Legfeljebb nagyobb bevételt remélhetnek a gyorshajtás ellenőrzésének indokolatlan szigorításától
A személyi sérüléssel járó balesetek okainak mindössze két százaléka vezethető vissza a megengedett legnagyobb sebesség túllépésére, így a közlekedés biztonságának lényeges javulását aligha remélhetik attól, hogy akár azt is büntethetik, akit egy kilométer/órás gyorshajtáson érnek – szögezi le legfrissebb blogjában Magyar György. Mint írja, más eredmény aligha várható ettől, mint az államháztartás egyensúlyának segítése, mert évente néhány tízmilliárdnyi büntetés ebből is befolyik. Az írás a május 1-jétől megváltozott sebességmérésen alapuló bírságolási szabályokat elemzi.
A hónap első napjától kezdődően már nem alkalmazzák a sebességmérőknél eddig 100 kilométer/óra alatt elfogatott ± 3 km/órás, afelett a ± 3 százalékos hibahatárt, azaz: azt az értéket fogadják el, amit a műszer mutat. Tehát akár az 1 km/órás sebességtúllépés is szankcionálható, ráadásul akkor is, ha a járművet a mérés után nem állítják meg, mert akkor postán mehet a csekk. (További részletek a Police.hu-n találhatók.)
Az ügy műszaki jellegű kérdéseket is felvet. A mérésügyi hatóságok nyilvánosan hozzáférhető jegyzőkönyvei szerint a legjobb készülékek is tévednek ± 1 km/órát, illetve nagyobb tempónál ± 1 százalékot – mutat rá a Magyar Ügyvéd blog szerzője, aki gyakorló ügyvédként felveti: egy büntetés elleni kifogás esetén a hatóság dolga, hogy a műszerek hitelességét bizonyítsa.
Ugyanakkor a gyakorlatban ennek szinte nincs semmi jelentősége, mert a személyi sérüléssel járó balesetek mindössze két százaléka vezethető vissza a megengedett sebesség túllépésére, tehát az úgynevezett abszolút gyorshajtásra, amiről az eddigi vitában szinte szó sem esett. A vezess.hu közelmúltban nyilvánosságra hozott elemzése szerint a rendőrség hiába hangoztatja, hogy a személyi sérüléses balesetek okai között a gyorshajtás az első, mert a 2021. januárja és szeptembere között regisztrált mintegy tíz és fél ezer eset közül valóban a sebesség helytelen megválasztása volt a vezető ok, de ebből a halmazból csupán 228 baleset következett be a megengedett sebesség túllépése miatt.
A többi az úgynevezett relatív gyorshajtás, így például az út- és látási, illetve forgalmi viszonyokhoz képest helytelenül megválasztott sebesség. Ezt pedig lehetetlen mérni, az csak a baleset szakértői vizsgálata alapján állapítható meg. Ha ebből indulunk ki, a rendőrség által meghirdetett „zéró tolerancia” nem fog átütő eredményekkel járni – szögezi le Magyar György, aki azonban ettől függetlenül is szükségesnek tartja, hogy a rendőrség mérjen, „mert, ha nem tennék, könnyen elszabadulna a pokol”.
A poszt kitér a kérdés jogi hátterére is. Megtudhatjuk tehát, hogy a gyorshajtást kétféle szabály alapján büntethetik. Aki például lakott területen 52-vel megy, az kisebb súllyal sérti meg a közlekedési szabályokat, ami a szabálysértési törvény szerint ötezertől 150 ezer forintig terjedő bírsággal sújtható. De reménykedjünk benne, hogy a rendőrök kellően mérlegelik az egyes eseteket és ha maradunk az 52-nél, azt legfeljebb figyelmeztetéssel szankcionálják, mert megtehetik.
Ez már csak azért is érdekes, mert aki lakott területen belül legalább 65-tel megy, és a kocsit nem állítják meg, nem törődnek vele, ki vezette az autót, hanem annak tulajdonosára vagy üzemben tartójára – „az objektív felelősségről szóló, szerintem az alkotmányosság határait súroló rendelkezések alapján” – kötelezően 30 ezer forint közigazgatási bírságot szabnak ki. Tehát nincs egy tisztességes eljárásban megállapított személyes felelős, mégis jön a sárga csekk. Ez 2008 óta gyakorlat, és miután a szakmai viták ellenére, ezt a szabályozást senki nem támadta meg, fogadjuk el, hogy az objektív felelősséget alkalmazzák, de nem biztos, hogy helyesen – folytatja a bejegyzés.
Ha valakit tehát lakott területen 52-vel bemérnek, arra a szabálysértési törvény általános rendelkezései vonatkoznak, és ha megállítják, a rendőrre van bízva, hogy milyen büntetést alkalmaz. Ugyanakkor, ha valakit bemérnek ezzel az 52-vel, de a helyszínen nem azonosítják az „elkövető” személyét, az már a hatóságokon múlik, hogy mit lépnek. Elfelejtik az egészet, figyelmeztető levelet küldenek vagy bírságot szabnak ki?
„Ami biztos, hogy ez az új rendszer szemernyivel nem járul hozzá a közlekedésbiztonság javításához” – állapítja meg Magyar György. Már csak azért sem, mert hiába ró ki a hatóság a közigazgatási bírság határát el nem érő gyorshajtás okán bírságot, a jármű tulajdonosa továbbra is azt fogja felelni, hogy az autót közvetlen hozzátartozója vezette, akire nézvést nem köteles terhelő vallomást tenni.
Akkor mire szolgál ez az autósok tömegeiben indulatokat kiváltó cirkusz? – teszi fel a kérdést az írás, amely ezután felveti: ha már elfogadjuk az objektív felelősséget – illetve legfeljebb beletörődünk abba –, miért nem más utat választottak? Például azt, hogy lakott területen belül ne a 65, autópályán meg ne a 150 kilométer/órás sebesség meghaladása legyen a személyes felelősség nélkül kiszabható közigazgatási bírság határa. Vigyék le ezeket az értékeket 55-re, illetve 140-re, és akkor a rendőrségnek sem kellene küszködnie azzal, hogy aki lakott területen 52-vel, autópályán meg 138-cal hajt, azzal mit kezdjenek. Ez ráadásul sokkal olcsóbb megoldás lenne, mert a vezető személyének megállapítása nélkül mehetne a közigazgatási bírság.
