Korán ünnepel Orbán Viktor

Nagy kérdés persze, hogy ez valódi győzelem-e vagy csak a látszat, vagy még az sem. Mert mit is tartanak a német kormány védelmi miniszteréről? Azt, hogy híve az Európai Nemzetek Államának, hogy pártolja a melegházasságot, és nem szívleli, ha menekültekkel csúnyán bánnak.

A hvg.hu fel is idéz egy nyilatkozatát, még 2015-ből. Von der Leyen, amikor rendőrök vízágyúval és könnygázzal támadtak menekültekre a szerb–magyar határon, így fogalmazott: „Ez elfogadhatatlan és ellentmond az európai értékeknek. Tisztelnünk kell az emberi méltóságot”. Von der Leyen azt is hozzátette, hogy a menekülteknek joguk van ahhoz, hogy méltósággal bánjanak velük, a témáról pedig még rengeteget kell beszélni Európában.

Hogy a német politikusnőnek, aki ráadásul be is fogadott saját házába menekülteket, azóta mennyiben változott a véleménye, nem tudjuk, annyit azonban bizton állíthatunk: nem lett Orbán Viktor társa a migránsok elleni harcban. Azt tehát nem látjuk előre, ha az EP megválasztja őt – e sorok írásakor még nem történt meg a szavazás -, hogy elnökként milyen politikának akar érvényt szerezni, de most még szabad szemmel nem látható, hogy minek örül annyira a magyar miniszterelnök. Ha csak annak nem, hogy az általa megtámadottak, a Soros-bérencnek kikiáltott holland Timmermans, vagy a valamikori barát Weber ambíciói nem valósultak meg. Ez azonban meglehetősen kétes értékű siker; a megismert új vezetők egyáltalán nem jelentenek garanciát arra, hogy Brüsszelt meg tudta állítani Orbán Viktor.

Sőt: e pillanatban ennek az ellenkezője látszik, legalább is, ha a magyar kormányfő szempontjait vesszük figyelembe. Mert abban mindenki egyetértett, hogy Brüsszelnek – ha ez így értelmezhető kifejezés – változnia kell, mi több az egész uniós döntési mechanizmusnak, de éppenséggel pont a magyarok miatt. Az olyan nemzetekkel kapcsolatban kell a döntéshozatalnak felgyorsulnia, amelyek nem hajlandóak a közösségi érdekeket figyelembe venni, hiányzik belőlük a szolidaritás, az európai nemzetek közösségében csak haszonelvű alapon akarnak részt venni. Értsd: adjátok a pénzt, egyébként pedig ne szóljatok bele a dolgainkba.

Ha fogadni kellene arra, hogy az új összetételű EU és annak parlamentje keblére öleli majd Orbán Viktort, nem tennék rá komolyabb tétet. És, hogy mégis a kalapját lengeti a Fidesz elnöke, az inkább a habitusából fakad. Tudjuk, hogy ő sosem veszít, és noha nem akarnánk elvenni tőle annak „érdemét”, hogy szerepe volt a korábbi jelöltek megfúrásában, a mosoly az arcán nem feltétlenül őszinte. De jelleméből fakadóan nem tud mást tenni, mint sikerpropagandát folytatni, és erre képes ráállítani a teljes maga alá gyűrt sajtóbirodalmat.

De ez a propaganda pont annyit ér, mint amikor azt hirdette, hogy nem a Néppárt függesztette fel a Fidesz tagságát, hanem pont fordítva. Majdnem azt írtam, hogy a Fidesz függesztette fel a Néppártot, de azért idáig nem jutott el a kormány, megelégedett annyival, hogy a Fidesz függesztette fel néppárti tagságát. (Más kérdés, hogy Orbán, a Néppárt elnökének írt levelében elég egyértelműen lebuktatja saját korábbi, hazug álláspontját. )

Mi tehát, akik enyhén szólva sem vagyunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének haszonélvezői, egyelőre óvatosan örülünk, és hiszünk abban, hinni akarunk, hogy Brüsszel tényleg megváltozik. Segít nekünk abban, hogy megtanuljunk harcolni a demokráciánkért. Nem fog helyettünk küzdeni, de társunk lehet annyiban, hogy fékezi a magyarországi korrupciót, és talán megtöri azt a nepotizmust, amely Orbán Viktor körül kialakult. Hogy végre lássák a hívei körül is egyre többen, hogy ő sem mindenható. Csak legfeljebb erősen maga felé hajlik a keze.