Kósa Lajos: ez a járvány 40 százalékban lélektani kérdés

Harkai Péter 2020. április 8. 14:22 2020. ápr. 8. 14:22

Legnagyobb sajnálatunkra ritkán hallhatjuk már Kósa Lajos fideszes képviselő mindig izgalmas és sajátosan eredeti tartalmú megállapításait környező világunk látleletéről. A hétvégén szikrázóan izgalmas interjút adott a Debrecen Televízió vendégeként, amiből megtudhattuk, hogy a jelenleg tomboló járvány 40 százalékban lélektani kérdés, 30 százalékban menedzsment meg logisztika és csak 30 százaléka a betegség.

Az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke, aki a megalakulása óta tagja az operatív törzsnek is, a hétvégén a Debrecen Televízió Köz-ügy extra című műsorának vendégeként járványügyi műhelytitkokat osztott meg a nézők széles rétegével.

Ebből megtudhattuk, hogy Magyarország a védekezésben a legjobban teljesítő országok közé tartozik, ami persze attól is függ, hogy ki, milyen stratégiát választ – az angolok, olaszok olyan stratégiát választottak, hogy össze is omlottak. Meg a svédek is, de ők még kicsit később omlanak össze.

Amint a Tiszát, úgy a járványt sem lehet megállítani és ezért a kormány bölcsen azt a megoldást választotta, hogy fékezi a járványt s így tompítja a kifutását, főként az idősekre való tekintettel. „Ehhez van 2000 lélegeztetőgépünk, mert nem kell több”, 10-11 000 kezeltre belőve a teendőket ez pont elég lesz, „ehhez pedig laposan kell tartani a járvány felfutási szándékát” (lásd: kormánylaposította járványgörbe). A népesség nagyobbik része amúgy is úgy esik át ezen az egészen, hogy nem is veszi észre: „nem kell feltalálni a lyukat a csőre – a WHO ajánlása szerint járunk el”.

Elismeréssel adózott az ország és kereskedői bölcsessége előtt, hogy időben, sőt annak előtte megléptek olyan intézkedéseket, hogy ne fosszák ki az üzleteket az emberek: „a járványkezelésnél 40 százalék a járvány kezelésének a lélektana, az emberekkel való kommunikáció, a tömeglélektan, hogy az rendben legyen (…), ugye ez nem egy hasmenéses járvány, miért vásárolták fel az emberek a vécépapírt...? Nincs hiány vécépapírból, ráadásul papírtörlő is van – tehát vannak ilyen viselkedési formák” – állapította meg bölcs szakmaisággal az operatív törzs egyik alapító tagja.

Megtudhattuk azt is, hogy amikor egy ország országos tisztifőorvost választ, nem azt nézi, hogy milyen szóvivőnek: Müller Cecília ott ül mellette az operatív egyeztetéseken, nagyon jól csinálja, amit csinál, szokott vele beszélni.

A szájmaszkok tekintetében, szerinte az átlagos évi használatú 10-11 millió jelenleg szükséges háromszorosáért nem feltétlenül kell felvásárolni Kínát, tudjuk ezt magunk is gyártani magunknak, elvégre egy szájmaszk nem egy űrhajó, tehát ezt lehet gyártani. Míg a többiek szájmaszkot vettek, mi gépeket, amikkel lehet szájmaszkot gyártani. Ezek ugye később állnak majd szolgálatba.   

A tesztelések szükségességére is kitért Kósa Lajos és azonnal eloszlatott egy tévhitet: „mindenki követelte, hogy azonnal teszteljünk...! Igen, de a teszt nem alkalmas arra, hogy egyébként egyszeri alkalommal kimutassa a betegséget. Azt mondják, hogy három teszt kell ráadásul valaki úgy is lehet a járványnak a terjesztője, hogy fogalma sincs arról, hogy beteg, ezért nem tesztelik le. Tehát tesztelni ott kell, ahol ez szükséges. (…) Tehát ez a járvány 40 százalékban ilyen lélektani kérdés, 30 százalékban meg logisztika és csak 30 százalékban tényleg a betegellátás”.

Kósa elismerte, hogy a tömeges megbetegedések ideje még most következik és a szigorúbb kijárási korlátozásokkal kapcsolatban azt a kérdést tette fel önmagának, hogy azt kell nézni – minek van értelme? Véleménye szerint, aközött kell egyensúlyozni, hogy nyilvánvalóan bizonyos iparágak leálltak – vendéglátás, szállodaipar, eseményipar, rendezvények – kész, ezek nincsenek. Egy kijárási tilalommal viszont minden leáll, munkahelyre azért kell járni, olyan szolgáltatók állnak le, amiknek nincs értelmük, mint például a liftkarbantartók. Negyven éves munkatársakkal. Ezért kell felülvizsgálni, hogy a kijárási korlátozások mely elemeit érdemes meghosszabbítani vagy sem.

Arra a kérdésre, hogy a honvédség miért kapott jelentős szerepet már a járványveszély korai stádiumában, Kósa magától értetődően válaszolta, hogy a rossz helyzetre előre kell felkészülni, nem akkor, amikor már baj van. Számtalan példát tudna mondani, ahol lehetett kalkulálni, hogy baj lesz, de nem tettek semmit, mint például a „román testvérek”, ahol lehetett kalkulálni, hogy az ortodox húsvét tömeges hazautazással jár és nem fogják visszaengedni őket. Most aztán rohantak az IMF-hez, hogy felmarkoljanak 400 millió eurót, de látható, hogy ez nem lesz elég a váratlan helyzet okozta ellátás megoldására.

Meglepő pragmatizmussal vegyített kritikával közölte, hogy a megelőzésekkel kapcsolatban csak a valóságról beszéljünk. Példaként hozta fel, hogy „az a légzőkészülék(?) van meg, ami Magyarországon van, installálva van, egy szerelő összeállította, üzembe helyezte – mer’ akkor megvan. Most az, hogy úton van 120 lélegeztetőgép, de nincs még installálva, az akkor nincsen meg, csak majd valahogy lesz”.   

A homályos célú kritikát követően, gyorsan hozzátette, hogy egyébként nagyon sajnálatos azt látni, hogy a sokat emlegetett úgynevezett európai szolidaritás hogyan is áll jelenleg – ebből semmi sem tapasztalható, a járvány elfújta, mindenki nemzeti alapon gondolkodik. Azonnali döntéseket kell hozni és nagyon észnél kell lenni – ezért is kérte a kormány azt a felhatalmazást, amit csak egy hét csúszással kapott meg a parlamenttől. 

Egy gyors huszárvágással még sikerült behoznia témaként, hogy 2008 után milyen súlyos válságot vettek át, amivel szemben a jelenleg várható, vírus utáni válságot úgy fogják kezelni, ahogy tették eddig is és munkát adnak az embereknek, sőt, konkrétan megígérte, hogy mindenkinek, aki most elveszti az állását, a járvány lecsengésével szereznek munkát. Ennek részleteitől megkímélte a nézőket, de határozottan kijelentette, hogy Magyarország történetének egyik legnagyobb fejlesztési programja következik és eszükben sincs olyan intézkedéseket hozni, amit az ellenzék javasol.