Már inkább a jogállamisági feltétel hatását akarják Orbánék csökkenteni

Millei Ilona 2020. november 23. 16:00 2020. nov. 23. 16:00

Magyarország és Lengyelország az Európai Unió hétéves költségvetésének és a koronavírus-válság miatti segélycsomagnak a megvétózásával nem tudja elérni, hogy megakadályozza a kifizetések jogállamisági feltételhez kötését. Ezért most kompromisszum kicsikarására törekszenek, egy olyan kompromisszuméra, amely csökkenti a jogállamisági feltétel hatását vagy az erejét. Orbán ugyancsak elért a falig, most már ő is enyhített az álláspontján. A helyzet megoldására Angela Merkel is keresi a kiutat. Kenyértörésre nem fog sor kerülni, annak van a nagyobb valószínűsége, hogy egy kompromisszum meg fog születni. Azt azonban, hogy milyen, még nem lehet tudni, a pakliban egyelőre ugyanúgy benne van, hogy Európa meghátrál, mint ahogy az is, hogy nem. Szent-Iványi Istvánnal, az Új Világ Néppárt külpolitikai szakértőjével beszélgettünk.

Ön szerint Magyarország és Lengyelország gyakorlatilag zsarolja az unió másik 25 tagját a hétéves költségvetés és a koronavírus-válság miatti segélycsomag megvétózásának bejelentésével, mert nem akarja a jogállamisághoz kötést semmi áron?

Lehet úgy is fogalmazni, hogy zsarolja, mivel az volt az eredeti célja, hogy a vétó fenyegetéssel megakadályozza a kifizetések jogállamisági feltételhez kötését. Ezt azonban nem fogja tudni elérni, mert az Európai Parlamentnek ebben teljesen egyértelmű az álláspontja, és a kifizetések jogállamisághoz kötése akkor is lehetséges, ha ez a két ország megvétózza a két pénzügyi eszköz – a hét éves költségvetés és a helyreállítási alap – elfogadását. Ezt a célját tehát nyilvánvalóan nem tudja elérni. Én úgy érzékelem, hogy ezért most inkább valamilyen kompromisszum kicsikarása a fő cél, szeretnének valamilyen eredményt kicsikarni, ami csökkenti a jogállamisági feltétel hatását vagy az erejét.

A különböző megnyilatkozásokból arra lehet következtetni, hogy Magyarország és Lengyelország közösen két dolgot szeretne elérni: egyrészt a 7. cikkelyes eljárást szeretnék lezáratni mindkét kormánnyal szemben, másrészt szeretnék elérni, hogy amennyiben jogállamiság alapon a kifizetések felfüggesztésére kerülne sor, azt az Európai Bíróságon meg lehessen támadni. Ismerjük az európai uniós bíróság gyakorlatát, egy eljárás általában több évre is elhúzódik. Én ugyan nem tartok attól, hogy ott  rossz döntések születnének, mert független bíróságról van szó, viszont a végrehajtás évekig elhúzódna.

Orbán Viktor ebben a kérdésben már elment a falig?

Szerintem most már ott tart, és lehet, hogy már vissza is lépne. A legutóbbi pénteki nyilatkozatában már enyhített az álláspontján, látszik, hogy most már ő is valamiféle kiutat keres, épp úgy, mint ahogy Angela Merkel. De nem mindegy, milyen lesz ez a kiút. Én nagyon remélem, hogy az Európai Unió nem megy bele egy olyan  kompromisszumba, ami teljesen hiteltelenné teszi az EU jogállamisági elkötelezettségét.

Merkelt a kompromisszumok emberének tartják, őt bízták meg a probléma kezelésével is…

Ez érthető, Merkelt nem azért bízták meg vele, mert a kompromisszumok embere, hanem azért, mert jelenleg az EU-nak német elnöksége van. A német elnökség feladata december 31-ig megoldást találni.  De való igaz, hogy Merkel egész politikája eddig azon alapult, hogy kompromisszumokat keres, és a csütörtöki videokonferencia után is egyértelműen úgy nyilatkozott, keresi a kompromisszumos megoldást. Erre enged következtetni Manfred Weber, az EPP frakcióvezetőjének nyilatkozata is, aki ugyan nem CDU, hanem CSU politikus, de a német politikai elit része. Sőt, Heiko Maas, a szociáldemokrata német külügyminiszter is úgy nyilatkozott, hogy itt valamiféle kompromisszumot még lehet találni, ne adjuk fel. Én tehát igenis azt látom, hogy valamiféle kompromisszumot keresnek. Az viszont korántsem mindegy, hogy milyen lesz az a kompromisszum. Sajnos megvan az esélye annak, hogy december 10-én létrejön egy kompromisszum, ami olyan szempontból jó, hogy lesz költségvetés és lesz helyreállítási alap, de ugyanakkor ha ez a jogállamiság feltétel vereségével végződik, az kifejezetten rossz lenne, sokat ártana az Európai Unió hitelességének. 

Manfred Weber nyilatkozatából, miszerint ha nem lenne járvány, a Fideszt már kizárták volna a Néppártból mintha azt olvasnám ki, hogy Európa meghátrál. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy Európa végül meghátrál?

Úgy gondolom, hogy ez is benne van a pakliban. Ma még kiszámíthatatlan, hogy mi lesz. Egy konfliktusnak mindig van belső dinamikája, mivel a felek egymásra reagálnak, nem lehet minden további lépést kiszámítani. Szerintem annak van a nagyobb valószínűsége, hogy egy kompromisszum meg fog születni. Az azonban még nem biztos, hogy az jó kompromisszum lesz, és attól tartok, hogy lehet sajnos egy „meghátrálásos” kompromisszum is. De benne van a pakliban az is, hogy semmiféle meghátrálás nem lesz, mert az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy az Európai Unió minősített többséggel elfogadja a jogállamisági feltételt, majd fölteszik szavazásra a két pénzügyi eszközt.  Ha a magyar és a lengyel kormány nem szavazza meg, akkor a többi tagállam kormányközi alapon létrehozza a helyreállítási alapot, és a hét éves költségvetést ugyan nem fogadja el, de van arra szabály, hogy az előző évi költségvetés egytizenketted részét folyósítsák addig, amíg nincs meg a megállapodás. És ez akár évekig is mehet így tovább. Persze, ezek szükségmegoldások, de nem lehetetlen, ettől még nem lesz vége a világnak.