Már vannak fideszesek, akik félnek a börtöntől

 Orbán Viktor – és ezt a pénteki rádióinterjúja is érzékeltette (interjú? Ugyan már.) – ismét csak bezárta magát saját világába; úgy látszik teljesen elhagyta korábbi jellemzője, a szellemi frissesség. Sorosozik, nagyokat mond, olyanokat, amelyek egy picit is  gondolkodó ember szemében nevetségessé teszik őt (Várhelyi Olivér megválasztása, mondja ő, a legnagyobb diplomáciai siker… Mintha nem törölték volna fel vele és az elutasított Trócsányival a padlót…). A Fidesz elnöke egyre több hibát követ el, folyamatosan értékeli rosszul a helyzetet, és ez éppen abból adódik, hogy képtelen váltani. Alaptulajdonsága, az állandó harci készültség, a politikai ellenfél megsemmisítésének kényszere elhomályosítja a szemét. De még, ha csak a szemét homályosítaná el…

De hagyjuk a miniszterelnököt, úgy is mostanság – láthatóan – magányra vágyik, nézzük milyen információk szüremkednek ki a második vonal gondolkodásából. Informátorunk négy jól elkülöníthető elemről beszélt, négy olyan elemről, amely lejtmenetre állította a Fideszt.

A keresztény szabadság. 

A kifejezéssel, ha jól emlékszem, az idén Tusnádfürdőn találkozhattunk először, akkor ezt mondta: Kijelentette: „az előttünk álló 15 évet azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni”…„A pálya ugyan feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, és keresztény szabadságként foglalhatunk össze”. 

Hogy mit kell a keresztény szabadság alatt pontosan érteni, arra egy későbbi beszédében próbált kitérni Orbán, de egyáltalán tudott közelebb jutni a befogadókhoz, nem véletlenül hangsúlyozta Gábor György vallásfilozófus, hogy a kifejezésnek semmilyen tartalma nincs. És most erre jutottak néhányan a Fidesz köreiből is, nem véletlen, hogy alig-alig találkozni olyan emberrel, még a szűkebb klientúra köréből is, aki maga is említené a keresztény szabadságot. Nem lett belőle hívó szó, mozgósító erejű kifejezés. Már csak azért sem, teszik hozzá sokan, mert még a kormánypártiak körében sem haladja meg a 30 százalékot a hívők, a vallást gyakorlók köre. Már ha a keresztény szabadságnak bármi köze volna a hithez.

2. A vidék szegénysége. Egyetértés van abban – alsóbb fideszes körökben -, hogy a vidék majd’ ötven százalékában nem érzékelhető az a hatalmas reálbér növekedés, ami a számokban megjelenik. Ennek ugyan ellentmond, hogy a kisebb településeken az önkormányzati választások is a Fidesz totális sikerét hozták, minek következtében valamennyi megyei közgyűlést a kormánypárt vezethet, más kérdés, hogy ezek hatáskörét épp a Fidesz szűkítette be, mondhatni szinte nullára csökkentette a befolyásukat. Ám hiába hivatkozik erre a Fidesz vezérkar, választási sikerük bizonyítékaként, a Závecz Resorch legfrissebb felmérése már mutatja a népszerűség visszaesését. Ez következhet egyfelől a városi – tízezer fölötti népességű települések – politikai változásából, de a jelentősen emelkedő árakból is. A tényleg jelentős jövedelem-növekedés statisztikailag teljesen igaz, csak éppen abból következik, hogy a társadalom egyes tagjai nagyot ugrottak előre, míg mások alig-alig, vagy egyáltalán. 

3. Mészáros-jelenség. Természetesen Mészáros Lőrincről van szó. Arról, ahogy a hajdani egyszerű gázszerelő nap, mint nap gazdagabbá válik, milliárdokkal. Ez a jelenség sokáig nem váltott ki különösebb indulatokat az emberek többségéből. Részint, mert a milliárdokat már nem is érzékelik, másrészt a politikai apátia közönyössé tette a választókat. A politikai fordulat szele azonban változtatott a helyzeten; egyre irritálóbb, amilyen sebességgel és amilyen módon válik egyre tehetősebbé az a kör, amely Orbán Viktorhoz köthető. Sokan vannak ma már, suttogják a Fidesz második vonalában, akik elfogadják azon vélekedéseket, hogy a Mészáros-pénzek valójában nem a volt felcsúti polgármester zsebébe vándorolnak – oda is -, hanem a miniszterelnököt gazdagítják. A hétköznapi emberek nem beszélnek ugyan NER-lovagokról, nem is tudják kik azok, de azért ma már látják: nem normális dolog, ha ugyanaz a szűk kör viszi el az állami pénzeket. És ez itt a lényeg: nem a saját tudásuk lendíti őket előre, hanem az, hogy közel állnak a kormányfőhöz. Idestova tíz éve működik ez így, eddig semmilyen kárt nem okozva a kormányzatnak, bármennyire is torz gyakorlattal állunk szembe. Mostanra azonban, úgy látszik, érik a fordulat. Kezd elfogadhatatlanná válni a rendszer, már csak azért is, mert semmiféle önkorlátozás nem látható: a Mészáros Lőrinc típusú oligarchák változatlanul megmagyarázhatatlanul sikeresek. Sikeresek a közpénzek megszerzésében. 

4. A Borkai-jelenség. Ez nyilvánvalóan összefügg az előzőekkel, de érdekes, hogy még a fideszesek is csak a negyedik helyre teszik a pártjuk térvesztésének, rossz irányának indoklásában. A kifejezés egyébként, immár náluk is, többet takar a szexuális orgiánál; egyszerre fejezi ki a dzsentroid élet elburjánzását, a könnyen szerzett pénz kiváltotta szabados életet, ugyanakkor a korrupció elhatalmasodását. Azt, hogy a kormánypárt kisebb-nagyobb vezetői, a harmadik ciklusukhoz érve, egyre gátlástalanabbá váltak, bár a korrupció már az első esztendőkben is érzékelhető, tapintható volt. De miután semmiféle következménye nem lett a nagyüzemi lopásnak, összefonódásból adódó vagyontermelésnek, egyre többen váltak egyre bátrabbá. Ha fönt megy, akkor megy ez lejjebb is elv alapján züllött le az erkölcs, szinte mindenhol. 

És ezt fideszesek mondják. Amiből nem következik, hogy a második vonal morális tartása jóval erősebb, mint az első vonalé. Mindössze annyi, hogy ők már rájöttek: van mit félteni. És, amikor erről beszélünk, beszélnek, nem csupán a hatalmi helyzet elvesztésére gondolnak. Egyszer ugyanis biztosan lesz más következménye is . De az már a büntetőjog területe.