturális projektjei (amelyek útján Peking világszerte ki akarja terjeszteni a befolyását) kapták eddig a legtöbb figyelmet, egy új könyv a projekt digitális oldalára összpontosít, ami a jövő gazdaságait is átformálhatja. A geopolitikai ambíciók és az újabb generációs technológiák e bonyolult szövevényének kibogozása az október 19-én megjelent könyv célja. A Szabad Európa közölt terjedelmes cikket a könyv kapcsán.
A könyv szerzője Jonathan Hillman, aki szerint Kína és az Egyesült Államok digitális csatákat vív a hálózatokért és rendszerekért, s a fő hadszíntér a fejlődő világban lesz majd. A szerző, aki a washingtoni székhelyű Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja Újrakapcsolódás Ázsiához Projekjének igazgatója és elemzője, körbevezeti az olvasót az új harcmezőn – a Pakisztánt és Dzsibutit összekötő tervezett kínai tenger alatti kábeltől a szerbiai Safe City biztonsági kezdeményezésen át, a nyugat-kínai ujgurok és más muzulmánok ellen bevetett arcfelismerő szoftverig –, feltérképezi az eredetet, és megmutatja, hogy alakul a verseny.
A digitális selyemút (The Digital Silk Road) című kötet szerzője, Jonathan Hillman interjút is adott a Szabad Európának, s ebben hangoztatta, hogy az 5G-től kezdve, a mesterséges intelligenciával ellátott megfigyelőrendszereken át, az üvegszálas kábelekig Peking és Washington a jövő hálózatai feletti ellenőrzésért küzd, „megkezdődtek a hálózati háborúk”.
Példaként lehet felhozni a Huawei kínai kommunikációs óriáscég tevékenységét, amit amerikai tisztviselők már régóta aggasztónak találnak, mondván, a kínai hatóságok arra használhatják a berendezéseit, hogy kémkedjenek az azokat telepítő országok után, bár ezt a Huawei többször is tagadta.
Peking digitális dominanciára való törekvését a felső vezetés forszírozza. Hszi Csin-ping kínai elnök azt szorgalmazta, hogy országa 2025-re váljon a fejlett ipar fellegvárává, 2035-re legyen vezető az új technológiai szabványok terén, 2050-re pedig legyen szuperhatalom. E célok elérése érdekében Hszi arra ösztönözte a kínai vállalatokat, hogy nagymértékben fektessenek be a digitális infrastruktúrába Kínán belül, és az Egy övezet, egy út égisze alatt még több terméküket juttassák el külföldre. Ebben az értelemben ez a harc a holnap piacaiért folyik
A könyv megvizsgálja, hogy Washington hogyan segítette elő Kína technológiai nagyhatalommá válását, mivel úgy vélte, hogy a technológia szerepet játszhat az információáramlás nyitva tartásában és a demokrácia felé való kínai átmenet elősegítésében. Ám a a technológia eszköz elnyomásra és az autoriter hatalom támogatására is használható – figyelmeztet a szerző. A Huawei Safe City megállapodásainak 71 százalékát például olyan országokkal kötötték, amelyek emberi jogi gyakorlata megkérdőjelezhető – olvasható, milliárd dolláros üzleteket sorolva Üzbegisztántól kezdve Kirgizisztánon át Oroszországig, amely szintén kooperál – habár óvatosan – a Huaweijel az 5G-s távközlési hálózatok kiépítésében.
A nyugati politikai körökben egykoron nagyágyúnak tekintett Huaweit megroggyantotta az Egyesült Államok által vezetett diplomáciai kampány és a szankciók. Mindez arra kényszerítette a kínai céget, hogy új üzletágakkal kísérletezzen, feladjon külföldi pozíciókat és újraépítsen egy, az Egyesült Államoktól független ellátási láncot.
Az Egyesült Államok, az Európai Unió, India és Japán közben az új Selyemút alternatívájának kidolgozására törekszik, és nagy hangsúlyt fektet a digitális infrastruktúrára, bár ezek a kezdeményezések még csak kezdeti szakaszban vannak.
Mint Hillman figyelmeztet rá: eddig az amerikai intézkedések többsége olyan, „defenzív” intézkedés volt, mint például a szankciók és az exportkorlátozás. A jövőben az Egyesült Államoknak offenzív lépésekkel is elő kell majd rukkolnia, például új technológiák kifejlesztésével és az információhoz való hozzáférés kiterjesztésével.
