Magyar György: Sulyok Tamás szerepe kiüresedett, távoznia kellene

A választás üzenete és az államfő felelőssége

A beszélgetés középpontjában az állt, milyen szerepet kellene betöltenie a köztársasági elnöknek a 2026-os parlamenti választások után kialakult új politikai helyzetben. A műsorvezető annak apropóján vetette fel a kérdést, hogy Sulyok Tamás néhány nappal korábban adott interjújában egyértelművé tette: nem kíván lemondani, és álláspontja szerint az általa végzett munka megfelel az alkotmányos kereteknek.

Magyar György szerint a kérdés ennél összetettebb. Úgy fogalmazott: két, egymással versengő érvrendszer áll egymással szemben, amelyek közül egyik sem tekinthető teljesen alaptalannak. „Amit a jelenlegi köztársasági elnök elmond, az mind úgy is van” – jegyezte meg, hozzátéve ugyanakkor, hogy a politikai környezet gyökeresen megváltozott a választások eredményeként.

Az ügyvéd szerint a kétharmados parlamenti többség megszerzése nem csupán technikai vagy alkotmányjogi jelentőséggel bír, hanem világos politikai üzenetet is hordoz. Értelmezése szerint a választók többsége változást akart, és ezzel együtt azt is jelezte, hogy azok az intézményi szereplők, akik korábban az előző hatalomhoz kötődtek, elveszítették társadalmi legitimációjukat.

Ebben a kontextusban értelmezte Magyar Péter felszólítását is, amelyben az államfőt önkéntes távozásra kérte. Magyar György szerint ez egyszerre tekinthető politikai gesztusnak és figyelmeztetésnek: egyrészt „meg akarja őt kímélni a különböző jogi aktusoktól”, másrészt megfelel annak a társadalmi igénynek, amely szerint a korábbi rendszer kiszolgálóinak távozniuk kellene a közélet meghatározó pozícióiból.

A jogállamiság szempontjából azonban szerinte veszélyes precedens lenne, ha egy új politikai többség pusztán erejére támaszkodva mozdítana el közjogi méltóságokat. „Rossz az üzenete annak, hogyha lemondatnak valakit, és rossz az üzenete annak is, ha ehhez még hozzáigazítják a jogszabályokat” – hangsúlyozta. Meglátása szerint kompromisszumos megoldásra lenne szükség, amelyben a köztársasági elnök maga ismeri fel, hogy szerepe „kiüresedett”, és történelmi megítélése szempontjából is az önkéntes távozás lenne méltó döntés.

A fékek és ellensúlyok rendszere csak most lett fontos?

A beszélgetés egyik legélesebb része a fékek és ellensúlyok rendszeréről szólt. A műsorvezető azt vetette fel: a korábbi hatalom képviselői most előszeretettel hivatkoznak az intézményi egyensúly fontosságára, miközben a kritikák szerint hosszú éveken át éppen ezek leépítése zajlott.

Magyar György szerint valóban van ebben ellentmondás. Úgy véli, a korábbi kormányzó erő még mindig nem dolgozta fel választási vereségét, és részben ebből fakad az a törekvés, hogy egyes közjogi pozíciók megőrzésével továbbra is politikai befolyást gyakorolhasson.

„A fékek és ellensúlyok ki lettek iktatva” – fogalmazott az ügyvéd, aki szerint korábban a köztársasági elnök, a parlament, az alkotmánybíróság, az ügyészség, a számvevőszék vagy akár a nemzeti bank is elveszítette eredeti ellenőrző funkcióját. Állítása szerint olyan személyek kerültek ezen intézmények élére, akik inkább politikai lojalitásuk révén kerültek pozícióba, mintsem független intézményi szerepfelfogásuk alapján.

Mégis óvatosságra intette az új politikai vezetést. Szerinte ugyanis komoly veszélyt jelentene, ha a korábban bírált módszereket most az új hatalom alkalmazná visszafelé. „Nem lehet jogállami módszerekre hivatkozva nem jogállami módszerekkel eljárni” – figyelmeztetett.

A Fidesz korábbi intézményépítéséről szólva azt mondta: a párt tudatosan készült egy esetleges vereségre, ezért hosszú mandátumokkal és személyi kinevezésekkel próbálta „bebetonozni” pozícióit. Példaként említette a legfőbb ügyész szerepének átalakítását, amely szerinte a leválthatatlanság politikai üzenetét hordozza.

Magyar György egy szemléletes hasonlattal érzékeltette a jelenlegi helyzetet: olyan ez, mint amikor egy ügyvédnek egyik napról a másikra oldalt kellene váltania egy polgári perben. A szerepek megváltozásával együtt ugyanis az érvek és az érdekek is átrendeződnek. „Az eddigi győztesekből vesztesek lettek, az eddigi vesztesekből győztesek” – fogalmazott, hozzátéve: éppen emiatt tűnnek ma sokszor hiteltelennek azok az érvek, amelyeket korábban még figyelmen kívül hagytak.

A kegyelmi ügy: megválaszolatlan kérdések és politikai következmények

A beszélgetés végén szóba került a kegyelmi ügy is, különösen azoknak az igazságügyi minisztériumi dokumentumoknak a nyilvánosságra hozatala, amelyek újabb kérdéseket vetettek fel a Novák Katalin-féle döntéssel kapcsolatban.

Magyar György szerint helyes kezdeményezés, hogy parlamenti vizsgálóbizottság tárja fel a történteket, noha nem táplál túlzott illúziókat az eredményességet illetően. Felidézte: a korábbi vizsgálóbizottságok sokszor politikai színjátékká váltak, valódi következmények nélkül.

A kegyelmi ügyben azonban szerinte olyan kérdések merültek fel, amelyekre a társadalom jogosan vár választ. Mi indokolta a gyors döntést? Ki gyakorolt nyomást? Miért vált sürgetővé az ügy? És milyen szerepet játszottak különböző politikai vagy egyházi szereplők?

Az ügyvéd szerint ugyanakkor naivitás lenne azt várni, hogy a hivatalos dokumentumok között egyszer csak előkerül egy feljegyzés arról, ki kezdeményezte a kegyelmet. Arra azonban emlékeztetett: a református egyház vezetője maga is elismerte közbenjárását, miközben a döntés politikai következményei végül példátlanok lettek. „Bele kellett buknia egy elnöknek és bele kellett buknia egy igazságügy-miniszternek” – mondta.

Magyar György szerint a kegyelmi ügy meghatározó szerepet játszott az új politikai erő felemelkedésében és végső soron a választási eredmény alakulásában is. Éppen ezért úgy látja: nemcsak politikai, hanem társadalmi érdek is a történtek teljes körű feltárása.

A parlamenti vizsgálóbizottságok jövőjéről szólva azt mondta, komolyabb eszközökre lenne szükség. Véleménye szerint szankcionálni kellene azokat, akik nem jelennek meg meghallgatásokon, mert csak így lehetne visszaadni a parlament ellenőrző szerepének hitelességét. Úgy fogalmazott: „aki funkcionárius volt, az felelősséggel tartozik”, és kötelessége válaszolni a közérdeklődésre számot tartó kérdésekre. Szerinte elképzelhető, hogy idővel még a korábbi politikai szereplők közül is lesznek olyanok, akik nyíltabban beszélnek majd arról, mi történt a kegyelmi ügy hátterében, mert „a társadalom sejti az igazságot”, de azt végre tisztázni kellene.