Kovács Zoltán csúnyán alulmúlta önmagát
Csak kapkodtam a levegőt, és nem hittem a fülemnek. Kovács Zoltán, valamikori kormányszóvivő, és mostani kommunikációért felelős államtitkár, ékesen igazolta, hogyan lehet száz méterről szembeköpnie saját szakmáját… (No meg saját korábbi önmagát.)
Történt, hogy a napi koronatájékoztatóra odasereglett a sajtó, ő meg kiállt velük szembe, azzal a bejelentett céllal, hogy válaszol a kérdésekre. Azután a világon semmire nem válaszolt.
Ezt még el is nézném neki, mert a politikus már csak ilyen. Meghallgatja a kérdést, azután nem mond semmi olyat, amit nem akar mondani. Csepegtet infókat, terel, másról beszél – széles a lehetőségek tárháza. Csakhogy Kovács Zoltán (kommunikációért felelős államtitkár) most nem felelt, viszont eljátszotta a nagyon nagy embert, aki gond nélkül tiporhat sárba bárkit, cseszhet le, és gúnyolhat ki, és oktathat ki újságírókat.
Borzalmas volt látni, és hallani, hogy ez az egyébként olvasott, beszélni nagyszerűen tudó történész, milyen mélyre süllyedt. Nagyon nem állt jól neki ez a „kisdiktátor” szerep.
Meggyőződésem, hogy ilyen hangnemben, és ilyen stílusban korábban nem mert volna beszélni. Ezért kár volt elrontania a saját, és az őt hallgató sajtó, meg persze a nézők vasárnap délutánját. Ha ezt hozza magával az a plusz lehetőség, amelyet a politikusaink a veszélyhelyzet miatt kaptak, akkor nemcsak a koronavírus miatt vagyunk bajban…
