Láthatóan inog a putyini rendszer

Oroszországban a hét végén újra tüntetésekre készülnek a Németországból hazatért és azonnal letartóztatott ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij támogatására. Az előző hétvégén már több városban is demonstráltak. Ezek nyomán, több mint kétezer embert állítottak elő. A nyugtalanság jól érzékelhető és nem is várható, hogy alábbhagy a jövő hétig, amikor a bíróság ítéletet hoz Navalnij ügyében.

Az ellenzéki vezető azonban egyelőre csak mellékszereplő lehet az orosz hatalmi játszmában Vlagyimir Putyin mellett. A körülötte zajló események csak erősebb megvilágításba helyezték napjaink fő kérdését, vagyis azt, hogy marad-e az elnök és rendszere. Tavaly ugyanis két, egymásnak ellentmondó tendencia jellemezte a nyilvános politikát. Az év első felében az államfő és környezete sikerrel teremtette meg a jogi feltételeit annak, hogy ha akar, Putyin akár 2036-ig elnök maradhasson. Ezért módosították az alkotmányt és fogadtak el kapcsolódó törvényeket. Az év második felében viszont ezzel gyökeresen ellentétes fejlemények történtek. Előbb az elnök és elődje, valamint többszörös kormányfője, Dmitrij Medvegyev is örök szenátori státuszt kapott, ami önmagában teljes jogi érinthetetlenséget biztosít számukra. Aztán még külön törvénybe is foglalták az élethosszig tartó, de visszamenőleg is érvényes jogi immunitásukat. Ez pedig arra utal, hogy Putyin be akarta biztosítani magát: ha mégis távoznia kell, akkor ne lehessen felelősségre vonni. Elemzők rámutattak, hogy ez persze naivitás, mert mindig a politikai erőviszonyok döntik el, adott esetben hagyják-e érvényesülni ezeket a jogi biztosítékokat. De az biztos, hogy egyelőre nem látható pontosan, mi történik a paravánok mögött: prolongálni akarják a jelenlegi hatalmat, vagy előkészítik az elnök távozását.

Ráadásul közben több jele van annak is, hogy Putyin belefáradni látszik hosszú, immár több mint két évtizedes vezetői szerepébe. Miközben betegségéről is terjedtek el hírek, politikai és szellemi értelemben is rég túl van a csúcson. Nem kedvezett neki az a nemrég bemutatott két órás dokumentumfilm sem, amelyet a Navalnij által alapított Korrupcióellenes Küzdelem Alapítvány tett közzé. Ebben azt állították, hogy az elnök egy 100 milliárd rubelt (mintegy 400 milliárd forintot) érő titkos uradalmat építtetett ki magának a Fekete-tenger partján, Gelendzsik üdülőváros közelében. Ez a leleplező alkotás sokak szemében lerombolta azt a mítoszt, hogy a derék ember csakis a munkájára figyel, a haza üdvére dolgozik és a földi hívságok idegenek tőle.

Navalnij tehát nem adta fel. Eddig nem engedték, hogy legális körülmények között belépjen a politikai versenybe: kreáltak ellene két köztörvényes pert és el is ítélték, a próbára bocsátás idején nem indulhatott az elnökválasztáson és tizenegy alkalommal hiúsították meg, hogy bejegyeztesse a pártját. Emiatt hozta létre több mint tíz éve korrupció-ellenes alapítványát, amelynek kiterjedt országos hálózata van. Közben pedig túlélt több merénylet-kísérletet, rengeteg sérelem érte, meghurcolták, de még mindig bízik benne, hogy megváltoztathatja azt a világot, ami ellen harcol. Ha emigrációban marad, valószínűleg ugyanaz a sors várt volna rá, mint Mihail Hodorkovszkijra, akit 2014-ben azzal a feltétellel engedtek ki a börtönből, hogy azonnal el kell hagynia az országot. Azóta sem térhetett vissza, külföldről viszont nem tud igazán hatni az orosz belpolitikára, teljesen beleszürkült az emigráns létbe. Navalnij vállalta, hogy hazamegy, szembenéz ellenfeleivel és vállalja a következményeket. Politikai elemzők úgy vélik, ha hosszú börtönbüntetést kap, akkor könnyen lehet, hogy a hatalom egy orosz Nelson Mandelát csinál belőle. Ugyanakkor – az ítélet nyomán – számíthatnak a társadalom további radikalizálódására is. Ezt próbálták megakadályozni már a múlt hét végén is, amikor megmutatták, hogy ha szükségesnek vélik, akkor készek egyre erőszakosabb eszközökhöz nyúlni.

Bizonyára a már említett filmnek is szerepe lehetett abban, hogy a rendfenntartó erők oly nagy erővel mentek neki a tüntetőknek. Ami azt jelezte, hogy a rezsim jól láthatóan elmozdult a belorusz modell felé. Egyre kiterjedtebben, egyre leplezetlenebbül kénytelen erőszakhoz folyamodni. Eddig fontosnak tartották, hogy figyelembe vegyék a közvélemény rezdüléseit, miközben elegendőnek vélték, hogy a médián keresztül manipulálták a társadalmat, s a választásokon számukra kedvező eredmények születtek.

Sz. Bíró Zoltán

Sz. Bíró Zoltán történész, az orosz ügyek egyik legjobb hazai ismerője szerint az átalakulás elkezdődött. Ez azonban többesélyes. Egy ponton túl, az is könnyen elképzelhető, hogy az eliten belül lesznek csoportok, amelyek nem hajlandóak tovább tűrni a zsákutcába vezető mai rendszert és mernek is majd ez ügyben tenni.

Ha viszont Putyinnak – így vagy úgy, de – távoznia kell, akkor szükség lesz egy utódra is. Szakértők szerint most nehéz megmondani, hogy ki erre az esélyes.  Meglehet, hogy átmeneti figurát keresnek, de ilyenkor az is megtörténhet, hogy a választás tartósnak bizonyul, ahogy a XX. század hatvanas éveiben Leonyid Brezsnyevvel történt. Az tény, hogy az utóbbi hónapokban – meglepő módon – felértékelődött a tavaly kinevezett miniszterelnök ázsiója. Mihail Misusztyin rövid időn belül – egészen szokatlanul – elkezdte élvezni a társadalom bizalmát, Putyinon kívül már mindenkit megelőzött a népszerűségi listán és nagyon hatékony menedzsernek bizonyult. Igazi technokrata, aki láthatóan fantasztikusan tájékozódik a modern internetes világban. Az adóhivatal élén szerzett egykor tapasztalatokat, hiszen az ő irányításával digitalizálták annak egész rendszerét.

Sz. Bíró Zoltántól azt is megkérdeztük, az egyre erőteljesebb nemzetközi tiltakozás mennyire befolyásolja a jelenlegi orosz rendszert. Egyetlen szóval válaszolt: semennyire. A jelek szerint már rég elmúltak azok az idők, amikor a sajtó véleménye, vagy akár politikusok dorgálásai hatottak a Kreml magatartására. 2014, az ukrán válság óta Moszkvát már nem érdeklik ezek a tiltakozások, azóta egyre közönyösebb a külvilág iránt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a sajtó és a politikusok ne tartsák folyamatosan napirenden Navalnij ügyét, különösen, ha elítélik. A nyugati szankciók bizonyos esetekben hatásosak is lehetnek. Éppen emiatt, aligha érthető az a nyilatkozat, amely éppen a múlt hét végén, a nagyszabású tüntetések idején jelent meg a vezető orosz üzleti lapban. A magyar külügyminiszter ebben kijelentette, hogy az Európai Parlamentnek az a felszólítása, miszerint fokozni kell a szankciókat Oroszországgal szemben, semmiféle hatással nem lesz sem a magyar-orosz kapcsolatokra, sem pedig az unió és Moszkva viszonyára. Szijjártó Péter szerint képmutatás a Navalnij-üggyel foglalkozni, amikor jövedelmező üzleteket lehet kötni Oroszországgal.

Mindez azt jelzi, hogy a magyar vezetés teljesen félreérti az oroszországi helyzetet. Hiszen jól láthatóan inog a putyini rendszer és könnyen lehet, hogy rövidesen jelentős változások lesznek.