Kövér sikertelen puccsa Orbán ellen
Van valami diszkrét bája annak, ha Kósa Lajos nyilatkozik meg erkölcsi kérdésekben. A Fidesz alelnöke eleddig nem nagyon tudott elfogadható választ adni arra a kérdésre, hogy milyen megfontolásból vállalt szerepet a „Csengeri örökösnő ”mesés – feltehetően nem létező – vagyonának elköltésére, hogyan került közjegyzői okiratra a feleségének, majd utóbb az édesanyjának nyolcszázmilliós jutalma, ennek ellenére most megszólalt Borkai Zsolt ügyében. Többek között a következőket nyilatkozta: „Tehát, az a helyzet, hogy egy tisztességes választás egyenlő feltételekkel sokkal jobbat tenne Győrnek és neki is, mint bármilyen halogató magatartás” .
Vagyis, mint arról a hírklikk.hu is beszámolt, az egykori debreceni polgármester immár azon az állásponton van, hogy Borkainak le kell mondania. Ha pusztán ebből az egy, imént idézett mondatból akarunk következtetést levonni, akkor arra kell gondolnunk, hogy neki, mármint Kósának, eredetileg is ez volt a javaslata, különben miért használta volna a halogató magatartás kifejezést.
Ez ugyanis elég egyértelművé teszi, hogy Kövér László koncepciójával értett egyet, aki ugye – mint utóbb kiderült -, ha nem is az első pillanatban, de még a választások előtt visszalépésre utasíthatta Borkait, aki ennek megfelelően meg is hirdette azt a sajtótájékoztatóját, ami aztán elmaradt. És itt érdemes tennünk egy kitérőt. Tudjuk, hogy a bejelentést az éppen Párizsban tartózkodó Orbán Viktor állította le, mint ahogy azt is ő rendelte el, hogy Magyar Nemzet online kiadására kihelyezett cikket, amely Borkai távozását sürgette, levegyék az internetről.
Ezeket az „epizódokat” már többször megírtuk, azzal azonban kevésbé foglalkoztunk, hogy mindez miként fordulhatott elő. Miként fordulhatott elő, egy keményen hierarchikus pártban, ahol minden döntés az Elnök kezében van. Csakis úgy, hogy Kövér megvárta azt a pillanatot, amikor Orbán Viktor nincs itthon, sőt azt is, amikor a Macronnal folytatott tárgyalása miatt intézkedni sem tud, és ezt az interregnumot várta meg az intézkedéssel.
Ám hiába állította a miniszterelnököt kész helyzet elé, az visszavonatta a már nyilvánosságra került lépéseket, vállalva ennek következményeit is. Nem véletlen, hogy az ügyben az országgyűlés elnöke azóta sem szólalt meg, pedig lenne mit megmagyaráznia.
Visszatérve Kósához: tőle tudjuk, hogy résztvevője volt annak a tárgyalásnak, ahol, a választás után döntöttek arról: Borkai lépjen ki a Fideszből. Mintha ezzel bármilyen problémát meg lehetne oldani. Kósa, ezek szerint (vö: halogató magatartás) már akkor is a kiléptetés mellett voksolt, de neki akkor még nem osztottak szerepet. Most viszont igen: rábízták, hogy nyilvánuljon meg újra, felejtse el miket mondott korábban, és jelezze Borkai kilépésének szükségességét, és elkerülhetetlenségét.
Ha elfogadjuk az alapvetést, miszerint Orbánnál semmi nem történik véletlenül – és most itthon is van a kormányfő -, akkor azt is hiteles állításnak kell vennünk, hogy Kósa feladatot teljesít. Az ő arcára bármi ráfér, nem számít az erkölcsi hiátus, most az a dolga, hogy jelezze a Fideszen belüli változást, avagy a Kövér-féle gondolathoz való visszatérést. És ő ezt meg is tette, meg is teszi bármikor. Orbán nyilván nem fogja bevallani, hogy lépést tévesztett, rosszul kezelte az ügyet, tehát nem fogja önmagát korrigálni, azt másnak kell megtennie, mintha neki csak a párton belüli erkölcsi renoválás lenne a dolga. Illetve annak jelzése, hogy az ő pártjában ilyen erkölcstelen élet nem létezhet; a győriek helyett azonban nem dönthet.
Csakhogy rossz a logika: ezt az orgiát – és az annak nyomán felfeslő korrupciós, drogos ügyeket – nem tolhatja el magától. Nem tehet úgy, mintha az ő hatásköre csak a Fidesz belső életéig terjedne, miközben már az előzmények is ennek ellenkezőjét bizonyították. Menekülhet tehát Orbán, rátolhat mindent Kósára, ezzel csak maga is elkósásodik. Vagy, ami még rosszabb: elborkaisodik.
