Marad a megosztottság az EPP-ben
Sokáig tartott, amíg az Európai Néppárt (EPP) megszabadult a Fidesztől, a tagok eltérő érdekei miatt pedig a szövetség továbbra is megosztott marad a jogállam kérdésében – jósolja az a tanulmány, amely a The Washington Post vita rovatában jelent meg. A cikk csak olvasók számára érhető el.
„Orbán Viktor választási autokráciává alakította Magyarországot, és ezzel szembement az EU alapvető értékeivel” – állapítják meg a cikk szerzői, Lise Herman, Julian Hoerner és Joseph Lacey az Exeteri Egyetem, a London School of Economics, illetve dublini University College tanárai. Mint írják: a pártcsalád mégis éveken át elviselt emiatt minden bírálatot, sőt, leszavazta az EP határozati javaslatait a magyar kormány elítélésére. Azért védelmezte a szélsőjobbos Orbán-kabinetet, mert az cserébe támogatta az EPP programját Strasbourgban és segített megszerezni fontos posztokat.
2011-19 között a kontinentális törvényhozók 24 esetben döntöttek az európai alapjogokat érintő kérdésekben, ezek közül négy közvetlenül Magyarországra vonatkozott, hét esetben pedig olyan tagokra, mint Lengyelország és Szlovákia. Amikor magyar kérdés volt napirenden, az EPP-képviselői 20 százalékkal kevesebben szavazták meg az indítványt, mint a többi ügyben, azaz feltételezni lehet, hogy itt mind a négy esetben valamiféle háttér-megállapodás működhetett.
Ám emellett más tényezők is szerepet játszottak – olvasható a cikkben, amely sorra veszi ezeket.
1. Ha egy középjobb párt hatalmon van, akkor jóval kisebb a valószínűsége, hogy ütközik radikális szövetségeseivel. Ellenzékből inkább hajlandó erre. Ennek alighanem az az oka, hogy nem akar ártani a hivatalos kapcsolatoknak, még akkor sem, ha a másik fél a tekintélyuralom felé tart.
2. A liberális demokráciát nem annyira forszírozó rendszerek küldöttei kevésbé kaphatóak az alapértékek megóvására. Lehet, hogy a viszonzás reményében, ha legközelebb az ő országuk kerülne pellengérre.
3. Az ilyen képviselőket a jelek szerint ideológiai megfontolások is véd- és dacszövetségre ösztökélik, mert a spektrum szélsőjobbos széléhez közelebb eső pártok szintén nem nagyon jeleskedtek, amikor a kulcsfontosságú normákért kellett kiállni. Az Európa-szkeptikusokkal ugyanez a helyzet.
4. Fontos a földrajz: a visegrádiaknál 27 százalékkal többen utasították el az esetleges szankciókat, mint a többi néppártiaknál. Ezzel szemben nagyon is szorgalmazták a demokrácia területén visszalépő kormányok megbüntetését a belga, finn és holland képviselők, akik liberálisabb, és a jogállamot inkább fontosnak tartó országokból érkeztek.
A szerzők szerint az európai értékek szempontjából kedvező, hogy a jobboldal érdeke változhat, amit igazol, hogy kitették a Fideszt, miután annak tagsága egyre jobban kikezdte az EPP hitelét, s Orbán mind harciasabb lett a Néppárt vezetőivel szemben. A pártcsalád általában egységesen voksol, de amikor az alapértékekről esett szó, ez az egyetértés visszaesett 67,3 százalékra. Magyarország esetében pedig még nagyobb volt az ellentét: átlagosan csak 59 százalék fogadta el az előterjesztett kezdeményezést.
És még valami: ahogy haladt az idő, úgy ütközött ki egyre inkább, hogy mennyire eltérő az ország megítélése a szövetségen belül. A Fidesz kilépése után a Néppártnak elvileg nem érdeke, hogy eltűrje, amikor valamelyik tagja az alapértékeket támadja. Ám erre aligha lehet számítani, mert változatlanul az eltérő érdekek és ideológiai szempontok diktálnak. És a belső választóvonalak csak még markánsabbá válnak. Európában nyomul a szélsőjobb, ezért a középjobb tovább tolódik jobbra és mind borúlátóbb lesz az integráció kapcsán. Ily módon aligha lesz képes egységesen megnyilatkozni a normák védelme ügyében, noha a Fidesz már nem tagja a frakciónak – vélekedtek a szakértők.
