Megint feltűnt a ház falán a jel
Megjelent egy mesekönyv, Meseország mindenkié címmel. Kevesen hallottak róla, észrevétlenül bújt meg a könyvesboltok polcain, a többi társa között. Egészen addig, ameddig egy Dúró Dóra nevű négygyermekes nő reklámot nem csinált neki. A Mi Hazánk parlamenti képviselője sajtótájékoztatón ledarálta a könyvet, amitől az rövid időn belül az eladási listák élére ugrott.
Ha eddig tartana a történet, akár gerilla marketingnek is gondolhatnánk, Dúró Dórát pedig egy szakmáját értő, kreatív marketingesnek. Sajnos azonban nem erről van szó, mert Magyarországon vagyunk, ahol semmi sem az, aminek látszik.
A Meseország mindenkié ismert meséket dolgoz fel, sajátos megközelítésben. Igen, a főszereplők között van meleg és leszbikus, de a legtöbben valamilyen fogyatékkal élők. Bele lehet lapozni, ha nem tetszik, le lehet tenni.
Dúró Dórát és a Mi Hazánkat sokkolta a Meseország, nem sokkal ezután pedig csatlakozott hozzájuk a 64 Vármegye is, amelynek igen szoros átfedése van a parlamenti pártként működő Mi Hazánkkal. A 64 Vármegye aktivistái, szimpatizánsai feliratokat helyeztek el azon könyvesboltok bejáratain, amelyekről úgy tudják, hogy árusítják a könyvet. Mondjuk így: megjelölték az ominózus boltokat. Pontosabban, kijelölték őket rombolásra, pusztításra. Ezeken a falragaszokon arra hívják fel a nagyközönség figyelmét, hogy itt a gyermekek számára káros, rájuk nézve veszélyes könyveket árulnak.
Eddig senki hivatalos szerv nem tiltakozott a nyilvánvalóan törvénysértő, a nácik módszereire emlékeztető akció ellen. Egyedül az érintett Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése tett közzé egy nyilatkozatot, amelyben azt írják, hogy Dúró képviselő akciója óta sok boltost zaklatnak, telefonon, e-mailben fenyegetik őket, még olyan boltosoknak is jut a fenyegetésekből, akik nem is árulják a fenti könyvet.
Nem szólaltak meg az undorító félelemkeltés miatt a parlamenti pártok – ha valamelyik mégis, és ez elkerülte volna a figyelmemet, akkor elnézést. Hallgattak a nagy egyházak, a társadalmi szervezetek, nem mondott semmit erről a gyalázatról az ügyészség, a rendőrség, semmilyen rendű és rangú nyomozóhatóság, hivatalosság.
Nem csodálkozunk, nem vagyunk meglepődve, csupán leltároztunk.
Ja, bocsánat, Orbán Viktor megszólalt az ügyben. A miniszterelnök azt mondta a Kossuth Rádióban – akkor még csak darálás volt, zaklatásról és megjelölésről nem volt szó –, hogy „Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni, és én ebben összegzem a véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket".
Vagyis lovat adott azok alá, akiknek erre a legkevésbé sincs szükségük. Az előzményekért egyébként nem kell messzire menni. Nincs egy éve, hogy antiszemita plakátok jelentek meg Budapesten. Az „alkotásokon” az Index – nem a mostani silány utánzatról, hanem az igazi Indexről beszélünk – két újságírója, Dezső András és Miklósi Gábor volt látható egy izraeli zászló előtt, „Mi is a határon túlról jöttünk!” felirattal.
Miklósi Gábor attól lett közellenség a kormányhoz közeli médiában, mert a Puskás Aréna megnyitóján nem állt fel, amikor felvidéki magyar gyerekek elénekelték az Ismerős Arcok Nélküled című dalát. Ha sokkal jobb dal volna a Nélküled, tele nagyszerű, valóban költői sorokkal, akkor sem volna himnusz. A magyaroknak ugyanis van himnuszuk, ismeri mindenki, ha valakinek nem ugrana be, segítünk. Kölcsey Ferenc írta a szövegét, és úgy kezdődik, hogy „Isten áldd meg a magyart…”
De még csak nem is egy évvel ezelőtt kezdődött a derék nácik újkori nosztalgiázása, a könyvégetéshez hasonló, sokakban ijesztő emlékeket és vészterhes időket idéző tombolása. Tíz évvel ezelőtt, 2010. októberében a Demokratában egy Pozsonyi Ádám nevű sajtómunkás „Harcra fel“ címmel tett közzé egy undorító alávalóságot, a náci könyvégetők „haladó” hagyományait követve. Azt írta akkor ez a személynek látszó illető, hogy kis, három-négy tagú csoportokat kellene alakítani, és kilopni a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait a könyvtárakból. Vagy, ha ez nem megy, akkor a szerző úr azzal is beérte volna, hogy a könyvkommandók tépjék ki a lapokat a könyvekből, firkálják össze azokat, szóval, ahogy ő fogalmazott, tegyék a szellemi mérgezésre alkalmatlanná őket.
Jó volna tudni, hogy mit szól ehhez a mostani könyvesbolti akcióhoz Orbán Viktor. Megkérdezni, hogy kedveli-e Gerendás Péter gyönyörű dalát, a Százéves pályaudvart, amelyben a szerző arról is énekel, hogy „vannak idők, amikor menni kell, mikor feltűnik a ház falán jel.”
És van benne egy másik sor, azt is Orbán Viktor szíves figyelmébe ajánljuk: „Mert mindig ugyanígy kezdődik el.”
Odáig jutottunk, hogy már fel sem tűnik, ha feltűnik a ház falán, a bolt bejáratán a jel.
