Látogatás Bálint gazdánál

Jól tűrte a karantént, nem zavarta a bezártság, de azért most már örül annak, ha egykori barátai egyre sűrűbben csöngetnek a kertkapun. Amikor megisszuk a kávét, és elfogyasztjuk felesége, a csodás Antónia saját készítésű süteményét, szinte rögtön belekezd a jelenlegi hazai mezőgazdasági helyzet taglalásába.

„Magyarországon az évi átlagos csapadék, 600 milliméter. Ez azt jelenti, hogy 12 hónap alatt átlagban havonta 50 milliméter a csapadék mennyisége. Ez felel meg a hazai növények igényeinek. Ezzel szemben, most eltelt öt hónap, a csapadékátlag összesen 25 milliméter volt, tehát az átlagos mennyiségnek összesen csak tíz százaléka! Ez is bizonyítja, hogy nem lehet öntözés nélkül jó mezőgazdaságot csinálni. Jelenleg a megművelt terület 4,5 százalékát öntözik csak rendszeresen. Ez nagy probléma. A magyar mezőgazdaság ugyanis rendelkezik egy óriási lehetőséggel. Közel van a nyugat-európai országokhoz, a friss termésnek nem kell hosszú utat megtennie, míg eljut a fogyasztókhoz. Azt a paradicsomot, amit Szentesen leszednek délután, azt másnap reggel a frankfurti piacon már meg lehet venni. Erről nemrégiben írtam egy cikket, és rávilágítottam arra, hogy Magyarország nyersanyagszállító országa lett a többieknek. Az Antall-kormány egyik nagy hibája az volt, hogy eladta az élelmiszeripart külföldieknek. Emiatt mi búzát termelünk, és nem lisztet, nem csinálunk a lisztből tésztát, egy olyan üzemünk van csupán Gyermelyen, amelyik értékesít tésztát. Itt megkeresték azt a búzafajtát, amely a legalkalmasabb arra, hogy tészta készüljön belőle. A tésztához szükséges tojás termeléséhez létrehozták az ország legnagyobb baromfitelepét, és a végeredmény az, hogy a végtermék 60 százalékát külföldön értékesítik. Ez a gyermelyiek nagy sikere. Az országban a rendszerváltás után, nagyon sok malmot leállítottak, és ez azzal járt, hogy most mi búzát meg étolajat szállítunk Németországba. A privatizáció eredményeképpen két-három év után, egy erre szakosodott gyár berendezéseit eladták egy francia cégnek, amely leszerelte a gépeket és a berendezéseket, és az épület húsz éve üresen áll. Olcsón adjuk el a repce és a napraforgó magját, ahelyett, hogy Magyarországon dolgoznánk fel a termés nagyját, és ötszörös áron vásároljuk vissza, olaj formájában.  Erről írtam abban a cikkben, amelynek az volt a témája, hogy mi volt a hatása itthon a koronavírus- járványnak.”

Bálint gazda a cikkíráson kívül a könyvírást sem hanyagolta el, a járvány alatt fejezte be a „Háziállatok a kertben” című könyvét.

„Arra gondoltam, hogy hangot adok annak az elképzelésemnek, hogy a természet és a civilizáció harmonizálását sokkal jobban kellene megoldani. Az, aki egész nap mondjuk bérszámfejtő munkát végez, a szabadidejében a természetben legyen, és a kertkultúra úgy fejlődjön tovább, hogy a városi ember kiköltözik olyan területre, ahol legalább az önellátást tudja egy kicsit elősegíteni. Azt értem ezen, hogy ne kelljen minden szem fokhagymáért, minden darab paprikáért vagy paradicsomért a piacra menni, és meg kellene újra teremteni a bűvös hármast, a növény, az állat és az ember harmonikus együttélését, amely évezredek óta előrevitte a civilizációt. A két háború között a parasztok portáin ott volt a lakás mellett a konyhakert, ott volt a konyhakert mellett az istálló, sokkal természetesebb egység volt, mint most, pedig ezt az egységet most is meg lehetne csinálni. Ebből a könyvből tanácsot kaphatnak az emberek arra, hogy milyen állatokat érdemes tartani a kertekben. Példának hoznám fel, hogy házinyulat mindenhol lehetne tartani, de ugyanígy húsgalambot is. A húsgalamb – ma már kevesen tudják – régen a magyar gazdaság egyik legjobb exportcikke volt. Nem kell ahhoz nagy terület amúgy – például, hogy valaki egy-két kecskét tartson. De mondok mást. Tiltakoztak az önkormányzatok az ellen, hogy belterületen méhkaptárokat helyezzenek el, pedig a természetes rovarállomány a légszennyezés következtében annyira megritkult, hogy ha méhek nincsenek, akkor a kertekben lévő gyümölcsfák nem termékenyülnek meg. Ezt saját tapasztalatból tudom megerősíteni. Egyébként azt, hogy milyen háziállatokat érdemes a kertekben tartani, azt itt, a XVI.kerületben egy úgynevezett natúrparkban be is mutatjuk a közönségnek.”

Olyan lelkesedéssel beszél ezekről Gyuri bácsi, azaz Bálint gazda, hogy egyfolytában azt sajnálom, hogy rajtam kívül ezt más nem hallja. Ezt a pontos elemzést, amelyet az ember általában pályája csúcsán mond el, és nem akkor, amikor a 101. életévét tapossa. Ha ezt hallanák azok, akik annak idején az Ablak című tévéműsort mint érdektelent megszüntették, most bizonyára elgondolkoznának, mekkora hibát is követtek el…