Közmunka: Kipukkant a kisgömböc

HírKlikk 2018. november 1. 12:17 2018. nov. 1. 12:17

November elsejétől az eddigi összeg dupláját, havi 45 600 forintot kap az a közfoglalkoztatott, aki sikeresen elhelyezkedett a versenyszférában. A kormány a korábbiakkal ellentétben ma már folyamatosan igyekszik csökkenteni a közmunkások számát. „Most kipukkan a kisgömböc” – jellemzi a közmunkás-helyzetet Kiss Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője.

A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban 223 ezer ember dolgozott közmunkásként, míg az idén augusztusban a havi átlagos szám 122 899 fő volt, amely 30,7 százalékkal elmarad az előző év augusztusi adattól (A Belügyminiszter által készített a legfrissebb statisztika itt található). A csökkenésnek több alapvető oka van Kiss Ambrus szerint: egyrészt, mert egyre nehezebb közmunkásokat találni, miután a nyílt munkaerőpiac elszippantja őket, másrészt az állam is kevesebb forrást biztosít erre a célra.

Ez utóbbit az is alátámasztja, hogy ha területileg vizsgáljuk meg a közmunkáslétszám csökkenését, akkor az látszik, hogy ott is nyomon követhető ez a csökkenés, ahol azt nem indokolják a munkaerőpiaci folyamatok – tette hozzá.

S valóban, a Dél-Alföldön 31,  Észak-Magyarországon pedig a legfrissebb belügyi statisztikák szerint 25 százalékos volt a létszám  mérséklődése egy év alatt, miközben a foglalkoztatási adatok ezekben a régiókban messze nem annyira kedvezőek, mint akár az ország középső vagy a nyugati területein (ahol egyébként a közmunkások száma az átlagot jóval meghaladó arányban csökkent). Például a Dél-Alföldön a nyilvántartott álláskeresőknek a munkaképes lakossághoz viszonyított aránya  7,1 százalék volt az idén augusztusban, miközben Közép-Magyarországon csak 1,8 a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat jelentése szerint.

A Policy Agenda által a nyáron készített  elemzés (amely az idei első négyhavi adatokat használja) is ebbe az irányba mutat: az ország keleti szélén lévő megyék településeinek mintegy 40 százaléka olyan, ahol a közfoglalkoztatottak aránya a potenciális munkavállalókon belül 10 százalék feletti arányt képvisel. Például, ha Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében csak a falvakat nézzük, akkor az látszik, hogy még a közmunkások létszámleépítése után is 1000 foglalkoztatottból 180 (!) közmunkás. Ezzel szemben Győr-Moson-Sopron megyében 1000 foglalkoztatottból 6 ember közmunkás.

A kormány két tűz között van, hiszen egyrészt nyomás alatt tartják a munkaadók, hogy a maga eszközeivel ösztönözze az egyre komolyabb munkaerőhiány megoldását. Ilyen eszköz lehet a közmunkások nyílt munkaerőpiacra terelése az elhelyezkedési támogatás összegének a megduplázásával az idén novembertől. Egy másik példát említve Kiss Ambrus emlékeztetett: az Agrárkamara folyamatosan panaszkodott, hogy már betanított munkást sem találnak a versenyszférában, s emiatt nem is tudták az idén leszüretelni a bogyós gyümölcsöket – Varga Mihály pénzügyminiszter most be is jelentette, hogy az elhelyezkedési támogatás már a szezonális mezőgazdasági munkásoknak is jár. Ugyanakkor az önkormányzatok részéről ellentétes nyomást érzékel a kormány, miután a közmunkások számának a csökkenése azt is jelenti, hogy ismét a versenyszférára kell bízni és saját kasszából finanszírozni az elmúlt években az állam által fizetett közmunkások által elvégzett munkákat, például az ároktisztítást, stb. „Magának a rendszernek a problémája az ellentétes hatás” – sommázza a kialakult helyzetet Kiss Ambrus.

De nem csak a fentiekhez hasonló gyakorlati problémák vannak, a szakértő felhívja a figyelmet egy elvi problémára is. „Eddig azt mondták, hogy a közmunka nem valódi munka, kevesebb pénzt is adtak érte, most azonban, hogy nem lesz elegendő közmunkás, kiderül, hogy mégis van szükség arra, amit csinálnak, valódi munkáról van szó” – mutatott rá, majd egy további problémaként említette, hogy túlságosan elterjedt a nézet, hogy a közmunkás azért közmunkázik, mert számára jobban megéri minimálbér alatti pénzért, kevesebb kötöttséggel dolgozni. „A szőnyeg alá sepertek sok-sok problémát, amelyek a rendszer növekedésétől csőstül jöttek elő, hiszen van olyan település, ahol a potenciális munkavállalók negyede-ötöde közmunkás” – mondta, hozzátéve: ez egyre inkább komoly társadalmi problémává válik.

A szakember szerint –  és az adatok is ezt támasztják alá – a kormány szeretné kisöpörni a rendszerből a közmunkásokat, de ez nem lesz egyszerű. Mi lehet a megoldás? – tettük fel a kérdést. „A megoldáshoz teljesíteni kell egy nulladik technikai feltételt: el kell törölni a közmunkás-bér és a minimálbér közötti különbséget. További feltétel, hogy azokat a közmunkásokat, akiket állami vállalathoz, intézményhez helyeznek ki munkára, az adott vállalat, intézmény vegye fel saját dolgozójának. Például ha a MÁV-nál foglalkoztatnak egy embert, akkor az legyen MÁV-dolgozó, ha egy múzeumhoz rendelik ki, akkor alkalmazza őt az adott múzeum, stb. Emellett fokozatosan, akár több lépésben  vissza kell térni a közmunkás-boom előtti idők gyakorlatához, hogy az önkormányzatok saját keretből helyi alvállalkozóval végeztetik el a most közmunkásokra bízott munkákat, pl. az ároktisztítást, stb. Kérdés, mennyire lenne erre keretük, de ez nem csak vinné, hozná is a pénzt az önkormányzat számára a többi között a helyi adók kiszámítható bővülésének köszönhetően, nem szólva az egyéb pozitív hatásoktól.

Mindez Kiss Ambrus szerint még nem elég, hiszen van a jelenlegi közmunkásoknak egy a munkaerőpiaci és szociális szempontból hátrányos csoportja, amelynek tagjai nem tudnak kimenni a nyílt munkaerőpiacra, az alapvető készségek hiánya miatt. Éppen ezért egyénre szabott programokra is szükség lenne, szociális mentori támogatási programra például. Ez egyébként is az állam egyik feladata, s nem az önkormányzatok hatásköre – hívta fel a figyelmet.

Szerző: NVZS