László Imre: attól tartok, hogy a kormány nem is akar kórházat építeni

– Túl van ön is az első száz napon?

– Nem számoltam ugyan, de túl. Ez az időszak lényegében az átadás-átvétel procedúráját jelentette, és annak az új szellemnek a bevezetését, amely a programunkból fakadt, azaz annak a két területnek a kiemelését, amelyet kiemelkedően fontosnak tartottunk: az egészségügyét és a kultúráét. Az egészségügyben az egyik leginkább kritizált területen lépünk – remélem, egy nagyot. Eddig három-négy hónapot kellett várni, például, egy hasi ultrahangra. Ennek megváltoztatása érdekében, külső céggel szerződtem, ami azt jelenti, hogy elmegy a beteg a magáncéghez, ott elvégzik a vizsgálatot, természetesen a beteg egy vasat nem fizet, a számlát az önkormányzat állja. Így a páciens legfeljebb két hét alatt eljut a vizsgálatra. Úgy fogalmazunk: váró utas van, váró betegség nincs.

– Így tudják kivédeni az állami rendszer hiányosságait?

– Részben igen. De ehhez tartozik még az is, hogy az önkormányzat cégeinek egyike – ötnél állítottunk új vezetőt – a rendelőintézetünk. Sikerült megfelelő szakembert találni, ott is fel tudtuk gyorsítani ezáltal a vizsgálatok menetét. Olyan új vezetőt hoztam a Szent Kristóf szakrendelő élére, aki a járóbeteg ellátás szövetség elnöke volt korábban, és akinek a kisujjában van, hogy miként kell működtetni egy szakrendelőt. A személye tehát számomra – aki szintén az egészségügyben éltem le az életemet – megnyugvás.

– Ez egyébként azt is jelenti, hogy a korábbi vezetés számára ez a terület nem volt fontos?

– Ezt is jelenti. De, hogy ne legyek igazságtalan, az igény, a vizsgálatok száma is nagyon magas volt. Ám ennek van megoldási formája, az tudniillik, amit mi megvalósítottunk: ha valamit nem tudok házon belül megoldani, akkor az önkormányzat felelőssége, hogy legyen B-terv: hogy be tudjon avatkozni, képes legyen tenni valamit. Ezt tettem én is, amikor külső forrásban kötöttem le vizsgálati lehetőségeket. Akkor éppen1200 ember várt vizsgálatra. Döbbenetes szám.

– Nem támadható ön azzal, hogy valamilyen csókosnak adta át ezt a lehetőséget?

– Öt vagy hat árajánlatot kaptam, ez volt a legolcsóbb. Végül le is kötöttük.

– Sok önkormányzatnál – ahol váltás történt – lehetett hallani arról, hogy egy sor csontváz hullott ki a szekrényből. És itt?

– Itt sem volt minden rendben, de abban biztos vagyok, hogy ér még bennünket egy-két meglepetés. Nem kell keresni a csontvázakat, ki fognak esni maguktól. Találtunk csontvázakat, de én nem a szenzációt hajhászom, nem akarom mindenáron magamra irányítani a figyelmet. De, ismétlem, találtunk furcsaságokat azért. Illetve hallhattuk még a kampányidőszakban; miféle osztogatás folyt a győzelem érdekében. LED-es izzót, négy darabot, például, kétszáz forintért lehetett kapni, de csak akkor, ha valaki leadta a neve mellett a lakcímét, a telefonszámát és az e-mail címét szintén.

– Vagyis adatgyűjtés folyt?

– Bizony ám! De említhetném a burgonya-akciót is; 300 forintért adtak tíz kilót. A piacon ugye nem ezekkel az árakkal találkozunk. Osztogattak kristálycukrot, étolajat, száraztésztát. Összesen, ami cáfolhatatlanul a kampánnyal kapcsolatba hozható, és közpénz, vagyis önkormányzati forrás volt, az 161 millió forint volt. És ez az összeg az elődöm kampányát segítette. Ezen felül is történtek meglehetősen furcsa lépések. Október 13-án megtörtént a választás, aznap éjjel kimondatott, hogy több, mint ötven százalékos eredménnyel engem választottak polgármesterré. Annak ellenére, amit velem szemben, az én bemocskolásom érdekében tettek korábban. Nyilván tudják az olvasók mi és hogyan történt…

– A TV2 lejárató anyagáról beszél, ahol súlyos vádat fogalmazott meg önnel szemben egy női árny… Ön egyébként azt is nyilatkozta, hogy minimum elvárta volna Hoffmann Tamástól, a korábbi polgármestertől, hogy telefonáljon önnek, tisztázza, hogy neki semmi köze ehhez a lejárató hazugsághoz, és nyilvánosan elhatárolódik tőle. De nem tette meg.

– Ám a bíróság igen. Eddig minden portál, tv, újság elveszítette a sajtó-helyreigazítási pert. Most következnek a személyiségi jogok megsértése miatt indított büntető eljárások.

– Maga az eset mély nyomot hagyott önben?

-–Természetesen. Ha valakit egy ilyen dologgal vádolnak meg, akkor nem képes még hetek múltával sem visszatérni a normál kerékvágásba.

-–Tudja egyébként, hogy ki volt az árnyjátékos, aki önt zaklatással vádolta?

– Ma már tudom, Amúgy, ha azt hiszi, hogy a TV2 a bírósági tárgyaláson tanúként be tudta mutatni az árnyat, akkor nagyon téved. Az Origo egy olyan tanút nevezett meg, aki az életben soha nem dolgozott annál a cégnél, ahol az állítólagos tettemet elkövettem. Talán a negyedik tárgyaláson jött elő egy olyan orvosnő neve, aki abban az időszakban valóban ott dolgozott, de egyetlen tárgyaláson sem jelent meg, és hiába kértem szembesítést, azt sem vállalta. Pedig átvette a bírósági idézéseket, ennek ellenére nem jött el a tárgyalásra. Ebből is lehet azért bizonyos következtetéseket levonni. Kettőt megemlítenék: ha megjelenik, eskü kötelezte volna az igazmondásra, azaz arra a kérdésre kellett volna őszintén válaszolnia, hogy valóban megtörtént-e az, amiről a TV2 lepedője mögött beszélt. De hát ilyet nem tudott volna vallani, mert egyszerűen hazugság az egész. De az a kérdés is izgalmas, hogy volt-e egyáltalán külső szereplő a TV2-ben, igazi személy volt-e az árny? Ezt azért vetem fel, mert nagyon sokan mondták nekem, hogy ott, a lepel mögött, egy statiszta húzódott meg. Mellesleg az Origo, állítólag másnap felhívta az illetőt, az engem besározót, aki szó szerint ugyanazt ismételte el, amit a TV2-ben hallhattunk. Ebből pedig a szakértők arra következtettek, hogy itt egy, a központban elkészített anyagról van szó. De lépjünk ezen túl, egyszer talán majd nekem is sikerül…

– Október 13-át említette, mintha az utána történtekről akart volna beszélni…

– Így van. Arról, hogy a polgármester megbízatása választástól választásig tart. Ennek ellenére, Hoffmann Tamás október 16-án aláírt egy adásvételi szerződést polgármesterként, a Villányi úton, egy 80 négyzetméteres üzlethelyiség eladásáról, mégpedig 359 ezer négyzetméterenkénti áron. Természetesen vizsgálják, hogy ez az ár mennyire volt reális, mennyire felel meg a piaci viszonyoknak. Ezen felül, október 15-én és 17-én a főépítész 625 lakás építési terveit fogadta el. Pontosabban, az említett két napon érkeztek a kérelmek, és 18-án már ki is postázták az igenlő választ. Vajon hova ez a sietség? Ennyire gyorsan és jól dolgozik az önkormányzat? Akadt olyan kérelem is, amely 15-én érkezett, és még azon a napon ment vissza az engedélyt tartalmazó levél.

– És miért vajon ez a sietség? Nyilván van valamilyen magyarázat rá, nem? Vagy van valami suskus a dolog mögött?

– Mindenki gondoljon, amit akar. Abban azonban bizonyos vagyok, nem a segítőkészség vezérelte a döntéshozókat. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Valószínű, egy korábbi ígéretet kellett rohamtempóban teljesíteni, mert nem számítottak arra, eszükbe nem jutott, hogy elveszíthetik a választást. De ha már így történt, akkor – gondolták –, rendezzük azokat az ügyeket, amelyeket még bele tudunk szorítani az időbe. Ez is csontváz szerintem.

– A legnagyobb csontváz viszont a szuperkórház ügye; éppen a Hírklikknek adott interjúban beszélt róla, és említette, hogy értelmetlen és felesleges az a helyszín és pénzköltés, amit erre fordítanának itt, Újbuda térségében, a Dobogó nevű helyen. A jobboldal ezt az interjút úgy fordította le, illetve el, hogy ön – és az ellenzék – kórházstopot rendelne el, miközben csak azt említette, hogy a Szent Imre Kórház bővítése sokkal jobban megfelelne a célnak, és nagyságrendekkel olcsóbb lenne. A Dobogó területét 4.4 milliárdért vette meg az állam, valaki tehát nagyon jól járt. Most mégis elkezdődött egy tárgyalás, az Etele téren építendő szuperkórházról.

– Igen, ott vannak olyan telkek, amelyek részben a főváros, részben a kerület, részben pedig a MÁV tulajdonában vannak, és ez a terület közlekedés és infrastruktúra szempontjából sokkal jobb helyen van. Ide legfeljebb egy trolivonalat kell telepíteni. Ezen felül minden megvan, azaz busz, villamos, vonat, metró. És közművesített is a telek. Ideális hely lenne.

– De ez azt jelenti, hogy ön ellépett a Szent Imre Kórház bővítési tervétől?

– Én azt mondtam, hogy Budán mindenképpen szükséges kórház-bővítés; a pesti oldalon megszámlálhatatlanul sok kórház van. Aszimmetrikus ebből a szempontból Budapest egészségügyi ellátása. Kórházra tehát szükség van Budán. A decemberi közgyűlésünk ezt határozatban is megerősítette. Ami a Szent Imrét illeti: én csak egy javaslatot tettem, hogy azt a 250 milliárdot, amit belengetett kórházépítésre a kormány, hogyan lehetne racionálisan felhasználni, ráadásul úgy, hogy nem egy, hanem két szuperkórházat hozunk létre: a Szent Imrét kibővítve, és a Szent János Kórház ledózerolása után, egy vadonatúj kórházat. Lehet persze elutasítani ezt az ötletet, de nem kell megsértődni, pláne politikát építeni egy olyan gondolatra, amely csak javaslatként fogalmazódott meg. Kórházstopról pedig végképp szó sem esett. Ha ők ezt mégis így interpretálták, akkor attól tartok, hogy ők – mármint a kormány – valójában semmilyen kórházat nem akar építeni. Most ugyan a fővárossal együtt nézegetnek telkeket – ezt az Etele térit is –, és utána döntenek a végső helyszínről. Akkor majd kiderül, hogy akarnak-e egyáltalán kórházat, és ha igen, racionális döntést hoznak, vagy valamilyen más szempontok érvényesülnek. Hogy milyenek, azt az olvasó fantáziájára bízom.