Matolcsynak elege lett Nagy Márton alelnökből
Bár az első hírek arról szóltak, hogy Nagy Márton MNB alelnök – sokak számára váratlanul – lemondott más fontos megbízatása miatt, az Index szakújságírója, Brückner Gergely többek megkérdezése után egyértelműsíti, hogy nem lemondás, hanem valójában kirúgás történt, Matolcsynak elege lett alelnökéből.
A portál információi szerint, május 28-án az alelnök számára teljesen váratlanul szólította fel őt lemondásra Matolcsy György jegybankelnök, és bár a piac nem zárja ki, hogy később a távozó közgazdász az egyesülő bankoknál köt ki, egyelőre semmilyen állással nem kínálták meg. Brückner, oknyomozó tevékenysége nyomán, arra a következtetésre jut, hogy a menesztés hátterében a Pénzügyminisztérium és az MNB régóta húzódó konfliktusa áll.
A leglátványosabb ellentét akkor következett be, amikor Matolcsy MNB-elnök szeptemberben a Növekedés.hu-n így fogalmazott: „Varga Mihály pénzügyminiszter az idei Közgazdász vándorgyűlésen szombaton három kihegyezett állítással hívta fel magára a figyelmet. Bár ne tette volna."
Korábban is rengeteg szakmai konfliktusa volt a két pénzügyi vezetőnek, de miközben sokáig úgy tűnt, hogy Matolcsy szinte korlátlan bizalmat élvez a miniszterelnöknél, és rendre megnyerte a csatákat, addig az elmúlt két hónapban több, részben egymással összefüggő kérdésben is látványosan Varga Mihály álláspontja érvényesült. Ennek a két legfontosabb, a külvilág számára is látható jele ez volt:
- Varga Mihály és a Pénzügyminisztérium 2020 tekintetében várhatóan három százalékos GDP-visszaesésről beszélt, Matolcsy György kitartott a két-három százalékos növekedés lehetősége mellett, a 2021-es költségvetést végül három százalékos idei GDP-visszaeséssel tervezték.
- A Pénzügyminisztérium szerint, nem volt kielégítő a hazai devizatartalékok szintje, ezért szükség volt nagyobb mértékű devizakötvény-kibocsátásra, az MNB továbbra is a hazai finanszírozás mellett érvelt, végül az eredetileg egymilliárd eurósra tervezett idei kibocsátást a válságban 4 milliárd eurós keretösszegig emelték.
Az, hogy az MNB nem tudta meggyőzni az igazáról ezekben a kérdésekben a miniszterelnököt, zavarhatta Matolcsy Györgyöt, de kérdés, mindez miért Nagy Márton bűne? Mi okozta a „teljes és végzetes bizalomvesztést"? Beszédes – írja Brückner –, hogy nemcsak Nagy Márton kényszerült távozásra, hanem a szakterület, vagyis a jegybanki eszköztár, devizatartalék és kockázatkezelési igazgatóság vezetője is.
Az MNB csatavesztéseiért Matolcsy Nagy Mártont tette felelőssé. Akadt, aki szerint eleve volt vita közöttük, hogy kommunikálható-e továbbra is a kát-három százalékos növekedés. Nagy Márton, aki többször is elkísérte egyeztetésekre Matolcsyt, számos esetben fogalmazott meg különvéleményt, és szembement az elnöki állásponttal.
Ugyanakkor – ahogy az egyik informátor megjegyezte – Nagy Márton nem lett a rendszer kegyvesztettje, nincs ellene politikai harag, csak az elnök bizalmából esett ki.
Márpedig a formálódó közös bankban (Budapest Bank, Takarékbank, MKB) kellhet egy olyan „tulok” típusú ember, aki nem finomkodik, nyomja a projektet, ha kell, üvölt a tanácsadókkal, csak az integráció sikeréért elkötelezett, és tud a három bank egymást átfedő szakterületeinek munkatársai között választani, mert nem elkötelezett a korábbi munkatársak felé.
Az Index szerint, kizárt, hogy Matolcsy tervezett lépéséről nem kérdezte volna meg a miniszterelnököt. Orbán Viktor azonban minden bizonnyal tartotta magát korábbi gyakorlatához, és nem szólt bele abba, hogy Matolcsy kivel akar dolgozni.
Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Brückner cikke – a sokat hangoztatott „nincsen árfolyamcélunk”, és a békeidőben is élénkítő, szinte válságkezelő kondíciók a valódi válságnál eszköztelenné tették a jegybankot, sőt a forintárfolyam már-már kezelhetetlenül elszállt. Az MNB „megfogta” az elharapódzó folyamatokat, de a jegybank addigi nagy kormányzati elismerése megcsorbult.
Majdnem megszívtuk, és ezért valakit felelőssé kellett tenni – vélte egy volt jegybanki vezető.
