Lukoczki Károly: nem azt látom magam körül, hogy az emberek gazdagodnának

Millei Ilona 2021. június 16. 09:01 2021. jún. 16. 09:01

Nagyon izgultam, hogy a magyar-portugál mérkőzés előtt még el tudjam csípni egy beszélgetésre Lukoczki Károlyt, mert azt írta a honlapján, hogy nagyon várja a mai estét, és szurkoljunk együtt a magyar válogatottnak. Szerencsém volt. Az apropó azonban nem a foci volt, hanem az, hogy szóra bírjam, miért őt tartja a legalkalmasabbnak az MSZP és a Párbeszéd arra, hogy Budapest 14-es számú választókerületében elindítsa az előválasztáson. Az MSZP önkormányzati képviselőjével sok mindenről beszélgettünk, például arról, hogy két nagy civilszervezetet is vezetett, civilként mi mindent tett a kerületért. Arról is szó esett, miért tartotta fontosnak, hogy mint baloldali, zöld politikus részt vegyen a politikában. Elárulta azt is – ha túljut az előválasztáson és bekerül a parlamentbe –, mit tart a legfontosabbnak az ország, illetve a választókerülete számára. Természetesen nem kerülhettük meg a kerület gondjait sem. Épp a környezetszennyezésnél tartottunk, amikor megérkezett a stadionhoz. Már csak annyi időm maradt, hogy jó szurkolást kívánjak, de a beszélgetésre szánt idő is elegendő volt ahhoz, hogy megértsem, politikustársai miért is bíznak benne. Az igazsághoz tartozik, hogy a meccs után még váltottunk egy mondatot. Azt mondta, „Ahhoz képest, hogy milyen jól ment a meccs, a 80. perc után kapni három gólt, az nem volt jó.” De tudom, nem sokáig fog szomorkodni, mert, mint megjegyezte: „nekem tennivalóm van a politikában, a közéletben.”

– Kimegy a meccsre, vagy tévén nézi?

– Úton vagyok a mérkőzésre, már regisztráltam, itt van a karomon a karszalag, amivel be lehet jutni a stadionba. 

– Hát, akkor tényleg nagy meccs vár magára …

– Hosszú évek után végre tényleg elmegyek egy meccsre, mert úgy érzem, ha Magyarországon van a mérkőzés és van arra lehetőség, hogy eljusson rá az ember, akkor menjen el.

– Barátokkal, vagy egyedül?

– Barátokkal.

– Tulajdonképpen azért szerettem volna, ha tudunk beszélni, mert az MSZP és a Párbeszéd Budapest 14-es számú választókerületében önt, az MSZP önkormányzati képviselőjét tartja legalkalmasabbnak arra, hogy a két párt közös jelöltjeként induljon az előválasztáson. Miért?

– Mert már bizonyítottam kétszer is: 2014-ben és 2018-ban ugyancsak indultam az országgyűlési választáson és az utóbbin csak 2500 szavazattal kaptam ki úgy, hogy más nem támogatott csak az MSZP és a Párbeszéd. Valószínűleg ez is oka lehetett, hogy ismét engem választott a két párt. 

– Népszerű ember? 

– Civilként nagyon sok mindent csináltam már a XVII. kerületben, elég népszerű vagyok. 1998 óta vezetek valamilyen civil szervezetet. A Lokálpatrióták XVII. kerületi Egyesületét 1998-ban alapítottuk meg vállalkozó barátaimmal. Lokálpatrióta bálokat szerveztünk, amelyek bevételeiből iskolákat és más civil szervezeteket tudtunk támogatni. Részünk volt abban, hogy a majálist a Népkertben rendezzék meg, ahogy abban is, hogy a XVII. kerületnek saját színháza legyen. A Gózon Gyula Színház nekünk és az akkori polgármesternek, dr. Devánszkiné Molnár Katalinnak köszönhető. De nem állna a II. János Pál pápa szobor sem Rákoshegyen, ha egyesületünk tagjai és dr. Hoffman Attila polgármester nem áll teljes mellszélességgel a megvalósítás mellé. Mindemellett ültettünk emlékfákat, szedtünk szemetet, festettünk óvodakerítéseket, építettünk egy valódi civil kezdeményezést.

– És a másik civil szervezet? 

– A barátaim 2007-ben kértek fel, hogy induljak a Társadalmi Egyesülések (TESZ) XVII. kerületi Szövetségének elnöki tisztségéért. A küldöttértekezlet megválasztott a tisztségre és azóta is rendszeresen megerősítik pozíciómat. A TESZ kerületi civil szervezeteket összefogó egyesület, tagjai között vannak kerületi nyugdíjas klubok, de van sportegyesület, mozgássérült klub is. Fő feladatunk az, hogy fenntartsuk a klubok egymás közötti kommunikációját. Kirándulásokat, sporteseményeket szervezünk és támogatunk. Részt veszünk a kerületi eseményeken, a kerületi majálison 200 adag gulyáslevest osztunk ki, de a klubjaink sok karitatív tevékenységet is végeznek.

– Az önkormányzat munkájában mióta vesz részt?

– 2010-től önkormányzati képviselő vagyok a Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata képviselő-testületében. Szerintem egész jó, mert már második időszakban vezetek többpárti frakciót. Úgy érzem, megvan a képességem ahhoz, hogyan kell az embereket összefogni. Most egy kicsit nehezebb, mert ebben az országgyűlési választásban én maradtam egyedül az egyik oldalon, a többiek mind a túloldalon. 

– Ez bántja?

– Nem vagyok elkeseredve, mert én már annyi mindent tettem ebben a kerületben, annyiszor voltam már plakáton, annyi embernek fogtam meg a kezét, hogy bátran oda merek állni egy ilyen kihívás elé.

– Ha az ember megnézi a fotóját, akkor egy jól szituált és konszolidált ember néz vissza rá. Nem is gondolná a kívülálló, hogy politizál is. Miért tartja ezt fontosnak? 

– Az én politizálásomnak nincs anyagi indíttatása. A kapcsolatom a '90-es évek végén kezdődött a politikával – mint civil vezetőnek –, és egy idő után úgy gondoltam, miért kellene, hogy az én fejem fölött szülessenek meg döntések, miért ne vehetnék részt bennük én is. Így lettem végül is önkormányzati képviselőjelölt 2006-ban, de akkor még 60 szavazattal elvesztettem a választást. Rosszkor volt, két héttel a Gyurcsány-beszéd napvilágra kerülése után. Ha más időpontban lett volna, szerintem sokkal többen megnyertük volna a választást. Akkor döntöttem úgy, hogy nekem tennivalóm van a közéletben, politikusként is. A Fidesz kétharmados győzelmei után csak erősödött bennem, hogy folytassam, szükség van arra, hogy mint baloldali, zöld politikus részt vegyek benne.  

– Mi az, amit – ha túljut az előválasztáson és bekerül a Parlamentbe – a legfontosabbnak tart az ország, illetve a választókerülete számára? 

– Az ország számára az a legfontosabb, hogy megszabaduljunk ettől a rablóbandától. Ez a legfontosabb, mert ezek az emberek megcsúfolják a demokráciát és a választás szabadságát is. Ma nincs vállalkozási szabadság Magyarországon, és mint vállalkozásban dolgozó, látom, hogy milyen esélytelenek azok a vállalkozók, akik nincsenek közel a „haveri körhöz”. Mindemellett, ahhoz képest, amit ők állítanak, hogy mennyire jól élnek a magyarok, én nem azt látom magam körül, hogy az emberek gazdagodnának. Lehet mondani, hogy emelkednek a fizetések, de mindennek elszállt az ára, minden tragikusan sokba kerül – a beiskolázástól a háztartási gépek javításáig.  Ezt már nem tudják megkeresni az átlagemberek. Ehhez képest az átlagfizetést abból számolják ki, hogy beleteszik mondjuk a Garancsi- és Mészáros-féle kereseteket, ami nem helyes. Teljesen meghamisítja a statisztikát, mert ha például 2 millió forintot összevetek tízezer forinttal, akkor átlagban egyből 1 millió-ötezer forintot kerestünk. És ez nem igaz.

– Az ön választókerületében hogy élnek az emberek?

– Itt is egyre több szegény ember él. Rákosmentének van kertvárosi, meg lakótelepi része is. A lakótelepi részen nem nagyon dúskálnak az emberek a javakban. Persze a kertvárosi részben is van ilyen. De lakhatás szempontjából még mindig Budapest egyik legolcsóbb kerülete. Nehezen szánják rá magukat az emberek az ideköltözésre, mert a vasúton kívül nincs megfelelő gyors összeköttetés a belvárossal. 

– A YouTube-on néhány videója fenn van, amik arról szólnak, mik azok, amik megkeserítik a kerület lakosainak életét …

– Ezek a „Rákosmenti séták”, amikben bemutatjuk a problémákat. A XVII. kerületben élőknek is a legnagyobb problémája a lakhatás. Nincsenek és nem is épülnek bérlakások. Legutoljára – ha kis számban is – a szocialista önkormányzat alatt épültek. Szerintem bérlakásprogramot kell adni, mert a lakhatási szegénység a legnagyobb baj ma Magyarországon. Ezért mennek el ugyanis a fiatalok. A lakhatást kell leghamarabb megoldani, akkor mindjárt lemegy az albérletek ára. A mai oligarchák lakásokat vettek, egy tulajdonosnak van húsz lakása és vígan él abból, hogy azokat kiadja. Nekik nem érdekük az, hogy bérlakások épüljenek, mert addig jó nekik, amíg magasan vannak az albérlet árak. A másik, ami nagyon fontos, hogy vissza kell állítani az önkormányzatiságot. Ez a kormány „eltüntette” azt – ma egy önkormányzati testületnek alig van feladata. Pedig a dolgainkat helyben kellene intézni, hiszen ott ismerik a legjobban az ott lakók gondjait. Vissza kellene adni az önkormányzatok eszközállományát, pénzét, hatásköreit. A szakorvosi rendelőnk méltatlanul kicsi egy kilencvenezer lakosú kerülethez. Állítólag most lesz hozzáépítve épületszárny, készülnek a tervek, de ebben is van egy olyan igazi fideszes csavar, olyan, mintha osztanák a pénzt, közben csak átmozgatják. A fideszes vezetésű kerületeknek a szakrendelő felújítására odaadják azt a pénzt, amit az ellenzéki önkormányzatoktól elvettek. Az utak felújítására pedig csak a fideszes vezetésű kerületek kapnak pénzt. Kőbányán az Újhegyi lakótelepen az energetikai felújítást kellene megoldani. Mivel fölöttük szállnak a repülők, a minimum az, hogy az éjszakai repülési tilalom száz százalékosan be legyen tartatva. A zaj Rákoshegynek és Kőbányának is óriási problémája. Az M0-ás – amellett, hogy a XVII. kerületieknek komoly segítség, nagy gond is, mert nincsenek körben zajvédő falak. A lakóházaktól néhány száz méterre iszonyatos mennyiségű gázolajat és benzint füstölnek el ott az autók, emiatt erdősávot kellene oda telepíteni. Csak a zajvédőfal és az erdősáv tudja megfogni a zaj- és levegőszennyezést. Budapest harmadik legszennyezettebb útja is itt van a kerületben, a Pesti út. Óriási forgalmat bonyolít le: Pécel, Maglód, Ecser, Gyömrő lakosai ezen az úton keresztül közelítik meg a város központját. Forgalomszervezés kell, és elkerülő utakat is kell építeni. Építeni, nem rombolni kell az országot.