Kósa szerint majd’ kétharmaddal nyert a Fidesz
Nem szabadna már Kósa Lajos megszólalásaival foglalkozni, oly szánalmasan nevetségesek azok, hogy kifejezetten pitiánernek tűnik, ha egyáltalán említést teszünk róla. No de mit tegyünk akkor, ha a Fidesz mégis csak őt küldi a nyilvánosság elé, noha pontosan tudják ott is, hogy az egykori debreceni polgármester szereplései, ha jó indulatúan közelítem őket, akkor is minimum mulatságosak, mintha az általa elmondottak önmagukban képeznek egy mémet. A szerepeltetése ezek szerint nagyon is tudatos Orbán részéről, nem véletlenül hívta be újra a Fidesz elnökségébe, választatta meg alelnökké. Funkciója feltehetően az, hogy kellően szolgalelkű, mindent elvállal, és jobb, ha ő mond ostobaságokat a nehéz helyzetekben, mint ha valamelyik komoly embert kényszerítenek védekezésre.
Mi tagadás, ennek a feladatnak Kósa tökéletesen megfelel, mindig tud valami olyasmivel előállni, ami meglepi az embert, és amivel sikerül eltakarni a lényeget. Most, amikor az önkormányzati választások egyértelmű kudarcot jelentettek a kormány számára, újra eljött Kósa ideje. Mondjuk indokoltam: ő volt a kampány irányítója, legalább is a külvilág felé őt jelölték meg. Hogy volt-e valóságos szerepe, azt nehéz megítélni, távolról úgy tűnt vajmi kevés, bár a Fidesz-kampány üressége, ötlettelensége, a régi sémák bevetése akár utalhatott volna rá is. De Kósának azért – a deklarált funkcióján kívül – nem szánnak ők sem ilyen komoly szerepet, csak másokat kímélendő a nyilvános szereplést. Így aztán neki jutott a szerep, hogy kiálljon – üljön – a tévékamerák elé, és elmagyarázza, miért is nyert a Fidesz.
Kétségtelen: kapott hozzá muníciót a Nézőpont Intézettől, amely intézet az önkormányzati választások hajrájában végleg diszkreditálta magát a komolyan vehető cégek sorából. Hagyjuk azonban, hogy mit, miért és kinek a megbízásából és milyen érdekből hamisított a Nézőpont, maradjunk csak a legújabb leleményénél, amelyet Kósa rendelkezésére bocsátott, azaz annál az állításnál, hogy a Fidesz most is majd’ kétharmaddal nyerte meg a választásokat. Ezt arra alapozva állították, hogy a párt most is négyszázezerrel l több szavazatot kapott, mint az ellenzék, az összes megyei közgyűlés többségét elhozták, szóval, ha vasárnap parlamenti választások lettek volna, nagy fölénnyel nyer a Fidesz.
Fájdalom, nem parlementi választások voltak, de értem én: a politikának muszáj így számolnia, kiváltképp egy párt vezetőinek, ha félnek bevallani a kudarcot. Orbán sem tette, ám tudjuk, hogy ott a Fideszen belül forr a levegő, ott azért a Kósánál komolyabb emberek tudják, hogy a vasárnap súlyos kudarcot hozott a Fidesz számára, olyat, amelyet 2006 óta nem tapasztaltak. Kósa azonban – persze nem kudarcot említve – ennek is megtalálta a magyarázatát: azt fejtegette, hogy a centrális erőtér helyébe duális versengés lépett. Amivel ugye azt akarta mondani, hogy a Fidesz maga a centrum – jelentsen ez bármit -, a körülötte lévők csak céltalan pártocskák, most viszont az összefogás eredményeként a centrális erőtérrel szemben megjelent egy másik szereplő. Kósa tehát nem tett mást, mint elismerte: működött az ellenzéki összefogás, ezért tudtak jobban szerepelni.
Ez a megállapítás viszont attól érdekes, hogy a választásokat megelőzően épp azt igyekezett bizonyítani a jobboldal, hogy látványosan összeomlott az ellenzék együttműködési kísérlete, sorra hozták a példákat, ahol megbukott az elképzelés, mert ők bizony még erre is alkalmatlanok. Mint ahogy – Kósát idézve – Karácsony Gergelynek is alkalmatlan, ezért hívják Gergőnek. (Ugye, hogy illetlenség egy ilyen színvonalú politikussal egyáltalán foglalkozni?)
Viszont, ha mégis megtettük, és szóba került Karácsony, Kósa Lajos azt is állította, hogy a győzelmet a volt zuglói polgármester annak köszönhette, hogy a 90 ezer Budapesten élő, állandó lakcímmel rendelkező külföldi állampolgár Karácsonyra szavazott. Hogy honnan tudja Kósa, honnan kaphat ilyen információt, arra már nem volt megfelelő válasza kampányfőnöknek, mint mondta, abból következtetett erre, hogy ellenfelük kampányolt az ő szavazataikért, ők viszont nem. Mert ezek a külföldiek nem értik a nemzeti célokat, mert magyarul sem beszélnek. Én azonban nem emlékszem arra, hogy Karácsony idegen nyelven kampányolt volna, de még arra sem, hogy célcsoportnak tekintette volna ezt a tábort. Persze megint elkövetem azt a hibát, hogy Kósa mondatait egy pillanat erejéig komolyan veszem, ezért aztán komolyan is akarom cáfolni. Pedig, hiszem én, ez már olyan szint, amelyre azt hihetnénk, hogy mindenki csak legyint rá.
Kivéve Orbán Viktort. Ő rendületlenül használja Kósa Lajost. Valószínűleg nem azért, mert van humorérzéke.
