Kocsis és Iványi emlékművet akarnak a korona-áldozatoknak
„A III. világháború magyar áldozatainak tartom az elképesztő tragédiát hozó koronavírus-járvány elhunyt áldozatait, akiknek a száma – már eddig is – jócskán meghaladja Szentendre teljes lakosságáét” – mondja Kocsis András Sándor, aki szerint ez az Iványi Gáborral közös újabb kezdeményezésük alapja. A 21. Század Társaság nevében gyűjtést indítanak, hogy „közadakozásból, közösen állítsunk méltó emlékművet a koronavírus-járvány áldozatainak”. Az emlékmű Budapest egyik ismert közterületén, a Covid19-járvány magyarországi kezdetének második évfordulóján, jövő márciusban avatnák fel.
„Ez egy abszolút civil kezdeményezés” – sietett leszögezni a Hírklikknek Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadói Csoport vezérigazgatója, a XXI. Század Társaság elnöke arról a bejelentésről, hogy Iványi Gáborral, az Oltalom Karitatív Egyesület vezetőjével kezdeményezik egy emlékmű állítását a Covid19 járvány áldozatainak. A közakadozásból elkészülő emlékművet jövő márciusban, a járvány kitörésének második évfordulóján avatnák fel Budapest egyik ismert közterén. Felvetésünkre – miszerint nincs – valamifajta hátsó szándék, hiszen a dátum nagyon közel van a jövő évi országgyűlési választásokhoz – Kocsis hangoztatta, hogy „nincs fideszes és szocialista halott”. Lelkész nagyapja szentenciáját felidézve, emlékeztetett arra, hogy „az áldozatnak nincs előjele, csak tragédiája”.
Ezidáig közel 30 ezer magyar áldozatot követelt a járvány, azaz Szentendre teljes lakossága plusz 1600 ember hunyt el a koronavírus miatt – mondta, hozzáfűzve, „Ez elképesztő tragédia, én őket a III. világháború magyar áldozatainak tartom”. Az emlékmű tisztelgés lenne az áldozatok, az orvosok és ápolók előtt, „mert nehéz szavakban megfogalmazni, amit ők tesznek; számomra ők korunk hősei”.
Az ötlet egyébként az – elsőként 1683-ban Bécsben, a Grabenen felállított, majd Európában elterjedt, a többi között Budapesten is megjelent – Pestisoszlop adta. Középkori felfogás szerint a pestist Isten büntetésének vélték, ami csak azokat kímélte meg, akik erre „érdemesek” voltak, akik betartották az Úr rendelkezéseit.
De volt más motivációja, egy gyerekkori emléke is Kocsisnak. Sok időt töltött nagyapja református lelkészi parókiáján, s gyerekként mindig összerándult a gyomra, s a telek sarkába menekült, amikor a nagyapja temetni indult, s a telken lévő hatalmas pajta ajtaja nyikorogni kezdett, majd kigördült rajta egy elképesztő, fekete halottas hintó. „Merthogy gyerekként a halál misztériuma megfejthetetlen volt, magyarázhatatlan, hogy akitől féltem, az nem simogatja meg többet a fejem, s nem dicsér meg”. Ez az élmény sokáig elkísérte, „azóta is sajnos sokszor csikordult meg számomra a pajta ajtaja” – mondja.
Harmadikként pedig a személyes érintettségét hozza fel: nem csak azt, hogy maga is átesett a koronavíruson („gyorsan kilábaltam belőle”), de azt is, hogy a Kossuth Kiadóban volt egy szuperfertőző, aki 14 embernek adta tovább a vírust, köztük a legfiatalabbnak, egy 44 éves munkatársának, aki „egy percre került” a lélegeztetőgéptől.
Az emlékmű alkotóját – mondta el Kocsis – nyílt, transzparens eljáráson választják majd ki, nem pedig egyéni felkérés alapján. Ebben segítségükre lesz Zsigmond Attila volt MDF-s képviselő, aki több mint harminc évig volt a Budapest Galéria főigazgatója.
A támogatásokat az alábbi elkülönített bankszámlára várják: Oltalom Karitatív Egyesület 10400140-50526565-74491050
|
A Spirit Rádió megjelenése etikátlan Kocsis András az emlékmű tervét az ATV Egyenes Beszéd című műsorában jelentette be szerdán. Éppen ezért óhatatlanul felmerült a beszélgetésünk során, mit szól a Tamás Gáspár Miklós által hirdetett ATV-bojkotthoz. Kocsis a maga részéről azonban az ATV-t egy olyan nyilvános fórumnak tartja, ahol például sok százezer ember előtt beszélhet az emlékmű tervéről. Ugyanakkor etikátlannak nevezte a Spirit rádió megjelenését, s mint mondja, mindent megtesz, hogy a Klubrádiót segítse. „Tisztelem TGM véleményét, akinek gratulálok az új könyvéhez. Én pontosan ugyanúgy tisztelem őt ma, mint ahogy tiszteltem 1992-93-ban, amikor az ablakom alatt sétált a napsütésben egy csodás sétapálcával, szalmakalapban, csokornyakkendővel s a konzervatív liberalizmus fenségét éltette a retrográd baloldalisággal szemben. Az én véleményem nem változott. Mindenkinek joga van saját véleményre, de – azt is vallom, hogy – mindenkinek tiszteletben kell tartania a másét.” |
