Márki-Zay Péter szerint nagyon sok polgármester lopott Magyarországon

A korrupció nem pártügy, hanem rendszerhiba

Márki-Zay Péter szerint Magyarországon a rendszerváltás óta súlyos probléma a politikai korrupció, amely nem köthető kizárólag egyetlen politikai oldalhoz. A beszélgetés során arról beszélt, hogy tapasztalatai alapján „nagyon sok polgármester lopott”, vagy legalábbis asszisztált olyan rendszerekhez, amelyekben visszaélések történhettek közpénzekkel. Saját városa példáját említve azt mondta, Hódmezővásárhely három korábbi polgármesteréből kettő „gyanús körülmények között milliárdossá gazdagodott”, és külön kitért arra is, hogy szerinte több politikus vagyongyarapodása nehezen magyarázható tisztességes módon.

A polgármester arról is beszélt, hogy saját politikai pályafutása során két alkalommal találkozott olyan helyzettel, amelyet burkolt megvesztegetési kísérletként értelmezett. Egy esetben – állítása szerint – egy helyi vállalkozó tett félreérthetetlen utalást arra, hogy egy pályázati ügy kedvezően alakulhatna számára, mire ő azonnal jelezte: még a feltételezést is visszautasítja, és szükség esetén feljelentést tenne. Egy másik történetben egy pályázó próbált volna beleszólni a bírálóbizottság összetételébe, amit Márki-Zay szerint egyértelműen elutasítottak, mondván: „ebben a városban ez nem így működik”.

A korrupció visszaszorításának kulcsát ugyanakkor nem pusztán politikai akaratban, hanem következetes jogi elszámoltatásban látja. Szerinte az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a politikai oldalak kölcsönösen nem számoltatták el egymást. Egy korábbi, ügyészségi tapasztalatokkal rendelkező ismerősére hivatkozva azt mondta: sok ügyben zajlott nyomozás, de a „nagykoalíciós bűncselekményekhez” végül nem nyúltak hozzá. Ebből vezette le azt az állítását is, hogy a korrupció fennmaradásának egyik legfontosabb oka az elszámoltatás hiánya volt.

Fékek és ellensúlyok nélkül nincs valódi rendszerváltás

Bár a beszélgetés során többször is hangsúlyozta, hogy támogatja az új politikai irányt és a változásokat, Márki-Zay Péter több ponton óvatosságra intett. Különösen aggályosnak nevezte azokat a felvetéseket, amelyek előrehozott önkormányzati választásokról vagy a polgármesterek mandátumának korlátozásáról szólnak.

Szerinte súlyos demokratikus problémát vetne fel, ha a 2024-ben megválasztott polgármesterek mandátumát politikai alapon rövidítenék le. Úgy fogalmazott: egy település vezetőjét a helyi választók bízták meg 2029-ig, ezért „ebbe politikai alapon beavatkozni egy jogállamban elképzelhetetlen”. A Tisza Párthoz köthető egyes nyilatkozatok kapcsán hangsúlyozta: nem tartaná elfogadhatónak, ha egy polgármester jövője attól függne, hajlandó-e együttműködni az aktuális kormányzati erővel.

A beszélgetés során többször visszatért arra a gondolatra, hogy az új politikai korszak legfontosabb feladata nem pusztán a Fidesz leváltása, hanem annak biztosítása, hogy a jövőben senki se építhessen ki túlhatalmat. A demokratikus fékek és ellensúlyok megerősítését ezért kulcsfontosságúnak nevezte. Ennek részeként támogathatónak tartaná például a miniszterelnöki ciklusok korlátozását, mondván: Orbán Viktor példája megmutatta, hogy egy kormányfő képes lehet hosszú távon centralizálni a hatalmat.

Ugyanakkor úgy látja, hogy a köztársasági elnök kérdésében érdemesebb lenne a politikai nyomásgyakorlás helyett a demokratikus legitimáció erősítésére törekedni. Szerinte kívánatos lenne a közvetlen köztársaságielnök-választás bevezetése, mert ez újabb garanciát jelenthetne a hatalom korlátozására.

Márki-Zay szerint a jelenlegi helyzetben különösen nagy felelősség hárul az új politikai vezetőkre. Úgy fogalmazott: amikor egy politikai erő rendkívüli támogatottsággal rendelkezik, „most kell nagyvonalúnak lenni”, mert a precedensek hosszú időre meghatározhatják a magyar politikai kultúrát.

Vagyonosodási vizsgálatok és politikai felelősség

A műsor egyik hangsúlyos témája az elszámoltatás gyakorlati kérdése volt. Márki-Zay Péter szerint a politikusok vagyonosodásának szigorúbb ellenőrzése indokolt, és támogatandónak nevezte azokat a javaslatokat, amelyek komolyabb jogkövetkezményekkel járnának a valótlan vagyonnyilatkozatok esetén.

Úgy vélekedett: önmagában nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy politikus kihagy-e egy kisebb értékű vagyontárgyat a nyilatkozatából, hanem az, hogy képes-e igazolni a jelentős vagyon eredetét. „Nem a vagyonnyilatkozat a lényeg, hanem a vagyonosodás” – fogalmazott, hozzátéve: politikustól függetlenül mindenkire ugyanazoknak a szabályoknak kellene vonatkozniuk.

A beszélgetés során név szerint is említette Lázár Jánost, akinek esetében szerinte már korábban is felmerültek olyan ügyek, amelyek alapján vizsgálat indulhatna. Állítása szerint több olyan dokumentum és OLAF-jelentés létezik, amelyet a magyar hatóságok évek óta nem követtek érdemi lépésekkel. Ezzel összefüggésben arról is beszélt: meglátása szerint a legfőbb ügyész személye jelenleg akadályozhatja az elszámoltatás felgyorsítását.

A politikusi fizetések ügyében ugyanakkor árnyaltabb álláspontot képviselt. Bár szerinte indokolt lehet bizonyos költségek felülvizsgálata, populizmusnak nevezte azt a gondolatot, hogy a politikusoknak minimális fizetésért vagy akár ingyen kellene dolgozniuk. Úgy fogalmazott: egy jó politikusnak olyan szakembernek kell lennie, aki a versenyszférában is megállná a helyét, és nem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy anyagi kiszolgáltatottsága miatt váljon korrumpálhatóvá.

Saját helyzetéről beszélve azt mondta, vagyonnyilatkozatai alapján korábban az egyik legszegényebb megyei jogú városi polgármesternek számított, jelenleg is lakáshitelt fizet, családjával szerény körülmények között él, és szerinte a közszolgálat lényege nem a meggazdagodás, hanem a település érdekében végzett munka. Mint fogalmazott: egy politikus munkáját végső soron nem a fizetése, hanem az eredményei alapján kell megítélni.