"Kovács Zoltán egy csökött agyú kommunikációs senki"
Az értelmes párbeszédnek vannak feltételei. Ilyen például, hogy a magát kormánykritikusnak tartó sajtó tudjon olyan kérdést feltenni, amelyből nem süt eleve az elfogultság – ezzel indokolta Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hogy miért nem ad Orbán Viktor interjút a kormánykritikus médiumoknak. Hozzátette: szerinte ez „nem csak idehaza, de nemzetközi szinten sincs másként”.
Egyszerűbb az állítás második felével kezdeni. “Nemzetközi szinten” ez egyszerűen nem igaz. Már ha a világ nyugati felét nézzük! Így tehát ez egy kapitális nagy hazugság, vagy - ízlés szerint - baromság!
Az állítás első feléről már annyian és annyiszor elmondták, hogy hülyeség, hogy azt hittem ez eljutott ennek a csökött agyú kommunikációs senkinek is az értelmi szintjére.
A kedvéért megismétlem: Nincsen buta, hülye, rosszindulatú, elfogult kérdés. Csak alkalmatlan válaszadó.
Létezik az u.n. “alákérdés”, de olyat valódi újságíró nem tesz fel, csak “udvari bohóc”.
Szerinte „vitát folytatni olyan emberekkel és felfogásokkal lehet, amelyek versenyképesek”, és nem gondolja, hogy „a kormánypártok bárkiben el tudnák, vagy el akarnák nyomni a kreativitást”.
Először: milyen alapon és módon dönti el Kovács úr, hogy ki “versenyképes”? Szerintem ő nem az, de ezt én meg is tudom indokolni.
Másodszor: komoly “videós irodalma” van annak, ahogy a kormánypárti politikusok futva menekülnek a kérdések elől.
Szerinte „koordinált folyamat” keretében „tudatos narratívaépítés” folyik hazánk ellen,… a koordináció „nem feltétlenül azt jelenti, hogy a szereplők folyamatosan telefonkapcsolatban vannak, inkább azonos gondolkodásmódot jelent”.
Szerintem a gondolkodást a környezeti ingerek, a napi élmények befolyásolják. Bizony, ha folyamatosan szembesülnek az emberek - teszem azt - a kormányzati korrupcióval, akkor - amennyiben még nem sikerült teljesen lebutítani őket - akkor azonos kérdéseket, előbb-utóbb tetteket váltanak ki belőlük. “Telefonkapcsolat” nélkül is.
És akkor most nézzünk néhány megválaszolatlan Orbán-kérdést az elmúlt évtizedekből:
Igaz az, hogy a Fidesz székház eladásából származó pénzből privatizálták az Orbán bányákat?
Elárulja végre, hogy kik éltek vissza Kaya Ibrahim és Joszip Tot nevével, s “adták el” nekik a becsődölt Fidesz cégeket?
Mely cégeket mosták tisztára - és mennyivel károsították meg az országot a “hosszú bájtok éjszakáján”, amikor egy hétvégén leálltak az APEH számítógépei?
Miért kellett a 2002-es választás két fordulója között hirtelen eladni a 12 jól menő állami gazdaságot?
Hova lett három ezer milliárd nyugdíjunk? Miért hazudták, hogy megcsinálják az egyéni nyilvántartást?
Csak az öné a felelősség azért, hogy a forintot folyamatosan saját játékszerként használják?
Tud mondani még egy országot, ahol a teljhatalmú saját stadiont és kisvasutat építtet magának?
Tisztázta már magával, hogy a TAO bizony - miként az Alkotmány Bíróság is megállapította - közpénz. S aki erre rá mer kérdezni az még nem kommunista?
Felvilágosították már azzal, hogy az Alkotmányt felrúgta, s kreált magának egy alaptörvényt - bizony hazaárulást követett el?
Mikor kér bocsánatot a devizakárosultaktól, akiket most sorra raknak ki a lakásukból, hiszen ezt is Önök találták ki?
Szóval, ezek egyszerű kérdések, amelyeket egy felelős politikus meg tud válaszolni. De ha nem, az nem az újságíró hibája, hanem a politikusé. Viszont ha nem akarja megválaszolni - az már…
